2.rész - Ez nem igaz

Sziasztok!Íme a 2.rész remélem tetszik!
Kimentünk a parkba, ott egy elrejtett részhez vezetett Toma.Csak mi vagyunk ott.Végre kettesben,nem zavar minket senki se.
-Végre veled.- mondta.
-Olyan jó kettesben!Hiányoztál.- mondtam és megcsókoltam.Csendes ki pihenőnket hangok zavarták meg amik ismerősek voltak.
-Gyere ide!- súgta Toma.Bementünk egy kis lyukba és figyeltük kik jönnek.
-Gyertek srácok nincs itt senki!Niall te képzelődsz!- hallottam a hangját Harrynek.Mit keresnek ezek itt?
-Ezek meg mit keresnek itt?- suttogtam Tomnak.
-Kik ezek?- kérdezte.
-A One Direction, akiknél délelőtt voltunk.- válaszoltam.
-Tényleg, azért voltak ismerősek!- mondta.Körbe nézem.
-Elmentek!Végre!.- nyugodtam meg és kimentünk a lyukból.
-Tudtam, hogy van itt valaki!- kiabált Niall (?).
-Baj?- kérdeztem.
-Nem.Mit kerestek itt?Várj!Te vagy Adry!- mondta Liam.
-Nem mondod?- válaszoltam.- Én is kérdezhetném.- tette hozzá.
-Mi pihenni jöttünk, mert otthon Paul dolgozik és nem akarjuk zavarni.Te?- válaszolt Louis.
-Mi pedig azért, mert hiányzott a barátnőm társasága és tegnap találtam ezt a helyet.- mondta Toma.
-Szerintem menjünk innen.- súgtam oda Tomnak.
Aztán elhagytuk a helyet a srácokat magunk mögött hagyva.
-Menjünk el az állatkertbe!- mondta Toma.
-Jó!- válaszoltam.És ott is voltunk.
Megnéztünk mindent csak a gorillákat nem, ezért elindultunk oda.Mit látok ott!A srácok(Liam,Harry,Louis,Zayn,Niall)hülyéskednek a "majmokkal".
-Micsoda véletlen, hogy itt találkozunk!Ti követtek?- idegeskedtem.
-Mondd el!- bökte oldalba Louis Harryt.
-Mit?- idegeskedtem tovább.
-Igazából igen, mert anyukád kérte, hogy figyeljünk rád.- mondta Harry.
-Mi?Titeket?Akiket nem is ismer?Miért pont titeket??- most már feldühödtem.
-Ezt inkább nem itt beszéljük meg, mert itt maradunk.- mondta Toma.
-Jó!Menjünk.- kirángattam Tomát a kapu elé.
-Mi a bajod velünk.- kérdezte Louis.
-Csak annyi, hogy tehetségtelen, nagyképű emberek vagytok akik kihasználják a maradék kedvességet az emberekből.- válaszoltam majd mérgemben elindultam haza.
Otthon berohantam a szobámba, leültem a sarokba és sírni kezdtem.
-Mi van veled?Nem is ismered őket még is úgy oltottad le őket mintha több év után megtudtál valami rosszat róluk!- kiabált velem Toma.- Te nem ilyen vagy!Megint apádnál voltál és most várj.. megint??- tette hozzá.
-Tudom, hogy nem ilyen vagyok és igen megint!- válaszoltam sírva.A megint az arra vonatkozik, hogy apám leitta magát és mikor "későn" (este 9 körül) érek haza akkor ordibál velem és az üres üvegekkel dobál.Hát igen apám egy őrült.Odajött hozzám és átölelt.
-Át kénem menned a srácokhoz bocsánatot kérni, nem?- javasolta.
-De!Megyek is.- mondta és elindultam.
Csengettem.
-Sziasztok!Bocsánatot szeretnék kérni tőletek a délutáni viselkedésemért.- kezdtem bele a mondandómba.
-Ha nem ismersz minket, hogy mondtad el a véleményed?- kérdezte Harry.
-Ideges voltam, mert apámnál voltam a héten....-kezdtem el mesélni mindent.
Amint befejeztem Harry átölelt.
-Nem lehet könnyű életed.Megbocsátunk!- mondta.
-Van kedved bejönni?- kérdezte Louis.
-Igazából mennék haza.- amint kimondtam megeredt az eső!- vagy még is...Így nem mehetek haza esőben!- tettem hozzá és beléptem.Azonnal írtam Tomának, hogy itt ragadta m az eső miatt.
"Vigyázz magadra, amint eláll gyere!" írta.
Leültettek a kanapéra és TVt néztünk.