Sajnálom, hogy rövid lett :( Most ennyire tellett :( Viszont, holnap még nem tudom lesz-e rész.Ha lesz egy kis időm akkor lesz, de ha nem, akkor nem.Ugyan is én holnap megyek "nyaralni" 6 napra.Azaz 4.ig.Addig nem lesz rész.Bocsi, de nekem is kell egy kis kikapcsolódás, elvégre nyár van!Amint hazaértem jönnek a részek :D 36.rész :
-Akkor had nézzem azt a karmolást.- mondta a doki, mire megfordultam felhúztam a pólóm.- Elég idős macska lehetett.- Harryre néztem.
-Igazából nem.Egy 6 hónapos kiscica volt.- mondta.
-Kiscica????- értetlenkedett.
-Én is ezt mondtam!- nevettem.
-Először is, meg kéne tudni, mivel nyílt seb, nincs-e valami fertőzés.- nézegette a hátam.- Kérem jöjjön velem.- lehúztam a pólóm és követtem.
Bementünk egy kórterembe.
-Kérem vegye le a pólóját és feküdjön le.- mondta.Úgy tettem, Harry pedig ezt kicsit rosszallóan nézte, amire forgattam a szemeim.- Ezt is le kéne venni, vagy legalább kikapcsolni.- Harryre néztem.
-Harry?- kérdeztem.
-Jó...- kikapcsoltam a melltartóm.
-Akkor, most megnyomkodom a seb körül, hogy megtudjam mennyire terjed ki.Kicsit fájni fog, de kérem ne mozogjon.- mire én egyre gyengébb fájdalmat éreztem.
Körbe nyomkodta a seb körül, aztán arrébb állt.Nem láttam hova megy, mert hason feküdtem.
-Itt van egy krém, ami segít meggyógyítani, ezt a csúnya sebet.- ezt a csúnya sebet??Tudja egyáltalán hány éves vagyok?Mintha egy kisgyereknek mondaná.- Rákenem, amitől, egy kisebb fájdalmat fog érezni, de csak ez az elején, utána kellemes és hűsítő.- éreztem ahogy hozzá ér a keze a sebhez.Szinte helyben kiszakíthattam volna az egész kórház dobhártyáját.De nem tettem, ahogy szoktam most is tűrtem.Most viszont nagyon lehetett látni rajtam, hogy nem sok múlik és elüvöltöm magam.
-Kész is.- mondta amitől megkönnyebbültem, és amit mondott hűsítő, kellemes érzés még nem akart engem megnyugtatni.- Meg kell várni amíg beszárad, körülbelül fél óra.
-Az az fél óráig kell így feküdnöm?- vágtam közbe.
-Igen.Most megyek vár a többi beteg is.Majd visszajövök fél óra múlva.- mondta és kiment.Harry elkezdett röhögni.
-Min nevetsz ilyen jól?- kérdeztem.
-Te nem látod a hátad.- jött oda mellém.
-Az biztos.- nevettem.Leült a mellettem lévő székre.
-Fáj még?
-De mint állat!- nevettem.
-Akkor, hogy tudsz nevetni?
-Megszoktam.- mosolyogtam.
-Te a fájdalmat szoktad meg én meg az alváshiányt.
-Tényleg!Mesélj már!- felé fordítottam a fejem.
-Elmentünk egy discoba aztán elkezdtek inni, táncoltak, én pedig meguntam ezért eljöttem.- nevetett.
-Izgalmas lehetett.- nevettem.
-A látvány jobb volt!Leültünk aztán a srácok elkezdtek inni, Loui ...- elkezdte mesélni nekem, hogy mi történt velük.
![Otthon, Londonban ♥ [Harry Styles Fanfiction] (1.évad)](http://4.bp.blogspot.com/-HN_kPaOncOM/VAx5FVyYLDI/AAAAAAAABfs/gdEbsM3LSBE/s1600/orange%2Bm%25C3%25A1solata.png)
2012. július 27., péntek
2012. július 26., csütörtök
35.rész - Irány a kórház 2
Bocsi!Elfelejtettem kitenni XD na de ami késik nem múlik!Na akkor 35.rész :
*Adry szemszöge*
Az éjszaka közepén fájdalomra ébredek.Igen, Harry hazajött és ahogy mindig átkarol és hozzám bújik.Szeretem mikor így alszunk, mert érzem, hogy velem van.De most valahogy nem tudtam neki örülni, mert Merci okozta karmolásnál értünk pont össze.Most is tűrtem a fájdalmat, de nem sokáig.Egy kicsit hangos nyögést adtam ki, bár nem volt szándékom.
-Miért nem szóltál?- távolodott el.
-Mert szeretem mikor ölelsz.- felé fordultam.
-De az nem jó, hogy fájdalmaid vannak miattam.- ellenkezett.
-Harry, nincs semmi baj.Nem miattad vannak...Konkrétan Louis miatt, de mindegy.- nevettem.
-Oké, elég.Felkelni!- és felkapcsolta a lámpát.
-Miért?
-Mert megyünk a kórházba.
-Jaj, hagyj már!Nincs semmi bajom.Pár nap és elmúlik.- dőltem vissza az ágyba.
-Inkább ezt egy orvos mondja.- és felrángatott, úgy, hogy felkapott és visszadobott az ágyra.
-Jó, jó fent vagyok!!- és kikeltem az ágyból.Megtöröltem a szemem és előkotortam valami ruhát.Egy fehér pólónál és egy farmernál maradtam.Felkötöttem a hajam és törölgettem tovább a szemeimet.Amikor felkaptak.
-Mondom fent vagyok!- nevettem.
-Ja látom!- nevetett.
-Tegyél, le!- parancsoltam.
-De nem ma!- mondta és kivitt a szobából, le a lépcsőn, ki a kocsiig.
-Utálom mikor cipelsz.- durcáskodtam.Ha nem alszom ki magam akkor nagyon tudok hisztizni.Ezért nem szabad engem felkelteni.
-Én meg azt utálom mikor Niall kieszi a hűtőt, de nincs mit tenni!- nevetett.
-Hogy bírsz te - megnéztem az időt.- hajnali 2kor nevetni?- törölgettem a szemem.
-Nem tudom, egyszerűen csak ... nevetek.- mosolygott.- Még mindig álmos vagy??
-Aludtam 4 órát... persze, hogy az vagyok!!
-Nyugi, nyugi!- viccelődött, azzal a visszafojtott magas hanggal.
-Ne, most!- elhelyezkedtem az ülésen.
-El ne aludj!Mindjárt ott vagyunk!- szólt rám.
-Oké.- visszaültem, rendes pozícióba.- Fogadjunk te már megszoktad.
-Még is mit?
-Hogy ilyenkor kel az ember...
-Én le se feküdtem.- mosolygott.
-Ja, persze.Milyen volt a srácokkal?
-Fárasztó és meglepő.- nevetett.
-Hogy érted?- értetlenkedtem.
-Majd mesélek, de most.Angyalom, megjöttünk.
-Max ördögöd.- nevettem.
-Te meg az ördög...- kiszállt a kocsiból.Követtem a példáját.
*Adry szemszöge*
Az éjszaka közepén fájdalomra ébredek.Igen, Harry hazajött és ahogy mindig átkarol és hozzám bújik.Szeretem mikor így alszunk, mert érzem, hogy velem van.De most valahogy nem tudtam neki örülni, mert Merci okozta karmolásnál értünk pont össze.Most is tűrtem a fájdalmat, de nem sokáig.Egy kicsit hangos nyögést adtam ki, bár nem volt szándékom.
-Miért nem szóltál?- távolodott el.
-Mert szeretem mikor ölelsz.- felé fordultam.
-De az nem jó, hogy fájdalmaid vannak miattam.- ellenkezett.
-Harry, nincs semmi baj.Nem miattad vannak...Konkrétan Louis miatt, de mindegy.- nevettem.
-Oké, elég.Felkelni!- és felkapcsolta a lámpát.
-Miért?
-Mert megyünk a kórházba.
-Jaj, hagyj már!Nincs semmi bajom.Pár nap és elmúlik.- dőltem vissza az ágyba.
-Inkább ezt egy orvos mondja.- és felrángatott, úgy, hogy felkapott és visszadobott az ágyra.
-Jó, jó fent vagyok!!- és kikeltem az ágyból.Megtöröltem a szemem és előkotortam valami ruhát.Egy fehér pólónál és egy farmernál maradtam.Felkötöttem a hajam és törölgettem tovább a szemeimet.Amikor felkaptak.
-Mondom fent vagyok!- nevettem.
-Ja látom!- nevetett.
-Tegyél, le!- parancsoltam.
-De nem ma!- mondta és kivitt a szobából, le a lépcsőn, ki a kocsiig.
-Utálom mikor cipelsz.- durcáskodtam.Ha nem alszom ki magam akkor nagyon tudok hisztizni.Ezért nem szabad engem felkelteni.
-Én meg azt utálom mikor Niall kieszi a hűtőt, de nincs mit tenni!- nevetett.
-Hogy bírsz te - megnéztem az időt.- hajnali 2kor nevetni?- törölgettem a szemem.
-Nem tudom, egyszerűen csak ... nevetek.- mosolygott.- Még mindig álmos vagy??
-Aludtam 4 órát... persze, hogy az vagyok!!
-Nyugi, nyugi!- viccelődött, azzal a visszafojtott magas hanggal.
-Ne, most!- elhelyezkedtem az ülésen.
-El ne aludj!Mindjárt ott vagyunk!- szólt rám.
-Oké.- visszaültem, rendes pozícióba.- Fogadjunk te már megszoktad.
-Még is mit?
-Hogy ilyenkor kel az ember...
-Én le se feküdtem.- mosolygott.
-Ja, persze.Milyen volt a srácokkal?
-Fárasztó és meglepő.- nevetett.
-Hogy érted?- értetlenkedtem.
-Majd mesélek, de most.Angyalom, megjöttünk.
-Max ördögöd.- nevettem.
-Te meg az ördög...- kiszállt a kocsiból.Követtem a példáját.
2012. július 25., szerda
34.rész - Srácokkal
Rövid lett és értelmetlen, de kell egyszer ilyen is!Sorry azaz bocsi az ilyenért.A kövi jobb lesz :D 34.rész :
*Harry szemszöge*
Beléptem az ajtón.
-Na végre az hittem sose jöttök meg!- Zayn..
-Adry??- Liam.
-Nem tud jönni, mert fáj a háta.- ránéztem Louira.
-Honnan kellett volna tudnom, hogy egy bérgyilkos a macska?- ellenkezett.
-Bérgyilkos??- ijedtem meg a többiek.
-Hosszú.- mondtuk.
-A lényeg, Adry most nem jön.
-Te hogy-hogy itt vagy?- Zayn.
-Inkább örüljetek, hogy veletek vagyok!
-Jó, nem azért kérdeztem, hogy baj, csak...
-Figyi, srácok, tudom, hogy keveset vagyok veletek mostanában.De nem tehetek róla, hogy szerelembe estem.Most úgy is dolgozni fogunk az albumon, vagy is minden délután veletek leszek.
-Nem azért mondtuk, hogy baj.Kedveljük Adryt.Csak tudod, hogy mi egy banda vagyunk.Szerinted milyen mikor mi elmegyünk valahova és kérdezgetik "Harry hol van?".- Liam.
-Ez már mellékes.Megyünk bulizni vagy csak itt álldogálni fogunk?- tereltem a témát.
-Gyerünk bulizni!!- kiabáltak fel.
Elindultunk, gyalog valahova.Aztán valamilyen discoba betértünk.Kerestünk két csendes asztalt ahova leültünk.
-Na ki mit iszik?- szólalt meg Zayn.Szépen mindenki leadta a "rendelését" én viszont nem.Én nem iszom.Megígértem.
-Harry igyál már valamit!Nem buli a buli ivás nélkül!- szólt rám.
-Megmondtam, hogy nem!Most nem iszom.
-Akkor legalább segíts, nem tudok ennyit elhozni.- és odamentünk a pulthoz.Leadtuk a rendelést, aztán vittük az asztalokhoz vissza.
Louisban már volt annyi, hogy elmenjen táncolni, felkérte Elt és a pörgős számra elkezdtek lassúzni.Röhögtünk egy sort aztán Niallen és Ashen kívül (na meg persze rajtam kívül) mindenki elment táncolni.
-Ti?- érdeklődtem.
-Meg vagyunk mi itt, és szerintem biztonságosabb itt ülni, mint ott figyelni, hogy ne lépjenek rá a lábamra.- Ash, és a srácokra mutatott.
-Jól látom?- és elkezdtem nevetni.Zayn és Liam táncoltak, együtt.
-Igen jól látod!- nevettek velem.
-Harry, te most velem jössz!- rángatott a parkettre Louis.Elkezdtük a "búvárt" táncolni.
Mikor már vagy 5-szőrre kezdte el, feladtam.Visszaültem a helyemre.Ahol a lustaságok röhögcséltek.
-Ti min nevettek ilyen jól?- kérdeztem.
-Rajtatok.- válaszoltak.
-Ash, felkérhetlek egy táncra?- jött oda Zayn.
-Niall, megtisztelsz egy körrel?- Perrie.
-Bele talán nem halunk!- nevettek aztán felmentek.
Kezdtem unni a hangulatot.Eldöntöttem, hogy hazamegyek.Szóltam Liamnek, mert ő még normális volt.Aztán elindultam haza.
Hajnali 1 körül lehetett amikor beléptem az ajtón.Felmentem, átöltöztem és befeküdtem Adry mellé.
*Harry szemszöge*
Beléptem az ajtón.
-Na végre az hittem sose jöttök meg!- Zayn..
-Adry??- Liam.
-Nem tud jönni, mert fáj a háta.- ránéztem Louira.
-Honnan kellett volna tudnom, hogy egy bérgyilkos a macska?- ellenkezett.
-Bérgyilkos??- ijedtem meg a többiek.
-Hosszú.- mondtuk.
-A lényeg, Adry most nem jön.
-Te hogy-hogy itt vagy?- Zayn.
-Inkább örüljetek, hogy veletek vagyok!
-Jó, nem azért kérdeztem, hogy baj, csak...
-Figyi, srácok, tudom, hogy keveset vagyok veletek mostanában.De nem tehetek róla, hogy szerelembe estem.Most úgy is dolgozni fogunk az albumon, vagy is minden délután veletek leszek.
-Nem azért mondtuk, hogy baj.Kedveljük Adryt.Csak tudod, hogy mi egy banda vagyunk.Szerinted milyen mikor mi elmegyünk valahova és kérdezgetik "Harry hol van?".- Liam.
-Ez már mellékes.Megyünk bulizni vagy csak itt álldogálni fogunk?- tereltem a témát.
-Gyerünk bulizni!!- kiabáltak fel.
Elindultunk, gyalog valahova.Aztán valamilyen discoba betértünk.Kerestünk két csendes asztalt ahova leültünk.
-Na ki mit iszik?- szólalt meg Zayn.Szépen mindenki leadta a "rendelését" én viszont nem.Én nem iszom.Megígértem.
-Harry igyál már valamit!Nem buli a buli ivás nélkül!- szólt rám.
-Megmondtam, hogy nem!Most nem iszom.
-Akkor legalább segíts, nem tudok ennyit elhozni.- és odamentünk a pulthoz.Leadtuk a rendelést, aztán vittük az asztalokhoz vissza.
Louisban már volt annyi, hogy elmenjen táncolni, felkérte Elt és a pörgős számra elkezdtek lassúzni.Röhögtünk egy sort aztán Niallen és Ashen kívül (na meg persze rajtam kívül) mindenki elment táncolni.
-Ti?- érdeklődtem.
-Meg vagyunk mi itt, és szerintem biztonságosabb itt ülni, mint ott figyelni, hogy ne lépjenek rá a lábamra.- Ash, és a srácokra mutatott.
-Jól látom?- és elkezdtem nevetni.Zayn és Liam táncoltak, együtt.
-Igen jól látod!- nevettek velem.
-Harry, te most velem jössz!- rángatott a parkettre Louis.Elkezdtük a "búvárt" táncolni.
Mikor már vagy 5-szőrre kezdte el, feladtam.Visszaültem a helyemre.Ahol a lustaságok röhögcséltek.
-Ti min nevettek ilyen jól?- kérdeztem.
-Rajtatok.- válaszoltak.
-Ash, felkérhetlek egy táncra?- jött oda Zayn.
-Niall, megtisztelsz egy körrel?- Perrie.
-Bele talán nem halunk!- nevettek aztán felmentek.
Kezdtem unni a hangulatot.Eldöntöttem, hogy hazamegyek.Szóltam Liamnek, mert ő még normális volt.Aztán elindultam haza.
Hajnali 1 körül lehetett amikor beléptem az ajtón.Felmentem, átöltöztem és befeküdtem Adry mellé.
2012. július 24., kedd
33.rész - Esti lazulás ... vagy mégse?
-Nem kéne bekötni a hátad?- kérdezte.
-Nem olyan vészes.- mosolyogtam.
-Biztos?Csak aggódók nem akarom, hogy bajod essen...
-Ennél jobban biztos nem esik.- nevettem, annyira, hogy kiestem a kezei közül, le a földre ... egyenesen Merci elé.- Szia Merci, nem akarsz bántani ugye?Nem tettem semmi rosszat!- már kezdtem félni.
-Jól vagy?- húzott vissza a kanapéra.
-Hát mondhatni...- és megcsörrent a telefon.
-Ez kié?
-Tiéd nem?Enyémnek más a csengőhangja.- felállt és felment a telefonjáért.Néztem ahogy felmegy.Aztán visszafordultam és oldalra néztem.- Merci, figyelj én ...- nem is tudom mit mondjak.Biztos látta azt a csókot.- Ő csókolt meg és ... hagyjuk.Essünk túl rajta.Melyik testrészemet szeretnéd szétkarmolni??- leugrott a kanapéról és visszament a dobozához.Csak néztem, ahogy semmit nem tesz velem és odébb áll ... ezért is ijedtem meg amikor Harry visszaült mellém.
-Ne félj!Csak én vagyok!- ölelt meg.
-Megnyugodtam.Ki keresett, vagy túl titkos,hogy tudjak róla?- viccelődtem.
-Nem titkos.A srácok kerestek.Elmehetnénk ma este mi így 10 valahova bulizni.
-10 en??- értetlenkedtem.
-Hát, mi a srácok és ti lányok, tudod.Eleanor, Danielle, Perrie, te és Ash...-Ash-nél kicsit beborzongott.
-Én nem merem egyedül hagyni ezt a macskát a házban, ahol a cuccaim vannak...
-Nyugodj meg nem lesz semmi baj!Bezárjuk a hálószobát és ennyi.
-Mikor este?
-Úgy 9 körül...
-3 óra alatt elkészülni, hm... elfogadom a kihívást!- nevettem.Felkeltem.
-Na, hé!Várj!- visszahúzott az ölébe és megcsókolt.
-Hú, de kifogok kapni...
-Most miért mondod ezt?
-Mercitől.
-Jaj, ne már!Csak egy kiscica.
-Kiscica az éles karmaival!Felmegyek készülődni.- felmentem a lépcsőn, be a szobába.Kikaptam az a pólót amire a macska elvégezte dolgát és átvittem a fürdőbe.Majd visszamentem a szobába és elkezdtem keresgélni a ruhák közt.Volt olyan piros ami a hátánál van egy hely kimaradás... azt nem vehettem fel, az oldalam miatt se (mert be volt kötve), meg a hátam miatt.Ezért ennél a ruhánál döntöttem :
Vettem le a pólóm, mikor valaki átkarol hátulról.Fájdalmat éreztem, az oldalam és a hátam.Majdnem elkiabáltam magam, de összeszorítottam a fogam és tűrtem az égető érzést.Közben elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Harry, kérlek elég!- már a fájdalom beszélt belőlem.
-Mi a baj?- kérdezte.
-Nem látod a hátam?- hogy lehetek ilyen hülye... ott a hajam, hogy látná.Elhúztam az egyik vállamra.
-Ennyire rossz?
-Nem hiszem, hogy bárhova is eltudok menni ma.- még fájt, de éreztem, hogy sokkal gyengébb.
-Akkor mi nem megyünk.Felhívom a srácokat.
-Ne, várj!Te nyugodtam menj el.Keveset vagy a srácokkal mostanában, én megleszek egyedül.
-De nem akarlak itt hagyni, így!
-Nincs semmi baj.Lefekszek aludni.
-Biztos vagy benne?
-Persze, csak ígérd meg, hogy nem leszel részeg!
-Megígérem!- megölelt.
-Harry!!
-Bocsáss meg!Nem akartam!Ne haragudj!!Kérlek.
-Nem haragszom, csak inkább ne ölelj, jó?
-Ne öleljelek??- elszomorodott.
-Ha tudsz finoman, fájdalommentesen ölelni akkor ölelhetsz!
-Jó, akkor nem ölellek.- nevetett.
-Vigyázz magadra!- mosolyogtam.
-Rendben, de te is!- megcsókolt.
-Szia.
-Szia!- és kiment.Előkerestem a pizsamám, felvettem.Lementem enni adni a kis ördögnek, aztán felmentem aludni.
-Nem olyan vészes.- mosolyogtam.
-Biztos?Csak aggódók nem akarom, hogy bajod essen...
-Ennél jobban biztos nem esik.- nevettem, annyira, hogy kiestem a kezei közül, le a földre ... egyenesen Merci elé.- Szia Merci, nem akarsz bántani ugye?Nem tettem semmi rosszat!- már kezdtem félni.
-Jól vagy?- húzott vissza a kanapéra.
-Hát mondhatni...- és megcsörrent a telefon.
-Ez kié?
-Tiéd nem?Enyémnek más a csengőhangja.- felállt és felment a telefonjáért.Néztem ahogy felmegy.Aztán visszafordultam és oldalra néztem.- Merci, figyelj én ...- nem is tudom mit mondjak.Biztos látta azt a csókot.- Ő csókolt meg és ... hagyjuk.Essünk túl rajta.Melyik testrészemet szeretnéd szétkarmolni??- leugrott a kanapéról és visszament a dobozához.Csak néztem, ahogy semmit nem tesz velem és odébb áll ... ezért is ijedtem meg amikor Harry visszaült mellém.
-Ne félj!Csak én vagyok!- ölelt meg.
-Megnyugodtam.Ki keresett, vagy túl titkos,hogy tudjak róla?- viccelődtem.
-Nem titkos.A srácok kerestek.Elmehetnénk ma este mi így 10 valahova bulizni.
-10 en??- értetlenkedtem.
-Hát, mi a srácok és ti lányok, tudod.Eleanor, Danielle, Perrie, te és Ash...-Ash-nél kicsit beborzongott.
-Én nem merem egyedül hagyni ezt a macskát a házban, ahol a cuccaim vannak...
-Nyugodj meg nem lesz semmi baj!Bezárjuk a hálószobát és ennyi.
-Mikor este?
-Úgy 9 körül...
-3 óra alatt elkészülni, hm... elfogadom a kihívást!- nevettem.Felkeltem.
-Na, hé!Várj!- visszahúzott az ölébe és megcsókolt.
-Hú, de kifogok kapni...
-Most miért mondod ezt?
-Mercitől.
-Jaj, ne már!Csak egy kiscica.
-Harry, kérlek elég!- már a fájdalom beszélt belőlem.
-Mi a baj?- kérdezte.
-Nem látod a hátam?- hogy lehetek ilyen hülye... ott a hajam, hogy látná.Elhúztam az egyik vállamra.
-Ennyire rossz?
-Nem hiszem, hogy bárhova is eltudok menni ma.- még fájt, de éreztem, hogy sokkal gyengébb.
-Akkor mi nem megyünk.Felhívom a srácokat.
-Ne, várj!Te nyugodtam menj el.Keveset vagy a srácokkal mostanában, én megleszek egyedül.
-De nem akarlak itt hagyni, így!
-Nincs semmi baj.Lefekszek aludni.
-Biztos vagy benne?
-Persze, csak ígérd meg, hogy nem leszel részeg!
-Megígérem!- megölelt.
-Harry!!
-Bocsáss meg!Nem akartam!Ne haragudj!!Kérlek.
-Nem haragszom, csak inkább ne ölelj, jó?
-Ne öleljelek??- elszomorodott.
-Ha tudsz finoman, fájdalommentesen ölelni akkor ölelhetsz!
-Jó, akkor nem ölellek.- nevetett.
-Vigyázz magadra!- mosolyogtam.
-Rendben, de te is!- megcsókolt.
-Szia.
-Szia!- és kiment.Előkerestem a pizsamám, felvettem.Lementem enni adni a kis ördögnek, aztán felmentem aludni.
2012. július 23., hétfő
32.rész - Merci
Felvittük a bőröndöket a szobába.
-Szívem kitudnál pakolni nélkülem?Lenne egy kis dolgom.- szólalt meg Harry.
-Persze.De vigyázz magadra!- megcsókolt és elment.
Kinyitottam, és elkezdtem pakolni.
*-*
Végeztem és kicsit elfáradtam ezért ledőltem a kanapéra.Aztán átkarolnak.
-Szia!- köszöntött.
-Szia.Elintézted azt a dolgot?- kérdeztem.
-Nézd meg te magad!
-Mi?
-Csukd be a szemed!- becsuktam.Hátam mögé állt és a nyakamba akasztott egy nyakláncot.- Kinyithatod.- megnéztem.Egy szem és egy szív van rajta.
-Kitalálom.Elloptad a szívem mikor megláttalak?- mosolyogtam.
-Pontosan!Szeretem mikor okos vagy!- megölelt.
-Nem vagyok okos csak ismerlek.- mosolyogtam.
-Inkább nem vitatkozok.- nevetett.
-Éhes vagyok, együnk valamit.- váltottam témát.
-Hm.. gyere!- megfogta a kezem és behúzott a konyhába.
-Van konyha!- meglepődtem.
-Ezt fájt....- elszomorodott.
-Bocsi, nem akartam.- néztem rá kiskutya szemekkel.Vigyorgott.- Ne!!- elkapott és ott tartottunk ahol reggel, csikizett.- Könyörgöm elég!!Kérlek!!- kiabáltam.Felemelt és megcsókolt.- Te bolond vagy!- nevettem.
-Én nem... csak szerelmes!Tudod van különbség!
-Igen tudom..- mosolyogtunk.- Leteszel végre, hogy csináljunk valami ehetőt?- nevettem.
-Én jól lakok veled is!- és elkezdte finoman harapdálni a nyakam.Hirtelen elkezdett fájni az oldalam.
-Kérlek tegyél le.- szóltam.Letett.
-Mi a baj?- ijedt meg.
-Csak az oldalam még fáj.
-Had nézzem.- megfordított és felemelte a pólóm.
-Harry, komolyan mondtam!- visszahúztam.
-Bocsi.
-Na mit csinálunk?- kérdeztem.
-Van itt liszt, tojás... akkor.Palacsinta?- nézett rám.
-Nekem oké.- és kipakoltunk, mindent ami kellett.
A masszába én szoktam tenni egy kis olajat és akkor nem kell a serpenyőt folyton.
-Te mennyit kérsz?- kérdeztem.
-4et.Te mennyit eszel?
-2 elég lesz nekem!- mosolyogtam.
-Olyan keveset??
-Annyira nem vagyok éhes...
-Aha persze, tegnap nem ettél semmit se, max még a hotelba.
-Akkor se kell nekem több.
-Jó, nem erőltetem rád...- megcsókolt.
-Harry, odaég a palacsinta.
-Nem érdekel!- felkapott és felültetett az asztalra és csókolt.
-Kopp-kopp!- hallottunk valakinek a hangját.
-Ki az?- szóltunk ki, és az ajtón belépett Louis egy dobozzal a kezében.Leszálltam és megfordítottam az utolsó palacsintát.
-Hát te?- kérdezte Harry.
-Hoztam ajándékot.- és letette az asztalra a dobozt.
-Minek??- értetlenkedtem és nyávogást hallottam.- Kérlek, mond, hogy nem macska!
-Mi a bajod a cicákkal?Nézd milyen cuki!- és levette a doboz tetejét.
-Semmi.- mosolyogtam...bár féltem.
-De aranyos!- mondta Harry, én inkább arrébb mentem.Miért?Mert nekem csak rossz emlékeim vannak a macskákkal kapcsolatba, de tudom, hogy Harry szereti őket.
-Most nézd meg!- és átadta nekem.
-Szia, te cica.- zavarodottan beszélni próbáltam vele és félelem költözött a testembe.- Egész aranyos, de a látszat néha csal!- mondtam.
-Mi legyen a neve?- kérdezte Loui.
-Merci!- mondtam.
-Merci??- értetlenkedtek.
-Tudjátok van az a reklám, hogy Merci, hogy vagy nekem!- mosolyogtam és megöleltem.
-Na én megyek is!Harry kikísérsz?Szeretnék veled beszélni!
-Persze.- és kimentek.Belenéztem a dobozba és volt bent egy cetli.
"Sajnáljuk!
Tudjuk, hogy visszamész a suliba, Harry pedig az albumon fog dolgozni.Tényleg sajnáljuk, de tudod, hogy muszáj.Ez a cica, nem pótolja őt, de délutánonként eltudod vele foglalni magad.
Üdvözlettel : Louis, Niall, Zayn és Liam"
Semmi baj.Gondoltam magamban.
*Harry szemszöge*
-Miről akarsz beszélni?- kérdeztem.
-Tudom, hogy szereted Adryt.De attól még nem kéne elhanyagolnod a bandát.
-Ezzel úgy se lesz gond.
-Hogy érted?
-Hahó!Elkezdünk dolgozni az albumon egész délután veletek leszek...
-Tényleg...- és kiabálást hallottunk bentről.
Befutottam a konyhába.
-Édesem mi történt??- ijedtem meg.
-Ez a macska...- láttam rajta, hogy fél.
-Mit csinált?- mentem oda hozzá.
-Nézd meg te magad.- megfordult.
-Te jó ég!Ezt a hatalmas karmolás egy ilyen kicsi macska csinálta?- értetlenkedtem.
-Nem, én magam csináltam...- idegeskedett.
-Jó.Nyugodj meg!Gyere ide!- megöleltem.
-És most hol van?- szólalt meg Loui.
-Nem tudom, de nem látom a konyhába.
-Hogy történt?- értetlenkedtem.
-Beletettem a dobozba, hogy megcsináljam a palacsintákat és egyszer csak a hátamra ugrott.
-Szívem nyugodj meg!!- szorosan öleltem.- Nincs semmi baj!
-Srácok!Meg van a macska!- kiabált Loui.
Felmentünk az emeletre.A szobába.
-Mit keres a szekrénybe.Várjunk csak.Az az én ...- és pont (bocsánat ,hogy így fejezem ki magam) egy barnát csinált arra a ruhára.
-Nem hiszem, hogy ez ki jön.- mondtam.
-Most komolyan?Ilyenkor kell viccelődnöd??
-Bocsánat, hogy megszólaltam.- elhallgattam.
-Szívem sajnálom!Ne haragudj!- megölelt.
-Adry, szerintem Merci nem nagyon kedveli azt a macit..- Loui.
-Hogy mi???Ne a macit ne!!!- kiabált, elkaptam a kezét, mert odaakart futni.A macska szépen fogalmazva szét tépte azt az ártatlan plüssöt.- Ez a macska gyűlöm engem!!!- sírva fakadt és kifutott a szobából.
-Oké, ez a macska nem maradhat itt tovább.- odamentem és felvettem.- Engem nem bánt.
-Nálad tök nyugodt, Adryt meg szinte megakarja ölni...- elgondolkozott.
-Hát, nem tudom..
-Ezt nem hiszem el.Tanítsd meg nekem is!!
-Mit??- értetlenkedtem.
-Még a macskák is odavannak érted!
-Miről beszélsz?- komolyan nem értem.
-Hát nem világos?Merci beléd szeretett és féltékeny Adryra.
-Egy macska... belém szerett... és elakarja tüntetni Adryt?Most komolyan.Mit ittál?
-Nem hiszel nekem?Nézz rá!Úgy viselkedik, mint egy normális kiscica.Adrynál meg, mint egy bérgyilkos...
-Tudod mit elég.Visszaviszem a macskát ahonnan jött.Te pedig kérdezd meg Lout nem tudná-e megvarni azt a macit.- és lementem a földszintre.Adry ott ül a kanapén.
-Hol az a dög?- kérdezte.
-Nem sokáig lesz itt nyugi.- mondtam és bevittem a konyhába a dobozhoz.Visszamentem.
-Várj!Had beszéljek vele.- jött oda.
-Még is, hogy akarsz beszélni egy macskával?
*Adry szemszöge*
Letettem a dobozt az asztalra és levettem a tetejét.
-Mielőtt letámadsz.Hallgass meg!- szóltam rá.Leült.- Figyelj, mi a bajod van velem??- nyávogott kettőt ilyen furcsa fejjel.- Ne csináld már!Te macska vagy, én ember!Sose lesz a tiéd!!- komolyodtam.Rám morgott.- Egyezzünk meg és nem kell elmenned.- próbáltam alkudozni (egy macskával!!). Nyávogott.- Hétfőtől délelőtt én úgy se leszek itthon.Délelőttönként a tiéd, délutántól reggelig az enyém.Így jó?- kérdeztem.Nyávogás.- És ha reggelente kapsz halat?- hosszabb nyávogás.- Nem tudom...- elgondolkoztam, de rám morgott.- Jó legyen.De akkor abbahagyjuk ez a civakodást!- Nyávogott.
-Mi van?? értetlenkedtek a srácok.
-Megbeszéltem vele.Maradhat és nem fog megölni, pár feltétellel.
-Megbeszélted??Hogyan??
-Kiskoromban volt egy macskám, de 8 évesen, meghalt.Megtanultam a nyelvét és megértettem, mit mond...
-Mit a feltételek?- kérdezte Harry.
-Délelőtt az övé vagy amíg nem vagyok itthon és reggelente kap halat.- Nyávogott olyan fenyegetős hangon.Vettem egy nagy levegőt.- És nem csókolózunk előtte.- nevetett egy sort, de abbahagyta, mert látta rajtam, hogy komolyan mondom.
-Értem.De még is hova rakjuk?
-A nappaliba elfér, nem?
-De.Most együnk!
-Oké, de a palacsinták már kihűltek.
-Nem baj az.Nem érdekel ha hideg, ha finom, mert te csináltad.- elpirultam.Közeledett ajkai, de eszembe jutott, hogy megígértem nem lehet és elfordítottam a fejem.- Te tényleg komolyan mondtad...
-Nem, csak viccből, tudod kitaláltam.- viccelődtem.
-Kell még egy olyan kör, mint reggel?- nézett rám csúnyán.
-Áh, most nem.Fáj az oldalam.- bementem a konyhába.Csak egyik tányéron volt palacsinta...- Ez a dög megette a kajám!- motyogtam egy sort magamba aztán inkább leültem tévét nézni, amíg Harry eszik.
Leültek mellém.
-Adjak?- kérdezte.
-Nem kell.Egyél csak.- mosolyogtam.
-Biztos?
-Igen.
-Tuti biztos?
-Igen!
-Ezerszer ezer százalékosan tuti biztos??
-Ha elfogadok egy falatot békén hagysz?- nevettem.
-Igen.- mosolygott.Felszúrt egy darabot a villára és a számba nyomta.
-Nem így gondoltam.- nevettem.
-Azért nem is olyan rossz.Tetszik, hogy etetnek mi?- viccelődött.
-Igazából...- ránéztem...jó legyen.- igen.
-Rendben.- és ettünk.Egyszer ő egyszer én... engem persze ő etetett.Aztán a tetejéről a szirupos részt nyomott a számba, amitől a szám körül mézes lettem.Nevettem.
-Várj, had szedjem le.- megfogta a fejem és lenyalta rólam a mézet.Nevettem.Bár tök cukik lehettünk.Nyávogást hallottam.
-Nem volt csók...- szólaltam meg, mire elhallgatott.
-Még mindig nem hiszem el.
-De hidd el.Ha megcsókolsz, nekem végem.- kicsit nevettem.
-Jaj ugyan már, ő csak egy macska.- ültetett az ölébe.
-Tényleg?Láttad már a hátamat igaz?
-Jól van.Akkor mért ne vigyük vissza?
-Mert nem akarom ,hogy ő nyerjen!
-Szőr Adrienn kitartó tisztségéért kitüntetem!- nevetett.
-Utálom ha Adriennek hívnak.- összekulcsoltam a kezem.
-Bocsi!- és megcsókolt.
-Ugye, tudod, hogy nekem végem?- nevettem.
-Jaj, de hogy!Majd megbeszélem vele.- kacsintott.
-Szívem kitudnál pakolni nélkülem?Lenne egy kis dolgom.- szólalt meg Harry.
-Persze.De vigyázz magadra!- megcsókolt és elment.
Kinyitottam, és elkezdtem pakolni.
*-*
Végeztem és kicsit elfáradtam ezért ledőltem a kanapéra.Aztán átkarolnak.
-Szia!- köszöntött.
-Szia.Elintézted azt a dolgot?- kérdeztem.
-Nézd meg te magad!
-Mi?
-Csukd be a szemed!- becsuktam.Hátam mögé állt és a nyakamba akasztott egy nyakláncot.- Kinyithatod.- megnéztem.Egy szem és egy szív van rajta.
-Kitalálom.Elloptad a szívem mikor megláttalak?- mosolyogtam.
-Pontosan!Szeretem mikor okos vagy!- megölelt.
-Nem vagyok okos csak ismerlek.- mosolyogtam.
-Inkább nem vitatkozok.- nevetett.
-Éhes vagyok, együnk valamit.- váltottam témát.
-Hm.. gyere!- megfogta a kezem és behúzott a konyhába.
-Van konyha!- meglepődtem.
-Ezt fájt....- elszomorodott.
-Bocsi, nem akartam.- néztem rá kiskutya szemekkel.Vigyorgott.- Ne!!- elkapott és ott tartottunk ahol reggel, csikizett.- Könyörgöm elég!!Kérlek!!- kiabáltam.Felemelt és megcsókolt.- Te bolond vagy!- nevettem.
-Én nem... csak szerelmes!Tudod van különbség!
-Igen tudom..- mosolyogtunk.- Leteszel végre, hogy csináljunk valami ehetőt?- nevettem.
-Én jól lakok veled is!- és elkezdte finoman harapdálni a nyakam.Hirtelen elkezdett fájni az oldalam.
-Kérlek tegyél le.- szóltam.Letett.
-Mi a baj?- ijedt meg.
-Csak az oldalam még fáj.
-Had nézzem.- megfordított és felemelte a pólóm.
-Harry, komolyan mondtam!- visszahúztam.
-Bocsi.
-Na mit csinálunk?- kérdeztem.
-Nekem oké.- és kipakoltunk, mindent ami kellett.
A masszába én szoktam tenni egy kis olajat és akkor nem kell a serpenyőt folyton.
-Te mennyit kérsz?- kérdeztem.
-4et.Te mennyit eszel?
-2 elég lesz nekem!- mosolyogtam.
-Olyan keveset??
-Annyira nem vagyok éhes...
-Aha persze, tegnap nem ettél semmit se, max még a hotelba.
-Akkor se kell nekem több.
-Jó, nem erőltetem rád...- megcsókolt.
-Harry, odaég a palacsinta.
-Nem érdekel!- felkapott és felültetett az asztalra és csókolt.
-Kopp-kopp!- hallottunk valakinek a hangját.
-Ki az?- szóltunk ki, és az ajtón belépett Louis egy dobozzal a kezében.Leszálltam és megfordítottam az utolsó palacsintát.
-Hát te?- kérdezte Harry.
-Hoztam ajándékot.- és letette az asztalra a dobozt.
-Minek??- értetlenkedtem és nyávogást hallottam.- Kérlek, mond, hogy nem macska!
-Mi a bajod a cicákkal?Nézd milyen cuki!- és levette a doboz tetejét.
-Semmi.- mosolyogtam...bár féltem. -De aranyos!- mondta Harry, én inkább arrébb mentem.Miért?Mert nekem csak rossz emlékeim vannak a macskákkal kapcsolatba, de tudom, hogy Harry szereti őket.
-Most nézd meg!- és átadta nekem.
-Szia, te cica.- zavarodottan beszélni próbáltam vele és félelem költözött a testembe.- Egész aranyos, de a látszat néha csal!- mondtam.
-Mi legyen a neve?- kérdezte Loui.
-Merci!- mondtam.
-Merci??- értetlenkedtek.
-Tudjátok van az a reklám, hogy Merci, hogy vagy nekem!- mosolyogtam és megöleltem.
-Na én megyek is!Harry kikísérsz?Szeretnék veled beszélni!
-Persze.- és kimentek.Belenéztem a dobozba és volt bent egy cetli.
"Sajnáljuk!
Tudjuk, hogy visszamész a suliba, Harry pedig az albumon fog dolgozni.Tényleg sajnáljuk, de tudod, hogy muszáj.Ez a cica, nem pótolja őt, de délutánonként eltudod vele foglalni magad.
Üdvözlettel : Louis, Niall, Zayn és Liam"
Semmi baj.Gondoltam magamban.
*Harry szemszöge*
-Miről akarsz beszélni?- kérdeztem.
-Tudom, hogy szereted Adryt.De attól még nem kéne elhanyagolnod a bandát.
-Ezzel úgy se lesz gond.
-Hogy érted?
-Hahó!Elkezdünk dolgozni az albumon egész délután veletek leszek...
-Tényleg...- és kiabálást hallottunk bentről.
Befutottam a konyhába.
-Édesem mi történt??- ijedtem meg.
-Ez a macska...- láttam rajta, hogy fél.
-Mit csinált?- mentem oda hozzá.
-Nézd meg te magad.- megfordult.
-Te jó ég!Ezt a hatalmas karmolás egy ilyen kicsi macska csinálta?- értetlenkedtem.
-Nem, én magam csináltam...- idegeskedett.
-Jó.Nyugodj meg!Gyere ide!- megöleltem.
-És most hol van?- szólalt meg Loui.
-Nem tudom, de nem látom a konyhába.
-Hogy történt?- értetlenkedtem.
-Beletettem a dobozba, hogy megcsináljam a palacsintákat és egyszer csak a hátamra ugrott.
-Szívem nyugodj meg!!- szorosan öleltem.- Nincs semmi baj!
-Srácok!Meg van a macska!- kiabált Loui.
Felmentünk az emeletre.A szobába.
-Mit keres a szekrénybe.Várjunk csak.Az az én ...- és pont (bocsánat ,hogy így fejezem ki magam) egy barnát csinált arra a ruhára.
-Nem hiszem, hogy ez ki jön.- mondtam.
-Most komolyan?Ilyenkor kell viccelődnöd??
-Bocsánat, hogy megszólaltam.- elhallgattam.
-Szívem sajnálom!Ne haragudj!- megölelt.
-Adry, szerintem Merci nem nagyon kedveli azt a macit..- Loui.
-Hogy mi???Ne a macit ne!!!- kiabált, elkaptam a kezét, mert odaakart futni.A macska szépen fogalmazva szét tépte azt az ártatlan plüssöt.- Ez a macska gyűlöm engem!!!- sírva fakadt és kifutott a szobából.
-Oké, ez a macska nem maradhat itt tovább.- odamentem és felvettem.- Engem nem bánt.
-Nálad tök nyugodt, Adryt meg szinte megakarja ölni...- elgondolkozott.
-Hát, nem tudom..
-Ezt nem hiszem el.Tanítsd meg nekem is!!
-Mit??- értetlenkedtem.
-Még a macskák is odavannak érted!
-Miről beszélsz?- komolyan nem értem.
-Hát nem világos?Merci beléd szeretett és féltékeny Adryra.
-Egy macska... belém szerett... és elakarja tüntetni Adryt?Most komolyan.Mit ittál?
-Nem hiszel nekem?Nézz rá!Úgy viselkedik, mint egy normális kiscica.Adrynál meg, mint egy bérgyilkos...
-Tudod mit elég.Visszaviszem a macskát ahonnan jött.Te pedig kérdezd meg Lout nem tudná-e megvarni azt a macit.- és lementem a földszintre.Adry ott ül a kanapén.
-Hol az a dög?- kérdezte.
-Nem sokáig lesz itt nyugi.- mondtam és bevittem a konyhába a dobozhoz.Visszamentem.
-Várj!Had beszéljek vele.- jött oda.
-Még is, hogy akarsz beszélni egy macskával?
*Adry szemszöge*
Letettem a dobozt az asztalra és levettem a tetejét.
-Mielőtt letámadsz.Hallgass meg!- szóltam rá.Leült.- Figyelj, mi a bajod van velem??- nyávogott kettőt ilyen furcsa fejjel.- Ne csináld már!Te macska vagy, én ember!Sose lesz a tiéd!!- komolyodtam.Rám morgott.- Egyezzünk meg és nem kell elmenned.- próbáltam alkudozni (egy macskával!!). Nyávogott.- Hétfőtől délelőtt én úgy se leszek itthon.Délelőttönként a tiéd, délutántól reggelig az enyém.Így jó?- kérdeztem.Nyávogás.- És ha reggelente kapsz halat?- hosszabb nyávogás.- Nem tudom...- elgondolkoztam, de rám morgott.- Jó legyen.De akkor abbahagyjuk ez a civakodást!- Nyávogott.
-Mi van?? értetlenkedtek a srácok.
-Megbeszéltem vele.Maradhat és nem fog megölni, pár feltétellel.
-Megbeszélted??Hogyan??
-Kiskoromban volt egy macskám, de 8 évesen, meghalt.Megtanultam a nyelvét és megértettem, mit mond...
-Mit a feltételek?- kérdezte Harry.
-Délelőtt az övé vagy amíg nem vagyok itthon és reggelente kap halat.- Nyávogott olyan fenyegetős hangon.Vettem egy nagy levegőt.- És nem csókolózunk előtte.- nevetett egy sort, de abbahagyta, mert látta rajtam, hogy komolyan mondom.
-Értem.De még is hova rakjuk?
-A nappaliba elfér, nem?
-De.Most együnk!
-Oké, de a palacsinták már kihűltek.
-Nem baj az.Nem érdekel ha hideg, ha finom, mert te csináltad.- elpirultam.Közeledett ajkai, de eszembe jutott, hogy megígértem nem lehet és elfordítottam a fejem.- Te tényleg komolyan mondtad...
-Nem, csak viccből, tudod kitaláltam.- viccelődtem.
-Kell még egy olyan kör, mint reggel?- nézett rám csúnyán.
-Áh, most nem.Fáj az oldalam.- bementem a konyhába.Csak egyik tányéron volt palacsinta...- Ez a dög megette a kajám!- motyogtam egy sort magamba aztán inkább leültem tévét nézni, amíg Harry eszik.
Leültek mellém.
-Adjak?- kérdezte.
-Nem kell.Egyél csak.- mosolyogtam.
-Biztos?
-Igen.
-Tuti biztos?
-Igen!
-Ezerszer ezer százalékosan tuti biztos??
-Ha elfogadok egy falatot békén hagysz?- nevettem.
-Igen.- mosolygott.Felszúrt egy darabot a villára és a számba nyomta.
-Nem így gondoltam.- nevettem.
-Azért nem is olyan rossz.Tetszik, hogy etetnek mi?- viccelődött.
-Igazából...- ránéztem...jó legyen.- igen.
-Rendben.- és ettünk.Egyszer ő egyszer én... engem persze ő etetett.Aztán a tetejéről a szirupos részt nyomott a számba, amitől a szám körül mézes lettem.Nevettem.
-Várj, had szedjem le.- megfogta a fejem és lenyalta rólam a mézet.Nevettem.Bár tök cukik lehettünk.Nyávogást hallottam.
-Nem volt csók...- szólaltam meg, mire elhallgatott.
-Még mindig nem hiszem el.
-De hidd el.Ha megcsókolsz, nekem végem.- kicsit nevettem.
-Jaj ugyan már, ő csak egy macska.- ültetett az ölébe.
-Tényleg?Láttad már a hátamat igaz?
-Jól van.Akkor mért ne vigyük vissza?
-Mert nem akarom ,hogy ő nyerjen!
-Szőr Adrienn kitartó tisztségéért kitüntetem!- nevetett.
-Utálom ha Adriennek hívnak.- összekulcsoltam a kezem.
-Bocsi!- és megcsókolt.
-Ugye, tudod, hogy nekem végem?- nevettem.
-Jaj, de hogy!Majd megbeszélem vele.- kacsintott.
2012. július 22., vasárnap
31.rész - Holnap utána szeptember
Reggel telefoncsörgésekre ébredtünk.Enyém is csörög, Harryé is.Megfogtam a telefont és kimentem a folyosóra.
-Háló?- szóltam bele.
-Szia kicsim.Elmentél már a könyvekért?- anya.
-Könyv?Már is szeptember??
-Holnap után.De legkésőbb holnap lehet csak a könyvekért menni.
-Jó, holnap elmegyek, mert ma költözöm.
-Oké, akkor ne feledd holnap könyv!
-Jó, elmegyek.- és letettem.Neki dőltem az ajtónak és lecsúsztam ülő helyzetbe.De gondolom Harry is, mert halottam amikor nekidől.Mély levegőt vettem.
-Kivel beszéltél?- szóltam az ajtón keresztül.
-Louissal.Te?- kérdezte.
-Anyával.- felálltam és kinyitottam az ajtót.Láttam, hogy kétségbeesett ahogy én is.Megölelt.
-Mit mondott?- kérdezte csalódottan.
-Holnap el kell mennem a könyveimért.
-Csúcs!Te suliba mész én pedig az albumon dolgozok.
-Album?Már is?Fogadjunk délután dolgoztok rajta, hogy véletlenül se találkozzunk.- mondtam csalódottan.Már a sírás kerülgetett.Megölelt.- Nem hiszem el.1 hét után visszakaptalak és most meg nem láthatlak.- sírva fakadtam.
-Kicsim ne sírj!Megoldjuk!- letörölte a könnyeim.- Lesznek szüneteink.Meglátogatlak a suliba.
-Már csak az hiányzik...
-Hogy érted?
-Harry nem fogod fel, hogy járunk?Elég baj lesz az, hogy kérdezősködnek, meg faggatóznak "Na milyen Harryvel lenni?". Megjelensz és autógrammosztás, képkészítés és hopp becsengettek.- sírtam tovább.
-Erre nem is gondoltam..
-Tudom, hogy nem.- szorosan átölelt.Már ő is sírt.- Még 5 nap és suli.
-Mi is csak hétfőn kezdünk.- egy gyenge mosoly lepte el arcát.
-Akkor használjuk ki!- mosolyogtunk és megcsókoltam.Felöltözött én pedig átöltöztem.Kinyitottam a szekrényem és kivettem a 2 bőröndöm.Harry odaállt és szó szerint dobálta a háta mögé a ruháim.
-Harry ezeket össze is kéne hajtogatni!- mondtam és próbálkoztam kiszabadulni az ő által rám zúdított ruha tömegből.
-Csak előbb kiveszek mindent utána hajtogatunk és pakolunk.
-Kiveszed??Megfogod és dobálod ha ez nálad a kivenni milyen ha dobálsz??- viccelődtem.
-Poénkodunk, poénkodunk.- gonosz mosoly.
-Ajaj.- felálltam és futni kezdtem a szobába, mert Harry üldözött.Sikerült sakkba szorítania az egyik sarokba.Átkarolt, megfordultam és elkezdett csikizni.
-Ne!Ne!Ne!Kérlek!Elég!- nevettem.Nem hagyta abba.-Ne!Elég!!- szinte már kiabáltam.Abbahagyta és megcsókolta a nyakam.
-Sose bántanálak.- mosolygott.
-Hát... én viszont igen!- ellöktem és kifutottam a szobából.A lépcsőn voltam amikor elestem.
-Szívem, jól vagy?- jött oda.Egy gonosz vigyor az arcomon.
-Ezt én is kérdezhetném!- és ellöktem neki a falnak.
-Te kis!- nevetett és utánam futott.Kinyitottam a bejárati ajtót és majdnem nekimentem anyunak.
-Anya vigyázz!!- kiabáltam.Arrébb lépett.Harry majdnem elütötte.
-Itt meg mi folyik?- értetlenkedett.Harry elkapott.Megint csikizett.
-Ne!Kérlek!Elég!Ez nem ér!- nevettem.Annyira, hogy ledőltem a földre.Amikor Harry fölém hajolt, megfogtam és magam alá húztam.Olyan cuki, félő szemeivel néz rám.
-Mit akarsz tenni velem?- huncutkodott.Gyengéden megcsókoltam.Fordított a helyzetünkön és én voltam alul.Elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Na de gyerekek, ez az udvar!- szólt ránk anya.
-Tudjuk!- nevettünk
-Csak pakoltunk aztán viccelődtem és Harry elöl menekültem.- nevettem.
-Most viszont pakoljuk!- felkapott és bevitt a házba, fel a szobába.Ledöntött az ágyra.
Felültem és elkezdtünk hajtogatni.
A nagy részével végeztünk már csak az alsóneműim vannak.Harry kutakodott a fiókomba...
-Ha megengeded ezt elintézem.- léptem oda.
-Ez rengeteg.Minek ennyi??
-Örülj neki, hogy legalább van.
-Minek ha csak a baj van vele?- egy huncut mosoly.
-Te kis perverz!- nevettem.
-Csak, mert utálok bajlódni a melltartókkal?
-Inkább ülj le!- nevettem és mint a kisfiúk szófogadóan leült az ágyamra.
Bepakoltam mindent.Csak egy valamit nem találtam.
-Mit nem találsz?- kérdezte.
-Lehet, hogy dedós vagyok de nem érdekel.Hol a macim??- idegeskedtem.
-Barna és fekete szemű?
-Igen.Hol van??
-Ott mögötted.- mutatott a polcra.
-Miért van itt fenn?Az ágyamon volt.- elgondolkoztam.- Anya....- levettem a polcról és megölelgettem.Még gyerek vagyok, hiába vagyok 18.2 éves korom óta meg van a maci, ő a legjobb barátom.Odajött Harry és megölelt.
-Amúgy aranyos.Pont, mint te.- elpirultam.
-Köszönöm.- megcsókoltam.
-Na már csak át kell vinni nem?
-De igen.A kocsiig elég.- mosolyogtam.
-Tényleg.Neked van pi-piros kocsid!- nevetett.
-Jól van na.Szeretem a pirosat...
-Én téged szeretlek!- megöleltem.
-Én is téged!- megcsókolt.
Felkapta a bőröndöket, de nem engedte, hogy vigyem legalább az egyiket.Beraktuk a kocsiba és elindultunk Harry házához, a mi házunkhoz.De jó érzés kimondani.
-Háló?- szóltam bele.
-Szia kicsim.Elmentél már a könyvekért?- anya.
-Könyv?Már is szeptember??
-Holnap után.De legkésőbb holnap lehet csak a könyvekért menni.
-Jó, holnap elmegyek, mert ma költözöm.
-Oké, akkor ne feledd holnap könyv!
-Jó, elmegyek.- és letettem.Neki dőltem az ajtónak és lecsúsztam ülő helyzetbe.De gondolom Harry is, mert halottam amikor nekidől.Mély levegőt vettem.
-Kivel beszéltél?- szóltam az ajtón keresztül.
-Louissal.Te?- kérdezte.
-Anyával.- felálltam és kinyitottam az ajtót.Láttam, hogy kétségbeesett ahogy én is.Megölelt.
-Mit mondott?- kérdezte csalódottan.
-Holnap el kell mennem a könyveimért.
-Csúcs!Te suliba mész én pedig az albumon dolgozok.
-Album?Már is?Fogadjunk délután dolgoztok rajta, hogy véletlenül se találkozzunk.- mondtam csalódottan.Már a sírás kerülgetett.Megölelt.- Nem hiszem el.1 hét után visszakaptalak és most meg nem láthatlak.- sírva fakadtam.
-Kicsim ne sírj!Megoldjuk!- letörölte a könnyeim.- Lesznek szüneteink.Meglátogatlak a suliba.
-Már csak az hiányzik...
-Hogy érted?
-Harry nem fogod fel, hogy járunk?Elég baj lesz az, hogy kérdezősködnek, meg faggatóznak "Na milyen Harryvel lenni?". Megjelensz és autógrammosztás, képkészítés és hopp becsengettek.- sírtam tovább.
-Erre nem is gondoltam..
-Tudom, hogy nem.- szorosan átölelt.Már ő is sírt.- Még 5 nap és suli.
-Mi is csak hétfőn kezdünk.- egy gyenge mosoly lepte el arcát.
-Akkor használjuk ki!- mosolyogtunk és megcsókoltam.Felöltözött én pedig átöltöztem.Kinyitottam a szekrényem és kivettem a 2 bőröndöm.Harry odaállt és szó szerint dobálta a háta mögé a ruháim.
-Harry ezeket össze is kéne hajtogatni!- mondtam és próbálkoztam kiszabadulni az ő által rám zúdított ruha tömegből.
-Csak előbb kiveszek mindent utána hajtogatunk és pakolunk.
-Kiveszed??Megfogod és dobálod ha ez nálad a kivenni milyen ha dobálsz??- viccelődtem.
-Poénkodunk, poénkodunk.- gonosz mosoly.
-Ajaj.- felálltam és futni kezdtem a szobába, mert Harry üldözött.Sikerült sakkba szorítania az egyik sarokba.Átkarolt, megfordultam és elkezdett csikizni.
-Ne!Ne!Ne!Kérlek!Elég!- nevettem.Nem hagyta abba.-Ne!Elég!!- szinte már kiabáltam.Abbahagyta és megcsókolta a nyakam.
-Sose bántanálak.- mosolygott.
-Hát... én viszont igen!- ellöktem és kifutottam a szobából.A lépcsőn voltam amikor elestem.
-Szívem, jól vagy?- jött oda.Egy gonosz vigyor az arcomon.
-Ezt én is kérdezhetném!- és ellöktem neki a falnak.
-Te kis!- nevetett és utánam futott.Kinyitottam a bejárati ajtót és majdnem nekimentem anyunak.
-Anya vigyázz!!- kiabáltam.Arrébb lépett.Harry majdnem elütötte.
-Itt meg mi folyik?- értetlenkedett.Harry elkapott.Megint csikizett.
-Ne!Kérlek!Elég!Ez nem ér!- nevettem.Annyira, hogy ledőltem a földre.Amikor Harry fölém hajolt, megfogtam és magam alá húztam.Olyan cuki, félő szemeivel néz rám.
-Mit akarsz tenni velem?- huncutkodott.Gyengéden megcsókoltam.Fordított a helyzetünkön és én voltam alul.Elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Na de gyerekek, ez az udvar!- szólt ránk anya.
-Tudjuk!- nevettünk
-Csak pakoltunk aztán viccelődtem és Harry elöl menekültem.- nevettem.
-Most viszont pakoljuk!- felkapott és bevitt a házba, fel a szobába.Ledöntött az ágyra.
Felültem és elkezdtünk hajtogatni.
A nagy részével végeztünk már csak az alsóneműim vannak.Harry kutakodott a fiókomba...
-Ha megengeded ezt elintézem.- léptem oda.
-Ez rengeteg.Minek ennyi??
-Örülj neki, hogy legalább van.
-Minek ha csak a baj van vele?- egy huncut mosoly.
-Te kis perverz!- nevettem.
-Csak, mert utálok bajlódni a melltartókkal?
-Inkább ülj le!- nevettem és mint a kisfiúk szófogadóan leült az ágyamra.Bepakoltam mindent.Csak egy valamit nem találtam.
-Mit nem találsz?- kérdezte.
-Lehet, hogy dedós vagyok de nem érdekel.Hol a macim??- idegeskedtem.
-Barna és fekete szemű?
-Igen.Hol van??
-Ott mögötted.- mutatott a polcra.
-Miért van itt fenn?Az ágyamon volt.- elgondolkoztam.- Anya....- levettem a polcról és megölelgettem.Még gyerek vagyok, hiába vagyok 18.2 éves korom óta meg van a maci, ő a legjobb barátom.Odajött Harry és megölelt.
-Amúgy aranyos.Pont, mint te.- elpirultam.
-Köszönöm.- megcsókoltam.
-Na már csak át kell vinni nem?
-De igen.A kocsiig elég.- mosolyogtam.
-Tényleg.Neked van pi-piros kocsid!- nevetett.
-Jól van na.Szeretem a pirosat...
-Én téged szeretlek!- megöleltem.
-Én is téged!- megcsókolt.
Felkapta a bőröndöket, de nem engedte, hogy vigyem legalább az egyiket.Beraktuk a kocsiba és elindultunk Harry házához, a mi házunkhoz.De jó érzés kimondani.
2012. július 21., szombat
30.rész - Nem hiszem el
-Ki volt?- kérdezte tesóm.
-Harry...
-Akkor miért vagy dühös?
-Niallel mellett van.
-Komolyan?
-Igen.
-Menjünk haza.Majd túl éljük.- megfogta a kezem és elindultunk haza.
Beléptünk a házba, senki nem volt otthon.Leültem a kanapéra és azon gondolkoztam, hogy lehet az, hogy Ash és Niall miatt most mi is összevesztünk.Kifakadt pár könnycseppem.
-Miattunk vesztetek össze?- ült le mellém.
-Igen.De csak mert kiáltunk a másikért.Ő a barátjáért én pedig a tesómért.- megtöröltem az arcom.
-Jaj...Inkább menj át és kérj bocsánatot.- elgondolkoztam.- Szereted Harryt nem?
-Mindennél jobban!!
-Akkor menj át!
-Nem is tudom hol van.Otthon vagy a srácoknál.-elbizonytalanodtam.
-Hát Niall után ment vagy is a srácoknál.Menj már!
-Jó, rendben.- felálltam és kimentem az ajtón és elindultam a fiúkhoz.Útközben megláttam Harryt.futottam hozzá és mikor odaértem szorosan megöleltem.
-Sajnálom!- mondtuk egyszerre.
-Nem hiszem el, hogy ilyenen vitáztunk.- megint sírva fakadtam.
-Csak kiáltunk a szeretteinkért.
-Fogadjunk neked Niall azt mondta, hogy Ash beszélt csúnyán.
-Miért nem úgy volt?
-Nem.Nekem Ash azt mondta, hogy Niall.És tudom is miért.- elmosolyodtam.
-Miért?
-Niallen véletlenül nem láttad, hogy olykor-olykor elvigyorodik?
-Mire célzol?
-A kis hülyék, nem vesztek össze.- nevettem.
-Megjátszották?- érdeklődött.
-Ugyan már, Niall nem beszél csúnyán és Ash se.Persze, hogy megjátszották.
-De lassan esett le!- nevetett mögöttünk Niall és Ash ... átkarolva egymást.
-Ti kis!- nevetett Harry.
-Szent a béke köztetek ugye?- kérdezte ijedve Niall.
-Igen.- válaszoltuk
-Nem hittük volna, hogy összevesztek.Az volt a cél, hogy Adry megtudd nem kell bepasiztatni.Megcsinálom én magam!- Ash.
-Tényleg?Ha én nem vagyok ti még mindig nem látnátok egymást.- nevettem.- Niall azt se tudta, hogy befestetted a hajad.
-Csak változtattam, mert idegesített, hogy összekevernek Harry Styles barátnőjével...- nevetett.
-Csak Harry oké?- vágott közbe.
-Jól van tudom, csak így hatásosabb.
-Szerintem akkor, tényleg el kéne kezdeni azt a pakolást!- vágtam közbe.
-Akkor gyerünk haza!- Ash.
-Tessék?- Harry.
-Nem Hazza hanem haza!- nevetett Niall.
-Tudom, de muszáj volt.- nevetett.
Hazamentünk és fel a szobába, csak Harryvel.Előkerestem a bőröndömet a szekrényből, amikor Harry átkarolt hátulról és csókolgatni kezdte a nyakam.Megfordultam és megcsókoltam.Felkapott és gyengéden rádöntött az ágyra.Levette a pólóm, én a nadrágját.Valaki benyitott.
-Bocsánat!- Ash volt az és amilyen lendülettel bejött ki is ment.
-Ez kínos volt...- mondtam.
-Most miért?Nem vagyunk gyerekek.Kit izgat ha tudják.- mosolygott.
-Tudják?
-Szerinted nem mondja el Niallnek?
-De!- nevettem.Addig észrevétlenül levette a nadrágom.Lekaptam az pólóját, és fordult a helyzetünk.Csókolgattam a nyakát, utána a felsőtestét.Átkarolt és levette a melltartóm...
-Harry...
-Akkor miért vagy dühös?
-Niallel mellett van.
-Komolyan?
-Igen.
-Menjünk haza.Majd túl éljük.- megfogta a kezem és elindultunk haza.
Beléptünk a házba, senki nem volt otthon.Leültem a kanapéra és azon gondolkoztam, hogy lehet az, hogy Ash és Niall miatt most mi is összevesztünk.Kifakadt pár könnycseppem.
-Miattunk vesztetek össze?- ült le mellém.
-Igen.De csak mert kiáltunk a másikért.Ő a barátjáért én pedig a tesómért.- megtöröltem az arcom.
-Jaj...Inkább menj át és kérj bocsánatot.- elgondolkoztam.- Szereted Harryt nem?
-Mindennél jobban!!
-Akkor menj át!
-Nem is tudom hol van.Otthon vagy a srácoknál.-elbizonytalanodtam.
-Hát Niall után ment vagy is a srácoknál.Menj már!
-Jó, rendben.- felálltam és kimentem az ajtón és elindultam a fiúkhoz.Útközben megláttam Harryt.futottam hozzá és mikor odaértem szorosan megöleltem.
-Sajnálom!- mondtuk egyszerre.
-Nem hiszem el, hogy ilyenen vitáztunk.- megint sírva fakadtam.
-Csak kiáltunk a szeretteinkért.
-Fogadjunk neked Niall azt mondta, hogy Ash beszélt csúnyán.
-Miért nem úgy volt?
-Nem.Nekem Ash azt mondta, hogy Niall.És tudom is miért.- elmosolyodtam.
-Miért?
-Niallen véletlenül nem láttad, hogy olykor-olykor elvigyorodik?
-Mire célzol?
-A kis hülyék, nem vesztek össze.- nevettem.
-Megjátszották?- érdeklődött.
-Ugyan már, Niall nem beszél csúnyán és Ash se.Persze, hogy megjátszották.
-De lassan esett le!- nevetett mögöttünk Niall és Ash ... átkarolva egymást.
-Ti kis!- nevetett Harry.
-Szent a béke köztetek ugye?- kérdezte ijedve Niall.
-Igen.- válaszoltuk
-Nem hittük volna, hogy összevesztek.Az volt a cél, hogy Adry megtudd nem kell bepasiztatni.Megcsinálom én magam!- Ash.
-Tényleg?Ha én nem vagyok ti még mindig nem látnátok egymást.- nevettem.- Niall azt se tudta, hogy befestetted a hajad.
-Csak változtattam, mert idegesített, hogy összekevernek Harry Styles barátnőjével...- nevetett.
-Csak Harry oké?- vágott közbe.
-Jól van tudom, csak így hatásosabb.
-Szerintem akkor, tényleg el kéne kezdeni azt a pakolást!- vágtam közbe.
-Akkor gyerünk haza!- Ash.
-Tessék?- Harry.
-Nem Hazza hanem haza!- nevetett Niall.
-Tudom, de muszáj volt.- nevetett.
-Bocsánat!- Ash volt az és amilyen lendülettel bejött ki is ment.
-Ez kínos volt...- mondtam.
-Most miért?Nem vagyunk gyerekek.Kit izgat ha tudják.- mosolygott.
-Tudják?
-Szerinted nem mondja el Niallnek?
-De!- nevettem.Addig észrevétlenül levette a nadrágom.Lekaptam az pólóját, és fordult a helyzetünk.Csókolgattam a nyakát, utána a felsőtestét.Átkarolt és levette a melltartóm...
2012. július 19., csütörtök
29.rész - Ezt elcsesztem...
-Na mi van?Nem látod, hogy eszek?- jött ki a konyhából tesóm.
-1 óra múlva randid van hugicám!Mars öltözni!!
-R-randi?Még is kivel??
-Majd meg tudod.Nyugi tetszeni fog.- mosolyogtam.
-Oké, de segíts mit vegyek fel?- na végre, igazi csaj!
-Jó gyerünk a szobádba!- felmentünk.Kerestem, kutattam és találtam valamit a tuti tetszeni fog Niallnek.
Ezt az összeállítást választottam neki :
Elmentünk a Coffeeba.Vártunk, kicsit késik, ezért gondoltam megnézem nincs-e a közelbe.Kimentem és Harryvel és Niallel találkoztam.
-Gyere már be!- mondtam Niallnek.
-Nem is tudom.Ez olyan rossz így.Olyan, mintha veled randiznék.
-Te nem is láttad azóta.Nem tudod?Szőke lett.Nézd csak meg!- mosolyogtam.
-Szőke?- huncutkodott.
-Menj már be!- és belöktem az ajtón.Ash azonnal elkapta a tekintetét.Magabiztosan, ment oda Niall tesómhoz.Egy kéz csók, és már ültek mind a ketten.
-Hogy-hogy kerestél tesódnak pasit?- kérdezte Harry.
-Hát, történt valami Gergőéknél, de nem lényeges(annyira). Gondoltam egész szép pár lennének.Most nem?- mosolyogtam.
-Hiányzott a mosolyod.- ölelt át hátulról.
-Menjünk haza.Össze kéne pakolni.
-Tényleg, jó lenne már ha átköltöznél.- viccelődött.
-Hé!Te küldtél el...
-Tudom.Rossz döntés volt.- elszomorodott.
-De most itt vagyok!- felé fordultam és megcsókoltam.
-Egyre többet csókolsz te.Mi az megbátorodtál?- nevetett.
-Csak szerelmes lettem...
-Én már mikor megláttalak az voltam.- mosolygott.
-Kár, hogy kicsit későn vettem észre.
-Hát, nem tehettem róla, hogy kapcsolatban voltál akkor.
-Hé, megháláltam a segítséged.- mosolyogtam.
-Kincset kaptam.
-Kincs?
-Téged, te számomra egy kincs vagy amit sosem engedek el.- elpirultam.
-Szeretlek.- mosolyogtam.
-Én is téged.- megcsókolt.
Csókunkat az zavarta meg,hogy Niall idegesen lép ki az ajtón.
-Mi a fene?Te menj utána én beszélek Ashhel.- mondtam.
-Oké.- mondta és Niall után futott.Én pedig bementem Ashhez.
-Még is mi történt?- ültem le mellé.
-Semmi.Nem illünk össze.
-Mi van?De olyanok vagytok, mint két tojás...- értetlenkedtem.
-Szerinted.
-Mond már el mi történt.
-Az elején még, bókoltunk egymásnak:Aztán mondta, hogy elmehetnénk vacsorázni, mert éhes, én is az vagyok, mert nem hagytál enni!Na mindegy.Mondtam, hogy oké, de nem akarok étterembe menni, mondta, hogy akkor együnk nála.Felvetettem az ötletet, hogy inkább menjünk hozzánk, nálunk van minden...- és elmondta min vesztek össze.Nem is írnám le, mert egyszerűen... ez borzalmas.Hihetetlen milyen kedves léleknek TŰNIK Niall és kiderül, hogy milyen mocskos szája van...
-Hihetetlen, hogy ezt mondta.
-De ezt mondta...- és megcsörrent a telóm, Harry.Arrébb mentem és felvettem.
-Tudom mi a baja Niallnek.- szólt bele.
-Én is.De nem értem mit háborodik fel.
-Mit nem értesz?
-Hát azon, hogy neki áll feljebb, hogy ilyeneket mond tesómnak.
-Mi van?Miről beszélsz?Tesód szólogatott be Niallnek.
-Dehogy is.Tesómnak nincs olyan mocskos szája, mint neki.
-Mi bajod?Te őt véded miután azt mondta Niallnek, hogy ******.
-Ilyet nem is mondott.Niall mondta azt ,hogy ***** tesómnak.
-Asht véded?Tényleg?Ismerem Niallt és soha nem mondana ilyet.
-Persze, hogy tesómat védem!Hát akkor nagyon ismerheted, ha ennyit se tudsz róla.
-Niall az egyik legjobb barátom, még is miért hazudna?De Ashről el lehet ezt mondani.
-Hogy mondod?- feldühödtem és lecsaptam a telefont.Visszamentem Ashhez.
-1 óra múlva randid van hugicám!Mars öltözni!!
-R-randi?Még is kivel??
-Majd meg tudod.Nyugi tetszeni fog.- mosolyogtam.-Oké, de segíts mit vegyek fel?- na végre, igazi csaj!
-Jó gyerünk a szobádba!- felmentünk.Kerestem, kutattam és találtam valamit a tuti tetszeni fog Niallnek.
Ezt az összeállítást választottam neki :
Elmentünk a Coffeeba.Vártunk, kicsit késik, ezért gondoltam megnézem nincs-e a közelbe.Kimentem és Harryvel és Niallel találkoztam.
-Gyere már be!- mondtam Niallnek.
-Nem is tudom.Ez olyan rossz így.Olyan, mintha veled randiznék.
-Te nem is láttad azóta.Nem tudod?Szőke lett.Nézd csak meg!- mosolyogtam.
-Szőke?- huncutkodott.
-Menj már be!- és belöktem az ajtón.Ash azonnal elkapta a tekintetét.Magabiztosan, ment oda Niall tesómhoz.Egy kéz csók, és már ültek mind a ketten.
-Hogy-hogy kerestél tesódnak pasit?- kérdezte Harry.
-Hát, történt valami Gergőéknél, de nem lényeges(annyira). Gondoltam egész szép pár lennének.Most nem?- mosolyogtam.
-Hiányzott a mosolyod.- ölelt át hátulról.
-Menjünk haza.Össze kéne pakolni.
-Tényleg, jó lenne már ha átköltöznél.- viccelődött.
-Hé!Te küldtél el...
-Tudom.Rossz döntés volt.- elszomorodott.
-De most itt vagyok!- felé fordultam és megcsókoltam.
-Egyre többet csókolsz te.Mi az megbátorodtál?- nevetett.
-Csak szerelmes lettem...
-Én már mikor megláttalak az voltam.- mosolygott.
-Kár, hogy kicsit későn vettem észre.
-Hát, nem tehettem róla, hogy kapcsolatban voltál akkor.
-Hé, megháláltam a segítséged.- mosolyogtam.
-Kincset kaptam.
-Kincs?
-Téged, te számomra egy kincs vagy amit sosem engedek el.- elpirultam.
-Szeretlek.- mosolyogtam.
-Én is téged.- megcsókolt.
Csókunkat az zavarta meg,hogy Niall idegesen lép ki az ajtón.
-Mi a fene?Te menj utána én beszélek Ashhel.- mondtam.
-Oké.- mondta és Niall után futott.Én pedig bementem Ashhez.
-Még is mi történt?- ültem le mellé.
-Semmi.Nem illünk össze.
-Mi van?De olyanok vagytok, mint két tojás...- értetlenkedtem.
-Szerinted.
-Mond már el mi történt.
-Az elején még, bókoltunk egymásnak:Aztán mondta, hogy elmehetnénk vacsorázni, mert éhes, én is az vagyok, mert nem hagytál enni!Na mindegy.Mondtam, hogy oké, de nem akarok étterembe menni, mondta, hogy akkor együnk nála.Felvetettem az ötletet, hogy inkább menjünk hozzánk, nálunk van minden...- és elmondta min vesztek össze.Nem is írnám le, mert egyszerűen... ez borzalmas.Hihetetlen milyen kedves léleknek TŰNIK Niall és kiderül, hogy milyen mocskos szája van...
-Hihetetlen, hogy ezt mondta.
-De ezt mondta...- és megcsörrent a telóm, Harry.Arrébb mentem és felvettem.
-Tudom mi a baja Niallnek.- szólt bele.
-Én is.De nem értem mit háborodik fel.
-Mit nem értesz?
-Hát azon, hogy neki áll feljebb, hogy ilyeneket mond tesómnak.
-Mi van?Miről beszélsz?Tesód szólogatott be Niallnek.
-Dehogy is.Tesómnak nincs olyan mocskos szája, mint neki.
-Mi bajod?Te őt véded miután azt mondta Niallnek, hogy ******.
-Ilyet nem is mondott.Niall mondta azt ,hogy ***** tesómnak.
-Asht véded?Tényleg?Ismerem Niallt és soha nem mondana ilyet.
-Persze, hogy tesómat védem!Hát akkor nagyon ismerheted, ha ennyit se tudsz róla.
-Niall az egyik legjobb barátom, még is miért hazudna?De Ashről el lehet ezt mondani.
-Hogy mondod?- feldühödtem és lecsaptam a telefont.Visszamentem Ashhez.
28.rész - Uram isten!!
Elindultunk Gergőhöz azaz Greghez.Most komolyan, jobbat nem tudott volna??Bár jobb, mint az Ash.
-Hogy megyünk be?- álltam meg az udvar közepén.
-Van kulcsom.- mondta.
Ott voltunk az ajtóba és anya kinyitotta az ajtót.
-Szia Gergő!- köszöntött.Semmi válasz.
Átmentünk a nappaliba.
-Uram isten!!!- kiabáltam.Nem hiszem el azt amit látok.Gergő és Ash a kanapén ülnek és és csókolóznak.
-Anya, Adry!Ti meg mit kerestek itt??- értetlenkedett Greg.
-A kérdés, ti mit csináltok??- idegeskedett anya.
-Mi, hát, izéé ...- Ash...
-Na még se volt olyan jó ötlet eljönni.- poénkodtam.
-Adry, ezt most ne!- szólt rám anya.
-Kérlek mondjátok azt, hogy csak képzelődtem.
-Nem anya, nem képzelődtél...- válaszoltam.- Ennyire sokkolt, hogy a fiad és a fiatalabbik lányod csókolózik?- nevettem.
-Hogy tudsz te ilyenkor is nevetni??- szólt rám.
-Jó, bocsánat.Ti beszéljétek ezt meg.Én léptem Harryhez.Csáó!- mondta és már rohantam volna ki de valaki elkapta a kezem.
-Nem mész te sehová!Addig nem míg nem tisztázzuk.- Greg volt az.
-Jaj ugyan.Lehet, hogy utállak de nem mondom el senkinek se.- nevettem.- De most komolyan.Mi volt ez??- nem bírtam abbahagyni a röhögést.
-De vicces vagy...Inkább gyere vissza.- vissza ráncigálta a nappaliba ahol Ash anya homlokát borogatta jeges zacskóval.
-Anya, megengeded, hogy megmagyarázzuk?- mondta Ash.
-Mit kell ezen magyarázni?Egyértelmű, hogy Gergőnek már jó ideje nem volt barátnője és már hiányzott neki egy csók.Ash pedig a természetének ellenében nem bírt nemet mondani rá és hát megtörtént...- nevettem el a végét.
-Ez igaz?- éledt fel anya.
-Igen, valahogy így.- válaszolt Gergő.
Anya nagy nehezen megnyugodott, közben megígértették velem, hogy ne mondjam el senkinek se, még Harrynek se.Aztán Ash arrébb hívott.Már fogtam a hátam.
-Ne félj!Nem akarlak bántani.Bocsánatot szeretnék kérni a Harrys ügy miatt.Tényleg sajnálom, nem tudom mi ütött belém.Ne haragudj!
-Nem értelek.Miért vagy féltékeny arra amit elértem?Te sokkal okosabb,tehetségesebb vagy, mint én még is az kell neked ami az enyém.- értetlenkedtem.
-Azért, mert te más vagy.Hiába vagyunk ikrek.Te kedves,vicces,aranyos,gyönyörű és kitartó,hűséges és sorolhatnám tovább.Én pedig szerencsétlen balfék vagyok.Te normális pasikat találsz, szerencsés vagy.
-Normális tényleg?Az előző barátom megcsalt utána meg emlékzavart okozott nekem csak azért, hogy azt higgyem még mindig vele vagyok.Harry pedig egyszerűen bolond,őrült, képes lett volna megtanulni magyarul miattam, csak mert nem emlékeztem semmire se.Ő elküldött San Franciscoba azért, hogy ne érezzen bűntudatot ha velem van.Elvitt Párizsba csak azért, hogy boldog legyek mellette mi közben tudja, hogy boldogabb nem is lehetnék.- áradoztam.
-Komolyan ilyet tett?De te még is boldog vagy vele.Ez nekem sok.De te még is találkoztál vele, és boldog is vagy.Hagyjuk én inkább eszek.- és kiment a konyhába.
-Tudom kivel hozhatnám össze.- ötletem van!Elővettem telóm és előkerestem Louis számát.
-Na milyen tesódnál?- szólt bele.
-Nem fontos.Jól ismered Niallt nem?- kérdeztem.
-Igen, de miért??
-Ha jól tudom most épp szingli és kapcsolat jól jönne neki igaz??- vigyorogtam.
-Hát, meglehet.De még is mi ...
-Figyelj, beszélj vele és mond neki, hogy 1 óra múlva legyen a Coffeeban.
-Rendben ott lesz.De ugye nem te akarsz vele..
-Nem dehogy!Ash.- mosolyogtam.
-Ash??Hát... nem is tudom.
-Csak szólj neki!!- kiabáltam.
-Jó, jó ott lesz.Szia.
-Köszi, szeretlek!Szia.- mosolyogtam és letettem.
-Ashley!!Beszélni akarok veled!Gyere ide azonnal!!- kiabáltam neki.
-Komolyan ilyet tett?De te még is boldog vagy vele.Ez nekem sok.De te még is találkoztál vele, és boldog is vagy.Hagyjuk én inkább eszek.- és kiment a konyhába.
-Tudom kivel hozhatnám össze.- ötletem van!Elővettem telóm és előkerestem Louis számát.
-Na milyen tesódnál?- szólt bele.
-Nem fontos.Jól ismered Niallt nem?- kérdeztem.
-Igen, de miért??
-Ha jól tudom most épp szingli és kapcsolat jól jönne neki igaz??- vigyorogtam.
-Hát, meglehet.De még is mi ...
-Figyelj, beszélj vele és mond neki, hogy 1 óra múlva legyen a Coffeeban.
-Rendben ott lesz.De ugye nem te akarsz vele..
-Nem dehogy!Ash.- mosolyogtam.
-Ash??Hát... nem is tudom.
-Csak szólj neki!!- kiabáltam.
-Jó, jó ott lesz.Szia.
-Köszi, szeretlek!Szia.- mosolyogtam és letettem.
-Ashley!!Beszélni akarok veled!Gyere ide azonnal!!- kiabáltam neki.
27.rész - Minden a helyén
Felébredtem és egy kellemetlen személlyel találtam magam szemben.
-Te meg mit keresel itt???- kiabáltam rá.
-Szívem miről beszélsz?- megfogta a kezem
-Hagyj békén!!!!Ne hívj szívemnek!!Nem vagyok a barátnőd!!!- ellöktem.
-Adry hát emlékszel??- jött oda Harry.
-Hogy ne emlékeznék??- mosolyogtam.
-Hallod Toma.Tűnj el innen!!!!- kiabált rá anya és ő elment.
-Mit keresett ez itt?- értetlenkedtem.
-Mire emlékszel?- ült le mellém Harry.
-Arra, hogy simítod az arcom és elkezd fájni a fejem majd pedig elaludtam.
-Nem emlékszik az elmúlt órákra.- jött oda anya.
-Ne Amy.- mosolygott.- Nem is baj.- nevetett.
-Tessék??Mire kellene emlékeznem?
-Semmire.Azaz mindenre és főleg Harryre.- mosolygott anya.
-Soha nem felejtem el!- megöleltem.
-Ha csak nem megint jön egy erős fejfájás és azt hiszed még mindig Toma a barátod...
-Tessék?Toma?Te jó ég!Most komolyan?- elképedtem.
-Igen.Eltervezte az egészet.
-Szóval nincs túl rajtam.- mosolyogtam.- Nyertem!- nevettem.
-Te még mindig játszod ezt?- nevetett velem Harry.
-Bennem maradt... már mindegy.
-Szeretlek!- megcsókolt.
-De jó nekem!- nevettem.- Én viszont nem...
-Nem szeretsz??- elszomorodott.
-Nem.Én imádlak!!- átöleltem.
-Te kis!- mosolygott.
-Fiatal kori szerelem... senki se érti!- mondta anya.
-Hé Adry Harry ... ja nem.Itt van. - jött be Louis.
-Nem mondod??- nevettem.
-Mi történt itt??- értetlenkedett.
-Hát ...- ránéztem Harryre.- Semmi.- mosolyogtam.
-Semmi érdekes.- egészített ki Harry.
-Adry, megnéztem a vizsgálatokat és ha szeretne akkor haza is mehet.Te is Harry.- jött be a doki.
-Oké!- mosolyogtam.
-Úgy is van mit bepótolnunk.- súgta Harry huncut mosollyal az arcán.
-Jaj, te!- nevettem.
-Akkor megyünk?- szólt anya.
-Persze csak átöltözöm.
-Én is!- és átment a saját termébe, mert neki ott van a ruhája.
5 perc alatt átöltöztem és a kórház előtt vártunk Harryre.
-Hol van már?Ha neked 5 perc neki miért több??- türelmetlenkedett Louis
-Megkeresem.Csak nyugi.- viccelődtem és Harry termébe mentem.
Kopogtam.
-Harry, siess kérlek.Louis teljesen megőrjít a türelmetlenkedésével!- szóltam az ajtón keresztül.
-Kész vagyok csak nem találom a....- mondta.
-A telefonod?Nem is fogod... nálam van!.- nevettem.
-Időben szólsz...- nevetett és kijött.
Kimentünk a kórház elé, közben egymás kezét fogtuk.
-Nem szabad egyedül hagynom téged.- mondtam.
-Ne is keljen!- magához szorított és megcsókolt.
-Harry, én is szeretlek, de nem kapok levegőt!!- fulladoztam.
-Jaj, bocsi!!- elengedett.
Kimentünk a többiekhez.
-Ti menjetek csak haza nekünk dolgunk van.- mondta anya.
-Igen?- kérdeztem.
-Igen.Átmegyünk Gregékhez.
-G-greg??
-Gergő...
-Oké, minek kellek én oda??
-Mert!Nem lesz baj, ott leszek.
-Hát, jó.- adtam Harrynek egy csókot és elindultunk anyával tesómhoz.
-Te meg mit keresel itt???- kiabáltam rá.
-Szívem miről beszélsz?- megfogta a kezem
-Hagyj békén!!!!Ne hívj szívemnek!!Nem vagyok a barátnőd!!!- ellöktem.
-Adry hát emlékszel??- jött oda Harry.
-Hogy ne emlékeznék??- mosolyogtam.
-Hallod Toma.Tűnj el innen!!!!- kiabált rá anya és ő elment.
-Mit keresett ez itt?- értetlenkedtem.
-Mire emlékszel?- ült le mellém Harry.
-Arra, hogy simítod az arcom és elkezd fájni a fejem majd pedig elaludtam.
-Nem emlékszik az elmúlt órákra.- jött oda anya.
-Ne Amy.- mosolygott.- Nem is baj.- nevetett.
-Tessék??Mire kellene emlékeznem?
-Semmire.Azaz mindenre és főleg Harryre.- mosolygott anya.
-Soha nem felejtem el!- megöleltem.
-Ha csak nem megint jön egy erős fejfájás és azt hiszed még mindig Toma a barátod...
-Tessék?Toma?Te jó ég!Most komolyan?- elképedtem.
-Igen.Eltervezte az egészet.
-Szóval nincs túl rajtam.- mosolyogtam.- Nyertem!- nevettem.
-Te még mindig játszod ezt?- nevetett velem Harry.
-Bennem maradt... már mindegy.
-Szeretlek!- megcsókolt.
-De jó nekem!- nevettem.- Én viszont nem...
-Nem szeretsz??- elszomorodott.
-Nem.Én imádlak!!- átöleltem.
-Te kis!- mosolygott.
-Fiatal kori szerelem... senki se érti!- mondta anya.
-Hé Adry Harry ... ja nem.Itt van. - jött be Louis.
-Nem mondod??- nevettem.
-Mi történt itt??- értetlenkedett.
-Hát ...- ránéztem Harryre.- Semmi.- mosolyogtam.
-Semmi érdekes.- egészített ki Harry.
-Adry, megnéztem a vizsgálatokat és ha szeretne akkor haza is mehet.Te is Harry.- jött be a doki.
-Oké!- mosolyogtam.
-Úgy is van mit bepótolnunk.- súgta Harry huncut mosollyal az arcán.
-Jaj, te!- nevettem.
-Akkor megyünk?- szólt anya.
-Persze csak átöltözöm.
-Én is!- és átment a saját termébe, mert neki ott van a ruhája.
5 perc alatt átöltöztem és a kórház előtt vártunk Harryre.
-Hol van már?Ha neked 5 perc neki miért több??- türelmetlenkedett Louis
-Megkeresem.Csak nyugi.- viccelődtem és Harry termébe mentem.
Kopogtam.
-Harry, siess kérlek.Louis teljesen megőrjít a türelmetlenkedésével!- szóltam az ajtón keresztül.
-Kész vagyok csak nem találom a....- mondta.
-A telefonod?Nem is fogod... nálam van!.- nevettem.
-Időben szólsz...- nevetett és kijött.
Kimentünk a kórház elé, közben egymás kezét fogtuk.
-Nem szabad egyedül hagynom téged.- mondtam.
-Ne is keljen!- magához szorított és megcsókolt.
-Harry, én is szeretlek, de nem kapok levegőt!!- fulladoztam.
-Jaj, bocsi!!- elengedett.
Kimentünk a többiekhez.
-Ti menjetek csak haza nekünk dolgunk van.- mondta anya.
-Igen?- kérdeztem.
-Igen.Átmegyünk Gregékhez.
-G-greg??
-Gergő...
-Oké, minek kellek én oda??
-Mert!Nem lesz baj, ott leszek.
-Hát, jó.- adtam Harrynek egy csókot és elindultunk anyával tesómhoz.
2012. július 17., kedd
26.rész - Mi történik velem??
*Adry szemszöge*
Harry végig simította az arcom és pedig csak mosolyogtam.Amikor fájdalmat éreztem a fejemben.Odakaptam a kezem és csak kiabáltam.
-Mi a baj???- rémült meg Harry.
-A fejem!Fáj!!Hívjatok orvost!!!!- kiabáltam.
Ajtó "csapkodást" hallottam és már csak arra emlékszem, hogy elalszom.
* 2 órával később *
Plafont nézve ébredek egy kórterembe.
-Mit keresek itt?- értetlenkedtem.
-Nyugtatót kaptál amitől elaludtál és közben levették a kötést, mert miatta történt a fej fájás.- mondta anya.
-Kötés??- oldalra néztem.- Oh, szia!Te ki vagy?- néztem a mellettem ülő srácra.
-Tessék??Ki vagyok??Nem tudod??- értetlenkedett.
-Szívem!Mi történt?Nem tudod ki ő?- szólt hozzám anya.
-Kellene?- kérdeztem.- Ja, persze!Te vagy az egyik srác akit meginterjúvoltam.
-Mi van??Édesem!Harry vagyok!- megfogta a kezem.
-Hagyj békén!Van barátom!!!- elhúztam a kezem.
-Én vagyok a barátod Adry!
-Nem dehogy!!!- felállt.
-Harry nyugodj meg!- mondta anya.
-Nem emlékszik rám!!Még is, hogy nyugodjak meg??- értetlenkedett Harry.
-Hol van Toma??- felültem.
-Toma???Mit keresne itt Toma?- anya.
-Mennyit aludtam?Vagy most mi van??Dolga van?
-Szívem!Még is miről beszélsz?Toma mit keresne itt??- fogta meg a kezem anya.
-Toma a barátom nem?- értetlenkedtem.
-Tessék??????- akadt ki Harry.- Én hívok orvost.Ez így nem jó!- kiment.
-Anya még is mit keres itt ő?
-Mi történt veled??Semmire se emlékszel??
-Ő csak arra emlékszik amire kell neki.- jött be Toma.
-Toma!!- mosolyogtam.
-Azonnal tűnj el a lányom közeléből!!- állt elé.
-Anya mit csinálsz??
-Igen Amy.Mit csinálsz?Nem látod, hogy Adry csak velem akar lenni?- mosolygott.
-Te eltervezted??
-Tudod jól, hogy orvosnak készülök és csak tudom mi okoz emlék zavart.
-Ti meg miről beszéltek??- értetlenkedtem.
-Semmiről édesem!- ült le mellém és megfogta a kezem.Belépett Harry egy doktorral.
-Te meg mit keresel itt??- kiabált Tomára a srác.
-Jöttem a barátnőmhöz.
-Adry az én barátnőm!!
-De hogy vagyok a barátnőd!- ellenkeztem.
-Miért is kellett nekem bejönnöm??- kérdezte a doki.
-Adryval valami nem stimmel nem emlékszik az elmúlt idő szakra.- magyarázta anya.Odajött az orvos és belenézett a fülembe majd a szememet vizsgálta meg.
-Emlék zavar.A kötés kicsit erős volt és emiatt kiesett neki pár hét.- mondta a doki.
-Meglehetne oldani, hogy emlékezzen?- kérdezte Harry.
-Minek?Így tökéletes!- ölelt meg Toma.
-Azonnal el tűnsz onnan vagy kinyírlak!!!- feldühödött.
-Harry ne!- fogta le anya.
-Kérem.Ne egy kórházi terembe!- szólt rá a doki.
-Jól van bocsánat.- ekkor fájdalmat éreztem a fejemben.Odakaptam.
-A fejem!!!- kiabáltam.Kisebb fájdalmat éreztem a kezemben és minden elsötétült.
Harry végig simította az arcom és pedig csak mosolyogtam.Amikor fájdalmat éreztem a fejemben.Odakaptam a kezem és csak kiabáltam.
-Mi a baj???- rémült meg Harry.
-A fejem!Fáj!!Hívjatok orvost!!!!- kiabáltam.
Ajtó "csapkodást" hallottam és már csak arra emlékszem, hogy elalszom.
* 2 órával később *
Plafont nézve ébredek egy kórterembe.
-Mit keresek itt?- értetlenkedtem.
-Nyugtatót kaptál amitől elaludtál és közben levették a kötést, mert miatta történt a fej fájás.- mondta anya.
-Kötés??- oldalra néztem.- Oh, szia!Te ki vagy?- néztem a mellettem ülő srácra.
-Tessék??Ki vagyok??Nem tudod??- értetlenkedett.
-Szívem!Mi történt?Nem tudod ki ő?- szólt hozzám anya.
-Kellene?- kérdeztem.- Ja, persze!Te vagy az egyik srác akit meginterjúvoltam.
-Mi van??Édesem!Harry vagyok!- megfogta a kezem.
-Hagyj békén!Van barátom!!!- elhúztam a kezem.
-Én vagyok a barátod Adry!
-Nem dehogy!!!- felállt.
-Harry nyugodj meg!- mondta anya.
-Nem emlékszik rám!!Még is, hogy nyugodjak meg??- értetlenkedett Harry.
-Hol van Toma??- felültem.
-Toma???Mit keresne itt Toma?- anya.
-Mennyit aludtam?Vagy most mi van??Dolga van?
-Szívem!Még is miről beszélsz?Toma mit keresne itt??- fogta meg a kezem anya.
-Toma a barátom nem?- értetlenkedtem.
-Tessék??????- akadt ki Harry.- Én hívok orvost.Ez így nem jó!- kiment.
-Anya még is mit keres itt ő?
-Mi történt veled??Semmire se emlékszel??
-Ő csak arra emlékszik amire kell neki.- jött be Toma.
-Toma!!- mosolyogtam.
-Azonnal tűnj el a lányom közeléből!!- állt elé.
-Anya mit csinálsz??
-Igen Amy.Mit csinálsz?Nem látod, hogy Adry csak velem akar lenni?- mosolygott.
-Te eltervezted??
-Tudod jól, hogy orvosnak készülök és csak tudom mi okoz emlék zavart.
-Ti meg miről beszéltek??- értetlenkedtem.
-Semmiről édesem!- ült le mellém és megfogta a kezem.Belépett Harry egy doktorral.
-Te meg mit keresel itt??- kiabált Tomára a srác.
-Jöttem a barátnőmhöz.
-Adry az én barátnőm!!
-De hogy vagyok a barátnőd!- ellenkeztem.
-Miért is kellett nekem bejönnöm??- kérdezte a doki.
-Adryval valami nem stimmel nem emlékszik az elmúlt idő szakra.- magyarázta anya.Odajött az orvos és belenézett a fülembe majd a szememet vizsgálta meg.
-Emlék zavar.A kötés kicsit erős volt és emiatt kiesett neki pár hét.- mondta a doki.
-Meglehetne oldani, hogy emlékezzen?- kérdezte Harry.
-Minek?Így tökéletes!- ölelt meg Toma.
-Azonnal el tűnsz onnan vagy kinyírlak!!!- feldühödött.
-Harry ne!- fogta le anya.
-Kérem.Ne egy kórházi terembe!- szólt rá a doki.
-Jól van bocsánat.- ekkor fájdalmat éreztem a fejemben.Odakaptam.
-A fejem!!!- kiabáltam.Kisebb fájdalmat éreztem a kezemben és minden elsötétült.
2012. július 16., hétfő
25.rész - Tudom ki volt!
Sziasztok!Na ki hozott friss sütit?Hát... én nem xD én csak új részt hoztam :D remélem tetszik.25.rész :
Ültem és gondolkoztam.
-Szia szívem!- szólalt meg halkan Harry.
-Szia...- felébredtem.- Harry!!!- megöleltem.
-Na mi az?- nevetett.
-Nem fáj a hátad?
-Nem.- mosolygott.
-Jobb lett volna ha velem jössz.
-Már mindegy.
-Eltudnád mondani, hogy volt?
-El.
Történtek *Harry szemszöge*
Nézegettem a képeket a szekrényen.Egyszer csak hangot hallok.
-Ki van ott?- megfordultam.Senkit nem láttam.- Csak képzelődök...- visszafordultam.
-Ellopod a csajomat?Bűnhődj!!- mondta egy srác és a hátamba szúrt egy kést.- Jó éjt!- és elsötétült minden.
Most * Adry szemszöge*
-Elloptad??- elgondolkoztam.
-Azt mondta...
-Tudom ki volt!
-Ki??
-Toma!!Biztosan ő volt!!- felpattantam.
-Toma?De felőle mióta nem hallottunk már.
-Ki más lehetett volna?Ő volt előtted a barátom...
-Szóval elloptalak?
-Nem dehogy!!2 héttel azután történt, hogy átvágtuk.- nevettem.
-Akkor örülök.- mosolygott és megcsókolt.
-Sajnálom, hogy ha megzavartam valamit.De a vizsgálatok szerint haza mehet ha úgy gondolja.- jött be egy fiatal orvos.
-Akkor menjünk haza!
-És kisasszony.Tud már valami információt?
-Igen!Tudom ki tette.
-Ez esetben ...- mögém jött és fájdalmat éreztem az oldalamban.
-Te rohadék!!- még utolsó erőmmel pofon vágtam.- Harry!Hívj orvost!
-Segítség!Kérem valaki!!- hallottam még a hangját és elájultam.
*Harry szemszöge*
Mire visszaértem egy orvossal a terembe Toma már nem volt ott.
*-*
Mivel még én is sérült voltam ezért visszakellet feküdnöm az ágyba és Adryt (persze, hogy) egy másik szobába vitték át.Kaptam egy kicsit erősebb nyugtatót ezért elaludtam.
Mikor felébredtem csak azon járt az eszem mi van Adryval.Ezért felkeltem és elindultam a kórtermébe.
-Szia Harry!- látott meg Amy.
-Oh, szia.Adryval mi van??- érdeklődtem.
-Még alszik.Harry eltudnád mondani mi történ veled és Adryval??
-Persze...- és elkezdtem mondani onnantól, hogy engem leszúrtak...
-És Adryt áthozták ide.- fejeztem be.
-Szóval Toma tette??- értetlenkedett Amy.
-Igen.
-De nem értem.Ő volt aki Adryt átverte és még téged okol, mert elvesztette??
-Úgy látszik.De ha Adry kell neki akkor miért szúrta le.
-Mert túl sokat tudok!- ébredt fel Adry.- Amúgy.Öm... miért van a szememen kötés???- értetlenkedett
-Az orvos azt mondta jobb ha nem látod az oldalad.Ezért inkább bekötötték a szemed, hogy véletlenül se lásd meg.- válaszolt Amy.
-Hogy érted, hogy túl sokat tudsz??- vágta közbe.
-Mivel tudom, hogy ő volt ezért simán lecsukhatnák.De mivel csak én tudom bizonyítani, hogy ki tehette, elkellet tennie láb alól, hogy ne tudjam beköpni.
-Értem.- mosolyogtam.Leültem mellé az ágyra és megfogtam a kezét, hogy érezze itt vagyok vele.
-Szeretlek!- megöleltem.
-Én is szeretlek!- megcsókolt.Eddig én szoktam csókolni.Fordult a kocka...
Ültem és gondolkoztam.
-Szia szívem!- szólalt meg halkan Harry.
-Szia...- felébredtem.- Harry!!!- megöleltem.
-Na mi az?- nevetett.
-Nem fáj a hátad?
-Nem.- mosolygott.
-Jobb lett volna ha velem jössz.
-Már mindegy.
-Eltudnád mondani, hogy volt?
-El.
Történtek *Harry szemszöge*
Nézegettem a képeket a szekrényen.Egyszer csak hangot hallok.
-Ki van ott?- megfordultam.Senkit nem láttam.- Csak képzelődök...- visszafordultam.
-Ellopod a csajomat?Bűnhődj!!- mondta egy srác és a hátamba szúrt egy kést.- Jó éjt!- és elsötétült minden.
Most * Adry szemszöge*
-Elloptad??- elgondolkoztam.
-Azt mondta...
-Tudom ki volt!
-Ki??
-Toma!!Biztosan ő volt!!- felpattantam.
-Toma?De felőle mióta nem hallottunk már.
-Ki más lehetett volna?Ő volt előtted a barátom...
-Szóval elloptalak?
-Nem dehogy!!2 héttel azután történt, hogy átvágtuk.- nevettem.
-Akkor örülök.- mosolygott és megcsókolt.
-Sajnálom, hogy ha megzavartam valamit.De a vizsgálatok szerint haza mehet ha úgy gondolja.- jött be egy fiatal orvos.
-Akkor menjünk haza!
-És kisasszony.Tud már valami információt?
-Igen!Tudom ki tette.
-Ez esetben ...- mögém jött és fájdalmat éreztem az oldalamban.
-Te rohadék!!- még utolsó erőmmel pofon vágtam.- Harry!Hívj orvost!
-Segítség!Kérem valaki!!- hallottam még a hangját és elájultam.
*Harry szemszöge*
Mire visszaértem egy orvossal a terembe Toma már nem volt ott.
*-*
Mivel még én is sérült voltam ezért visszakellet feküdnöm az ágyba és Adryt (persze, hogy) egy másik szobába vitték át.Kaptam egy kicsit erősebb nyugtatót ezért elaludtam.
Mikor felébredtem csak azon járt az eszem mi van Adryval.Ezért felkeltem és elindultam a kórtermébe.
-Szia Harry!- látott meg Amy.
-Oh, szia.Adryval mi van??- érdeklődtem.
-Még alszik.Harry eltudnád mondani mi történ veled és Adryval??
-Persze...- és elkezdtem mondani onnantól, hogy engem leszúrtak...
-És Adryt áthozták ide.- fejeztem be.
-Szóval Toma tette??- értetlenkedett Amy.
-Igen.
-De nem értem.Ő volt aki Adryt átverte és még téged okol, mert elvesztette??
-Úgy látszik.De ha Adry kell neki akkor miért szúrta le.
-Mert túl sokat tudok!- ébredt fel Adry.- Amúgy.Öm... miért van a szememen kötés???- értetlenkedett
-Az orvos azt mondta jobb ha nem látod az oldalad.Ezért inkább bekötötték a szemed, hogy véletlenül se lásd meg.- válaszolt Amy.
-Hogy érted, hogy túl sokat tudsz??- vágta közbe.
-Mivel tudom, hogy ő volt ezért simán lecsukhatnák.De mivel csak én tudom bizonyítani, hogy ki tehette, elkellet tennie láb alól, hogy ne tudjam beköpni.
-Értem.- mosolyogtam.Leültem mellé az ágyra és megfogtam a kezét, hogy érezze itt vagyok vele.
-Szeretlek!- megöleltem.
-Én is szeretlek!- megcsókolt.Eddig én szoktam csókolni.Fordult a kocka...
24.rész - Irány a kórház
Sziasztok!Öm..izéé nem tudok mit hozzáfűzni! 24.rész :
Leszállt a gép és (nekem) hazafelé vettük az irányt.
Beléptem az ajtón, anya és Nick a kanapén ültek és tévéztek.
-Szia anya.- szólaltam félénken.
-Te meg mit keresel itthon??- értetlenkedett.Csak ne legyen mérges!
-Hazajöttem, mert nem nekem való San Francisco...- kimászott Nick karjai közül és odajött megölelni.
-Harry miatt?- ismer...
-Igen.- néztem rá félő szemekkel.Szorosan ölelt.
-Te is szereted.- mosolygott.
-Igen.- mosolyogtam.Lehet, hogy érthetetlen de én értem.Anya tudja jól, hogy nem San Francisco miatt jöttem vissza hanem Harry miatt és azért mert szeretem.
-Legyetek boldogok!- ez az!Nem haragszik!!
-Köszönöm anya!!- szinte a nyakába ugrottam.A srácok (Louis,Harry,Nick) értetlenkedtek.Nem értik a mi nyelvünket.(angolul beszéltünk)
-Miért haragudnék ha te vele vagy boldog??- nevetett.
-Mi van??- értetlenkedtek tovább amúgy Harry szólalt meg.
-Anya ismer és tudja jól nem San Francisco miatt jöttem vissza hanem miattad és azért mert szeretlek.Féltem, hogy haragudni fog de nem.Érthető??- nevettem.Bólogattak.
-Mennyi az idő?- érdeklődött Harry.
-Fél 5 múlt.Miért?- kérdezte Nick.
-Te jó ég!Eleanor!!!!!!- kiáltott fel Louis.
-Elvigyelek?- nevettem.
-Nagyon vicces...- mérgesen nézett rám.- Kérlek.- kutyaszemek.
-Menjünk.- mosolyogtam.
-Nem baj ha én itt megvárlak?- mondta Harry.
-Nem.Csak kidobom őket Louiséknél és jövök vissza.- mondtam és kimentem az udvarba.Beszálltunk a kocsimba és elindultunk a reptérre.Pont akkor érkezett meg a gép.Louis rohant megölelni Eleanor-t.Odamentem én is.
-Szia Eleanor!Adry vagyok.- mosolyogtam és kezet nyújtottam.
-Szia!Tudom.Harry barátnője.- mosolygott és ellökte a kezem és megölelt.- Ne félj!Nem harapok.- nevetett.
-Ééés a tesóm.- szólt közbe Loui.
-Azt is tudom.Beszéltem Daniellel a napokban.- mosolygott.Visszamentünk a kocsihoz és elvittem őket Louishoz és indultam is haza.
Beléptem az ajtón.
-Megjöttem!
-Harry felment.- mondta anyu.
-Oké!- felmentem a szobámba.
Kinyitom az ajtót.
-Te jó ég!!Harry!!!!!!- láttam, hogy a földön fekszik és nem mozog!- Harry!Harry!!- sírva fakadtam.
-Mi történt??- rontott be anya az ajtón.
-Nem tudom!El kell vinni a kórházba.- odajött Nick és felemelte.Beraktuk a kocsiba és indultam vele a kórházba.
*-*
Órákkal később már az egyik kórterembe ültem Harry mellett.Az orvosok se tudják mi okozhatta a ájulását, csak remélni tudom, hogy ő emlékszik rá.Sírtam és fogtam a kezét.Bejött az egyik doktor.
-Nyugalom kisasszony.Nincs ok az aggodalomra.A barátja felfog ébredni, idővel.
-Nem tudják miért ájult el?- sírtam tovább.
-Egy erős vágást találtunk a hátán.
-Vágás??
-Igen.Valószínűleg leszúrhatták.
-Leszúrták??De még is, hogy?A szobámban volt fent az emeleten anyámék is otthon voltak...
-A teraszon valaki bemehetett.Vagy nincs terasza?
-De, de van.
-Ha valami információt tud arról kitehette jelezze a rendőrségnek.
-Nem tudom.Fogalmam sincs.- sírtam.Visszaültem Harry mellé és a doki kiment.
Leszállt a gép és (nekem) hazafelé vettük az irányt.
Beléptem az ajtón, anya és Nick a kanapén ültek és tévéztek.
-Szia anya.- szólaltam félénken.
-Te meg mit keresel itthon??- értetlenkedett.Csak ne legyen mérges!
-Hazajöttem, mert nem nekem való San Francisco...- kimászott Nick karjai közül és odajött megölelni.
-Harry miatt?- ismer...
-Igen.- néztem rá félő szemekkel.Szorosan ölelt.
-Te is szereted.- mosolygott.
-Igen.- mosolyogtam.Lehet, hogy érthetetlen de én értem.Anya tudja jól, hogy nem San Francisco miatt jöttem vissza hanem Harry miatt és azért mert szeretem.
-Legyetek boldogok!- ez az!Nem haragszik!!
-Köszönöm anya!!- szinte a nyakába ugrottam.A srácok (Louis,Harry,Nick) értetlenkedtek.Nem értik a mi nyelvünket.(angolul beszéltünk)
-Miért haragudnék ha te vele vagy boldog??- nevetett.
-Mi van??- értetlenkedtek tovább amúgy Harry szólalt meg.
-Anya ismer és tudja jól nem San Francisco miatt jöttem vissza hanem miattad és azért mert szeretlek.Féltem, hogy haragudni fog de nem.Érthető??- nevettem.Bólogattak.
-Mennyi az idő?- érdeklődött Harry.
-Fél 5 múlt.Miért?- kérdezte Nick.
-Te jó ég!Eleanor!!!!!!- kiáltott fel Louis.
-Elvigyelek?- nevettem.
-Nagyon vicces...- mérgesen nézett rám.- Kérlek.- kutyaszemek.
-Menjünk.- mosolyogtam.
-Nem baj ha én itt megvárlak?- mondta Harry.
-Nem.Csak kidobom őket Louiséknél és jövök vissza.- mondtam és kimentem az udvarba.Beszálltunk a kocsimba és elindultunk a reptérre.Pont akkor érkezett meg a gép.Louis rohant megölelni Eleanor-t.Odamentem én is.
-Szia Eleanor!Adry vagyok.- mosolyogtam és kezet nyújtottam.
-Szia!Tudom.Harry barátnője.- mosolygott és ellökte a kezem és megölelt.- Ne félj!Nem harapok.- nevetett.
-Ééés a tesóm.- szólt közbe Loui.
-Azt is tudom.Beszéltem Daniellel a napokban.- mosolygott.Visszamentünk a kocsihoz és elvittem őket Louishoz és indultam is haza.
Beléptem az ajtón.
-Megjöttem!
-Harry felment.- mondta anyu.
-Oké!- felmentem a szobámba.
Kinyitom az ajtót.
-Te jó ég!!Harry!!!!!!- láttam, hogy a földön fekszik és nem mozog!- Harry!Harry!!- sírva fakadtam.
-Mi történt??- rontott be anya az ajtón.
-Nem tudom!El kell vinni a kórházba.- odajött Nick és felemelte.Beraktuk a kocsiba és indultam vele a kórházba.
*-*
Órákkal később már az egyik kórterembe ültem Harry mellett.Az orvosok se tudják mi okozhatta a ájulását, csak remélni tudom, hogy ő emlékszik rá.Sírtam és fogtam a kezét.Bejött az egyik doktor.
-Nyugalom kisasszony.Nincs ok az aggodalomra.A barátja felfog ébredni, idővel.
-Nem tudják miért ájult el?- sírtam tovább.
-Egy erős vágást találtunk a hátán.
-Vágás??
-Igen.Valószínűleg leszúrhatták.
-Leszúrták??De még is, hogy?A szobámban volt fent az emeleten anyámék is otthon voltak...
-A teraszon valaki bemehetett.Vagy nincs terasza?
-De, de van.
-Ha valami információt tud arról kitehette jelezze a rendőrségnek.
-Nem tudom.Fogalmam sincs.- sírtam.Visszaültem Harry mellé és a doki kiment.
2012. július 15., vasárnap
23.rész - Nem!Nem!Nem!
Sziasztok!Kövi rész :D 23.rész :
*Harry szemszöge*
*Harry szemszöge*
-Akkor szia!- köszöntem el Adrytól.
-Szia!Szeretlek!
-Én is!- és kinyomtam a hívást.
-Muszáj látnom...- motyogtam magamnak.
-Tudom.Már kerestem is jegyet.Fél óra múlva indul egy gép San Franciscoba.- jött be Louis.
-Te előre gondolkodtál?Mióta csinálsz ilyet??- értetlenkedtem.
-Nem tudom...Mindegy.Gyerünk a reptérre, mert lekéssük a repülőt!- és elindultunk oda.
Felszálltunk és 8 óra múlva San Francisco-ba leszünk.
*Adry szemszöge*
Pakoltam, pakoltam.
-Nem értem, pedig ez elfért még!- idegeskedtem, mert nem fértek el a ruháim.Nem vettem semmit se!
Abbahagytam és inkább lefeküdtem aludni.
kb. 8 órával később felkeltem.Felöltöztem és neki láttam volna pakolni ha nem kopognak.
-Nyitva!- szóltam.
-Szia Adry!- lépett be Christa.
-Christa, szeretnék veled beszélni.
-Én is.De kezd te.
-Felmondok.Hazamegyek.
-Mi??Felmondasz???
-Igen.
-Még is miért??
-Hiányzik London és nem nekem való San Francisco.
-Értem.Akkor... Josh!!!- és hátulról átkarolt lefogva a kezem.
-Mit akarsz??
-Tudod te mennyit fizetnek az emberek olyan újságért amiben csókolóznak a modellek.Olyan szép pár lennétek!
-Tessék??Nem csókolózóm Joshal!!Tudod jól, hogy nekem van barátom.
-És pont ez miatt fogják venni.Már látom is a cikket."Harry Stylest barátnője megcsalja egy modellel?"
-Még is honnan szerzel olyan képet amin csókolózunk??
-Csinálok vagy is csináltok!Josh, csókold meg!- elővett egy kamerát és Josh elém állt.
-Nem!Nem!Nem!!- ellenkeztem és próbáltam kiszabadulni de nem sikerült.
-Nyugodj meg, nem fog fájni!- mondta és tovább közeledett.
-Nem!Elég!!Eressz el!!- rángatóztam és berontottak a ajtómon.
-Harry!!!- felkiáltottam.És akkor Josh ajka összeért az enyémmel.Harry leütötte a srácot.- Harry!Sajnálom!Nem tudtam mit tenni.Lefogott!Kérlek ne haragudj!!- átöleltem.Annyira jó érzés volt.Végre itt van velem és én ölelem.
-Nem haragszom.Tudom, hogy soha nem tennél ilyet szándékosan.
-Christa te pedig elfelejthetsz engem!Mert, hogy én soha többé nem jövök vissza az is biztos!
-Miről beszélsz?- Harry.
-Megyek haza.A barátommal.- mosolyogtam.
-A munka?
-Szerinted ezek után még van állásom??- nevettem.
-Végre együtt a család!!- kiáltott fel Louis.
-Na akkor menjünk!
-Hé, hé!- visszarántott Harry, megpörgetett és megcsókolt.Végre, ez a csók!Sokkal édesebb, mint eddig.Teljes boldogság öntötte el a szívem.Egészen addig "összeragadtunk" amíg el fogyott a levegőnk.
-Ez hiányzott!- átöleltem.
-Nekem is!- mosolygott.
-Ha szeretnétek kettesben maradni én akkor elmegyek várost nézni, és akkor egy órával később megyünk haza.- szólt közbe Louis.
-Nem kell.- mondtuk egyszerre.
-Öm... oké.Akkor menjünk és akkor még elérhetjük a gépet!- és felkaptam a cuccaim amit rögtön kivett a kezemből Harry.Megcsókolt és elindultunk.
Míg odaértünk a reptérre egy pár, pár ... szóval sok rajongóval találkoztunk.A srácok adtak autó grammot meg csináltak pár képet.De 2 lány szeretett volna egy olyan képet amin Harryvel vagyunk.Mint ha nem lenne elég...De oké.Felszálltunk a gépre ami 3 székes volt egy oldalon, ezért 3man ültünk egy sorba.Louis megbánta!Egész után csókolgattuk egymást Harryvel, meg ölelkeztünk.Nyugi!Olyan nem volt!Elmeséltem milyen volt ez a hét a szenvedésen kívül, és ő is mesélt pár dolgot.
2012. július 14., szombat
22.rész - Hiányzol!
Ugrás!Hopp!:D 22.rész :
*Adry szemszöge*
*Adry szemszöge*
Már egy hete, hogy elhagytam Londont.A karrierem alakulgat de nem teljes az életem, mert Harry nincs velem.De szerencsére megbeszéltünk egy skype beszélgetést webkamerával.
-Ez így jó lesz?- mondtam magamban miközben igazítgattam ma kamerát.Harry hívott, megijedtem mert még állítgattam.
-Szia kicsim!- köszöntött.Istenem, tényleg cukibb vagy csak régen láttam??
-Szia!- mosolyogtam.
-Milyen San Francisco?- ez a kérdés minden beszélgetésünkbe bele kerül...
-Ugyan olyan mint tegnap..- nevettem.
-Jó bocsi.
-Amúgy beszéltem Louissal és mondta, hogy féltékenykedsz.De miért?Harry, szeretlek!Ne ...- itt megálltam, mert észre vettem, hogy nem figyel rám.Stíröl.Úgy látszik nem csak én hiányzom neki.- Harry.Itt vagy??- nevettem.
-Igen.Bocsi!!!- visszatért a világunkba.
-Semmi baj.Tudom, hogy hiányzik...- nevettem.
-Ismersz.- mosolygott.
-Tudom.- mosolyogtam.
-Imádom a mosolyod!
-Harry.Nyugi!!Hahó!Figyelj, megkérdezem holnap, hogy a jövő héten hétvégén kell-e dolgoznom, és ha nem akkor vissza megyek a hétvégére.
-Komoly?- felcsillant a szeme.
-Igen.
-Hiányzol!- szólalt meg egy kis csend után.
-Te is nekem.
-Azt mondtad beszéltél Louival.
-Igen.
-Azt is elmondta, hogy milyen voltam miután azzal a Josh sráccal voltál?
-Igen azt is.De nem értem miért.Harry miért vagy féltékeny???- értetlenkedtem.
-Nem tudom!! Megígértem magamnak, hogy nem leszek az de amikor megtudtam, hogy egy sráccal vagy....
-Harry!!!- szóltam rá mert kezdett idegeskedni.
-Bocsi.- lenyugodott.
-Nem kell és nem is szabad féltékenynek lenned.Tudod jól, hogy szeretlek!!Semmi értelme, ha csak arra van, hogy feldühítsen.Próbálj megnyugodni.Meg amúgy is Josht azóta se láttam.- mosolyogtam.
-Tényleg, a képek mibe jelennek meg?
-KiliokPicturs.Azt hiszem, hogy tegnap jelentek meg.
-Harry!!Gyere le!Ezt látnod kell!!- üvöltött fel Louis..
-Menj.Addig úgy se hagy békén.- mosolyogtam.
-Rendben!Mindjárt jövök.- mondta és kiment az ajtón.
*Harry szemszöge*
-Na mit kell látnom??- értetlenkedtem.
-Ezt nézd!Te tudtad?- a képembe nyomott egy újságot Adryról és arról a Josh srácról.
-Tudtam.De csak, hogy lesz közös képük.
-Ezt nézd!- lapozott egy oldalt.Adry felemelt lábbal és a jobb keze a srác vállán aki a nyakát fogta a képen.
-Ez csak egy kép!
-Nézd azt a mosolyt.Élvezik ezt a pózt.- nevetett.
-De hülye vagy!Most viszont visszamegyek a szobámba!- elindultam felfele.
*Adry szemszöge*
Vártam, vártam.Megláttam Harryt.
-Na mit akart?- nevettem.
-Mutatott pár képet rólad és arról a srácról...
-Harry, ezt mondtam.Christa találta ki mind.Ezek elég félreérthetőek, de nem kell!!Harry, nincs köztünk semmi!- nyugtattam amikor berohant Louis.Szép, ez meg mit akar.
-Ki ez a srác???- kérdezte tőlem.
-Ő Josh.Vele készült az első képem.
-Kép?Vele???- és a kamerába nyomta az egyik képet.
-De sápadt vagyok rajta...- néztem.
-Ne viccelődj!Ki ez a srác??
-Csak egy partner!Egy kép és kész...
-3 kép!!
-Tök mindegy!
-Louis nyugodj már meg!Idegesebb vagy, mint én!- nevetett Harry.
-Ne már!Már megint!!- mondtam és hátra dőltem a ágyon.- Elég már!Nem kell itt féltékenykedni!Nincs köztünk semmi azzal a sráccal és mással sincs!Harryt szeretem!!Nyugodjatok le!- fogtam a fejem.
-Anyám borogass!- mondta Louis
-Mi bajod??- értetlenkedtem és felültem.
-Harryt nézd!
-Harry!!Ébredj fel!- szóltam rá.
-Csak egy hete mentél el.Tudod, hogy azt nézi?- nevetett.
-Tudom.- nevettem.- De nem érdekel.Ő nézheti.
-Én nem is zavarok.Inkább megyek le a srácokhoz.Vagy inkább felhívom Eleanort!- mondta és kiment.
-Harry, Harry, Harry, Harry!!- próbáltam visszatéríteni a világba de most nem sikerült.Megfogtam egy párnát és magam elétettem.
-Megint??Bocsáss meg!Én nem tehetek róla, hogy ilyen szép vagy...- magyarázkodott.
-Nagyon vicces vagy.Tudod, mit inkább egy pillanat felhívom Christát.- előkotortam a telom.
-Hogy vagy modellkém??- szólt bele.
-Jól.Christa azt szeretném kérdezni, hogy kellek-e jövőhét hétvégén?- mondtam.
-Nem.Nem hiszem, hogy lenne valami.Miért kérdezed?
-Mert vissza mennék akkor hétvégére Londonba a barátomhoz.
-Rendben.- kis hatás szünet.- Akkor sietnem kell.
-Mivel kell sietned??
-Jaj, semmi!Csak magamba beszélek.Majd kedden beszélünk!Szia!
-Okkéé, szia.- letettem.
-Na?- érdeklődött Harry.
-Péntek este már Londonban leszek.- mosolyogtam.
-Ez szuper!!- hátradőlt.
-Harry!!!- elfordultam.
-Bocsi!!!!!Megmondtam.- egy huncut mosoly.
-De vicces vagy!
-Bocsánat.- nézett rám szomorú szemekkel.
-Nem haragszom... nem tehetsz róla!- nevettem.
-Jó éjt!
-Éjt??- értetlenkedtem.
-Itt már lassan 10 óra.- nevetett
-Ha te alszol én is.Mondjuk fáradt vagyok.- mosolyogtam.
-Kamerát ne nyomjuk ki.- kiskutya szemek.Ezeket utálom..
-Jó.- mosolyogtam. Arrébb tettem a laptop-ot, hogy a fejem látszódjon.Lefeküdtem.
-Na akkor aludjunk!- mondta és lefeküdt.
-Harry.- elfordultam.
-Igen?
-A kamera...
-Öm.... ez kinos, bocs.- nevetett.
-Csak tedd feljebb, hogy csak a fejed látszódjon.- így is tett.
-Jó éjt!
-Neked jobbat.- mosolyogtam.Elaludtam.
-Adry!
-Igen?- keltem fel.
-Nem tudok aludni, mert mondani akarok valamit.
-Akkor mond Harry!
-Én ezt nem bírom.
-Mit?
-Ezt az egészet.A távkapcsolatot.
-Mire célzol??
-Szakítani akarok.
-Mi??
-Jól hallottad.Nem bírom én ezt.
-De hisz, te akartad, hogy eljöjjek!!
-Tudom.De nem érdekel.Szia.- és kinyomta a kamerát.
Üvöltve ébredek és leesek az ágyról.Csak álom!
Percekkel ezelőtt * Harry szemszöge*
-Harry!
-Mi a baj szívem?- ébredtem.
-Hazudtam!
-Miben?
-Hogy nem csallak meg...
-Tessék??
-Joshal vagyok.Elő jöhetsz!- Adry mellé feküdt az a srác és és csókolgatni kezdte!
-Na végre!Már kicsit már kellemetlen volt a szekrénybe.- Josh....
-Te még itt vagy?Viszlát!- kinyomta a kamerát
Kiabálva kelek fel és az ágy mellé esek.Álom volt!
-Harry mi történt??- kérdezte Adry felmászva az ágyra (?)
-Miért voltál az ágy mellett?- érdeklődtem.
-Rosszat álmondtam és leestem.- nevetett
-Ahogy én is.- felültem az ágyamra.
-Mit álmodtál?
-Azt, hogy hazudtál, hogy nem csalsz meg és ott volt Josh is és csókolgatott.- mondtam össze-vissza.
-Harry!!!Elég már ebből!Szeretlek életem!!!érted??Szeretlek!Téged szeretlek!Nem mást.- szinte már kiabált.- Nem bírom, hogy folyton féltékenykedsz és ilyenekre gondolsz.Haza megyek!
-Mi?Nem!Nem!De hogy jösz haza!!!!- ellenkeztem.
-Mit csináljak, hogy tudd nem csallak meg??- elgondolkoztam.- Látod?Te se tudod!De ha veled vagyok akkor nem gondolsz ilyenekre!
-Csak azért féltékenykedek, mert szeretlek és hiányzol!Hiányzik az ölelésed, a tapintásod, a csókod...- elszomorodtam.
-Nekem is hiányzik.
*Adry szemszöge*
Miután, kiszedte Harry belőlem mit álmodtam, megbeszéltük, hogy így nem megy.Én azon idegeskedek, hogy neki nem elég a távkapcsolat, Harry pedig, hogy megcsalom.Elhatároztam, hogy ebből elég, haza megyek.De Harrynek nem mondtam el még egyszer, mert lebeszél róla.Tudom, hogy ő is úgy a legboldogabb ha vele vagyok és én is.
-Ez szuper!!- hátradőlt.
-Harry!!!- elfordultam.
-Bocsi!!!!!Megmondtam.- egy huncut mosoly.
-De vicces vagy!
-Bocsánat.- nézett rám szomorú szemekkel.
-Nem haragszom... nem tehetsz róla!- nevettem.
-Jó éjt!
-Éjt??- értetlenkedtem.
-Itt már lassan 10 óra.- nevetett
-Ha te alszol én is.Mondjuk fáradt vagyok.- mosolyogtam.
-Kamerát ne nyomjuk ki.- kiskutya szemek.Ezeket utálom..
-Jó.- mosolyogtam. Arrébb tettem a laptop-ot, hogy a fejem látszódjon.Lefeküdtem.
-Na akkor aludjunk!- mondta és lefeküdt.
-Harry.- elfordultam.
-Igen?
-A kamera...
-Öm.... ez kinos, bocs.- nevetett.
-Csak tedd feljebb, hogy csak a fejed látszódjon.- így is tett.
-Jó éjt!
-Neked jobbat.- mosolyogtam.Elaludtam.
-Adry!
-Igen?- keltem fel.
-Nem tudok aludni, mert mondani akarok valamit.
-Akkor mond Harry!
-Én ezt nem bírom.
-Mit?
-Ezt az egészet.A távkapcsolatot.
-Mire célzol??
-Szakítani akarok.
-Mi??
-Jól hallottad.Nem bírom én ezt.
-De hisz, te akartad, hogy eljöjjek!!
-Tudom.De nem érdekel.Szia.- és kinyomta a kamerát.
Üvöltve ébredek és leesek az ágyról.Csak álom!
Percekkel ezelőtt * Harry szemszöge*
-Harry!
-Mi a baj szívem?- ébredtem.
-Hazudtam!
-Miben?
-Hogy nem csallak meg...
-Tessék??
-Joshal vagyok.Elő jöhetsz!- Adry mellé feküdt az a srác és és csókolgatni kezdte!
-Na végre!Már kicsit már kellemetlen volt a szekrénybe.- Josh....
-Te még itt vagy?Viszlát!- kinyomta a kamerát
Kiabálva kelek fel és az ágy mellé esek.Álom volt!
-Harry mi történt??- kérdezte Adry felmászva az ágyra (?)
-Miért voltál az ágy mellett?- érdeklődtem.
-Rosszat álmondtam és leestem.- nevetett
-Ahogy én is.- felültem az ágyamra.
-Mit álmodtál?
-Azt, hogy hazudtál, hogy nem csalsz meg és ott volt Josh is és csókolgatott.- mondtam össze-vissza.
-Harry!!!Elég már ebből!Szeretlek életem!!!érted??Szeretlek!Téged szeretlek!Nem mást.- szinte már kiabált.- Nem bírom, hogy folyton féltékenykedsz és ilyenekre gondolsz.Haza megyek!
-Mi?Nem!Nem!De hogy jösz haza!!!!- ellenkeztem.
-Mit csináljak, hogy tudd nem csallak meg??- elgondolkoztam.- Látod?Te se tudod!De ha veled vagyok akkor nem gondolsz ilyenekre!
-Csak azért féltékenykedek, mert szeretlek és hiányzol!Hiányzik az ölelésed, a tapintásod, a csókod...- elszomorodtam.
-Nekem is hiányzik.
*Adry szemszöge*
Miután, kiszedte Harry belőlem mit álmodtam, megbeszéltük, hogy így nem megy.Én azon idegeskedek, hogy neki nem elég a távkapcsolat, Harry pedig, hogy megcsalom.Elhatároztam, hogy ebből elég, haza megyek.De Harrynek nem mondtam el még egyszer, mert lebeszél róla.Tudom, hogy ő is úgy a legboldogabb ha vele vagyok és én is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)