76.rész - Ez egy csodás nap /part 2/

Itt egy mega-szuper hosszú rész!Olvassátok szeretettel!Tele minden félével.76.rész :
-Köszönöm.- mosolyogtam.
-De tényleg, annyira de annyira.- nézett a melleimre.
-Harry a szemembe.- csettintettem az arca előtt.
-Mi?- harapott az alsó ajkaiba.
-Ennyire szexis ez a ruha?- mutattam végig.
-Aha.Főleg, hogy itt feszül és kiemeli az alakod.- fogta meg a csípőm.
-Harry, majd este.- próbáltam el terelni a figyelmét.
-Jó, tudom.- megcsókolt.
-Kinyittatnád az ajtót?- és akkor kattant a zár.
-Legközelebb halkabban.- nyitotta ki az ajtót Lou.
-Nem ígérek semmit.- adott egy puszit az arcomra.
-Félek.- szólaltam meg.
-Nincs mitől.Na de együnk éhes vagyok.- nyafogott.
-Oké, menjünk.- fogta meg a kezem és kirohant a szobából velem.
-Elmentünk, majd este jövünk.- és elrángatott az ajtóig.
-Sziasztok!- kiabáltam be, majd becsuktam az ajtót.- Nyugi már.- szólaltam meg.
*-*
-És most hova?- kérdeztem mikor kiértünk a kajáldából.
-Most megyünk a HOLLYWOOD felirathoz.- mosolygott.
-Tudod te milyen messze van az?
-Tudom.Ráérünk.- fogta meg a kezem.(zene ha akarsz)
-Tudod is merre van?- érdeklődtem.
-Ööö...- nézett rá a telefonjára.- Igen.- mosolygott rám.
*-*
-Ez hatalmas.- szólaltam meg nagy nehezen.
-Az.- nevetett.
-Nagyon tartalmas volt a mondatod.- nevettem.
-Kösz.- vigyorgott.- Felmegyünk?- mutatott a lépcsőre.
-Úgy is elfáradsz.- indultam meg.
-Keményebb lejtőket is megmásztam már.- vigyorgott rám.
-Haha.- aztán elindultam felfele.
Félúton voltam mikor visszanéztem, hogy hol tart és hát jobban bírja, mint gondoltam.
-Nem.- lihegett.- Megy.- állt meg.
-Jaj ne már...
-Még csak nem is lihegsz.Nincs semmi bajod, nem izzadsz.Hogy csinálod?
-Úgy, hogy amíg ti ott benn énekelgettek mi elszoktunk menni edzeni.- válaszoltam.- Amint hazaértünk kezelésbe veszlek.És ne hidd azt, hogy tetszeni fog.
-Kérlek mond, hogy szívatsz!
-Nem szívatlak.Nem akarom, hogy kopasz és nagy hasú vén ember legyél...
-Én szoktam edzeni.
-Mikor?- emeltem fel a szemöldököm.
-Inkább menjünk tovább.- váltott témát.
-Benne vagyok.- vigyorogtam és folytattam utamat fel fele.
Durván 5 perc alatt "felmásztam" a felirathoz.Ráugrottam egy kőre és onnan néztem Harry szenvedését.
-Szóval keményebb lejtőket is megmásztál már?- kérdeztem.
-Utálom mikor ilyen vagy.- lihegett, aztán sikeresen felért.
-Na, naponta ezt a a távot úgy 2szer megteszed és egész jó kondiba leszel decemberre.- állapítottam meg.
-Na hagyjál engem békén.- próbálkozott ellökni a maradék erejével kevesebb sikerrel.
-Gyere ide.Pihent ki magad.- öleltem magamhoz.
-Muszáj úgy viselkedned velem, mint ha a fiad lennék?- nézett rám kérdően.
-Muszáj úgy viselkedned, mint ha egy kisfiú lennél?- kérdeztem vissza.
-A kisfiúknak nem kell felmásznia ezen a lépcsőn.- ült le egy kőre.- A fiúnkat biztos nem így fogom nevelni.- lihegett.
-A minket?- kerekedtek ki a szemeim.
-Megint elszóltam magam?
-Aha...- válaszoltam.A fiúnkat??Örülök, hogy komolyan veszi a kapcsolatunkat de azért, még csak 19 vagyok.De jó ezt kimondani!A fene vigye el a kalandozós fantáziámat...
-Jól vagy?- állt elém.
-Fiúnk?- kérdeztem rá.- Harry...- nem tudom mit mondjak.- Én.- nyögtem ki.- Még csak 4 hónapja vagyunk együtt honnan tudod, hogy lesz ebből bármi is?- értetlenkedtem.
-Onnan, hogy szeretlek.És elhiszed nem érdekel mióta vagyunk együtt?A lényeg, hogy itt vagy nekem és nem egyedül élem át ezeket az időszakokat.Te teszed csodássá a heteimet, napjaimat sőt a perceimet.- mosolygott.
-Imádlak.- elmosolyodtam és megcsókoltam.
*Harry szemszöge*
Ó basszus ha nem találok ki valamit elveszíthetem...Gondolkozz Harry.Igen azt hiszem, hogy ez jó lesz.
-Imádlak.- mosolygott és megcsókolt.Le kéne ragasztani a számat és akkor nem mondok ilyeneket...
-Én is téged.- karoltam át.
-Verseny?- kérdezte.
-Szlalom vagy csak sprint?- kérdeztem rá.
-Szlalom.- vigyorgott.Elengedtem.- 3.
-2.- folytattam.
-1!- kiabáltuk és elindultunk.A betűk közt "ugrándoztunk".Épp fordultam meg a H betűnél amikor összeütköztünk és a földre estünk.
-Ha hülyeség fájna...- fogta a fejét.
-De hisz fáj!- fogtam én is az enyémet.
-Ezek is csak mi lehetünk.- nevetett.Felálltam, nyújtottam a kezem és felsegítettem.- Harry.- kezdett el vigyorogni.
-Mi az?- értetlenkedtem.
-Ugye tudod, hogy majd le is kell mászni innen?- gonosz vigyor ült ki az arcára.
-Jaaaj ne már.- ez eddig miért nem jutott eszembe?
-Dee már.- nevetett.
-Ne nevess.- kaptam el a derekát.Pár centi választotta el a szánkat és éreztem a leheletét.
-Különben?- huncutkodott.Közelebb hajoltam.
-Tudod, hogy sose bántanálak.- suttogtam.
-Tudom.- válaszolt.- De én igen.- és neki lökött a H betűnek.Értetlenül néztem ahogy közeledik hozzám.Nem tudom eldönteni, hogy most kínozni fog vagy megverni.
-Mit akarsz?- kérdeztem.Nem válaszolt csak megcsókolt.Forró csókokat lehelt számra, amik egyre hevesebbek lettek.Istenem, ez a csaj megőrjít!
-Ennyire tetszik?- szakadt el tőlem.Majd végig simította a mellkasom.
-Ebben a ruhában szerinted?- nyeltem nagyokat, visszafojtva a vágyakat.
-Látom a kéjt a szemedben.- tekintetét belemélyesztette az enyémbe.- Túl könnyű téged felizgatni.- gonosz vigyor.
-Tehetek róla, hogy ennyire szexi vagy?- beszálltam a játékba.
-Igen.
-Ja tényleg...- nevettem.
-Ó, Harry, Harry, Harry.- mi van?- Mi lesz veled ha vége lesz a szünetemnek.- hajolt közel.
-Ne siessünk annyira.- változtattam a helyzetünkön és én nyomtam neki a betűnek.
-Harry, ez egy nyilvános hely.
-Gondoltál volna akkor erre mikor csókokkal öntöttél el.- összetapasztottam ajkainkat.Átkaroltam a derekát, és minden levegőt kiszorítottam kettőnk közül.Oké, igaza van azért talán itt nem kéne, ezért eltávolodtam.
-Végre megjött az eszed.- viccelődött.
-Túl pajkos barátnőm van.- emelgettem a szemöldököm.
-Hát...volt kitől tanulnom.- vigyorgott.
-Ifjú padavan.Mostantól te is a mesterek közé léphetsz.
-Ugye tudod, hogy idősebb vagyok nálad?
-Jaj az a pár hónap...- forgattam a szemeim.
-Te még csak 18 vagy!Én már 19.- nevetett.
-Nem sokáig...- elkezdtem számolgatni.
-4 hónap...- szakította félbe a számolásomat.
-Én is tudom...
-Most már.
-Én kismatekosom.
-Az matematikus.
-Tudom, de így rövidebb.- nevettem.
-Erről jut eszembe miért olyan hosszú az a szó, hogy megrövidítendő?
-A mi?- értetlenkedtem.
-Magyarul mondtam?
-Fogalmam sincs milyen nyelven beszéltél, de hogy nem angol az biztos...
-Magyarul van egy olyan szó ami azt fejezi ki, hogy megrövidíteni valamit.- ó-ó...jár a fantáziám.Elvigyorodtam.- Már, mint például szót...
-Te mondtad...- nevettem.
-Olyan idegesítő tudsz lenni.
-'Sajnálom'.- ejtettem ki az a szót...
-Mindig tudod mit kell mondani.- mosolygott.- Mondtam már, hogy cuki az akcentusod?
-Igen...- válaszoltam.
-'Szeretlek!'- ööö mi?Várj...
-Én is szeretlek.- mosolyogtam.- Neked miért nincs akcentusod angolba?- értetlenkedtem.
-Mert én már megtanultam és megszoktam a kiejtést.
-Mióta tudsz angolul?
-Hát.4.-ben kezdtem el tanulni, majd később 7.-től pedig magántanárhoz jártam heti 4szer.Minden héten.Úgy, hogy egész ügyes vagyok.Aztán mire már elköltöztünk kiválóan beszéltem angolul és a brit akcentust is eltanultam...
-Várj, fel kell fognom mit mondtál.- elgondolkoztam.
-9 éve tudok.De csak 4 éve beszélem tisztán és hibátlanul.- elmosolyodott.
-Oké várj.2 nyelven beszél folyékonyul.Gyönyörű és tiszta a hangod.Értesz az elektromos dolgokhoz.Jól rajzolsz.Dani elmondása szerint kiváló táncos vagy."Unalmadban" verseket és dalokat írsz, amik rohadt jók, vagy is jó dalszerző vagy.Tudsz főzni.Mi az amihez nem értesz?- soroltam fel az ujjaimon a tehetségét.
-Igaz, hamis, igaz, igaz, hamis, hamis és igaz.- mosolygott.
-Mi?
-Folyékonyul beszélek 2 nyelven, ez igaz.A gyönyörű és tiszta hangom hamis.Értek az elektromos cuccokhoz igaz.Jól rajzolok az is.A "kiváló" táncos az hamis.A dalszerzés is.A főzés pedig csak kicsit igaz.
-Nem vitatkozok veled...- forgattam a szemeim.- Higgy amit akarsz.- korgást hallottam.
-Csak nem éhes vagy?- kérdezte.
-Ez nem én vagyok.- ellenkeztem.Aztán megint korgás.
-De igen.- nevetett.
-Most ettünk...
-Az a most kb 3 órája volt.Fél 1 van.- nézett rá a telefonjára.
-3 órája itt vagyunk?
-Aha.Gyorsan telik az idő, mi?- nevetett.
-Eléggé.- nevettem.- Jaj, ne!Most le kell menni.
-Csak egy kis edzés arra ha megtámadnak a rajongók akkor eltudj előlük futni.
-Ezt még holnap megérzem...- nyafogtam aztán visszamentünk a lépcső szerű lejáróhoz.
-Menjek elől?- kérdezte.
-Aha, úgy is előbb leérsz.- sóhajtottam egyet aztán elindultunk lefele.
*Adry szemszöge*
-Vigyázz!- és már csak azt veszem észre, hogy elgurul mellettem.Aztán megkapaszkodik egy kiálló gyökérben.Én pedig csak nevetek.- Fáj a popom.- simogatta a fenekét.
-Te olyan szerencsétlen vagy.- nevettem tovább.
-Adsz rá egy puszit?- mondta kisgyerek hangon.
-Nem.Oda nem kapsz.- ellenkeztem.
-Meg mondalak anyunak!- nyafogott.
-Csak, mert nem adok puszit a seggedre?- azt hiszem röhögőgörcsöt kaptam.
-Annyira gonosz vagy!- állt fel.Aztán már ő is nevetett.
-Na menjünk tovább, mindjárt leérünk.- szólaltam meg nagy nehezen.
-És ha megint megbotlok egy kődarabon?
-Akkor megbotlasz.- kikerültem és mentem tovább lefele.
-De kedves vagy...- mondta végre a normális hangján.Már ha az a hangja normális...
-Mindjárt lent vagyunk, gyere már.
-Az a mindjárt úgy körülbelül még 10 perc...
-Annyi nem lesz.
*-*
-Tessék lent vagyunk.- szólaltam meg aztán megfordultam.Istenem kivel áldottál te meg?- Gyere már le!- kiabáltam fel.
-Nem tudok.Beakadt a lábam.- ekkora szerencsétlent!
Visszamásztam segíteni neki.
-Miért velem történik minden rossz?Veled meg semmi?- értetlenkedett.
-Talán, mert én odafigyelek.- húztam ki a lábát a gyökérzetből.
-Köszi, imádlak.- mosolygott.
-Mihez kezdenél te nélkülem...
-Inkább mihez kezdtem eddig nélküled.- nevetett.
-Menjünk enni.Most már én is éhes vagyok.
-Oké.
Sikeresen leértünk, végre.Lassan de biztosan.
-Most már tuti volt 10 perc.- mondtam.
-Sajnálom nem vagyok hozzá szokva az ilyen utakhoz.- karolt át hátulról.
-Imádlak.- mosolyogva fordultam meg és öleltem át.Szánk olyan közel került, hogy éreztem meleg leheletét az arcomon.Lassan tovább közeledett bár nem sokat kellet, hisz amint előre hajolt összetapadtak ajkaink.Átkaroltam a nyakánál és közelebb húztam magamhoz.Rátette kezét a derekamra és kiszorította kettőnk közül a levegőt.Egy halk kattanást hallottam, mint ha valaki fényképezne, de most jelenleg nem érdekelt.Csak álltam ott és karoltam át becsukott szemmel és élveztem ahogy táncra hívja a nyelve az enyémet.
-De rég kaptam ilyen csókot.- elmosolyodtam.
-És most az egész net tudni fog erről.
-Nem igazán tud érdekelni.Legalább látják, hogy szeretlek.- mosolyogtam.Még mindig karjaim a nyakában van és ő is ölelte a derekam.
-Te is hallottad?Már azt hittem megőrültem.- nevetett.
-Agyadra ment a média, mi?- nevettem.
-Áh még nem.Majd fog.
-Majd segítek, hogy a földön maradj.
-Ígéred?
-Ígérem.- megcsókoltam.
-Hiszek neked.- mosolygott.Gyomorkorgás megint.
-Menjünk enni!- engedtem el.
-Benne vagyok.- nevetett.
*-*
Megebédeltünk fél 2kor(!!!).De hát jobb később, mint soha.Tartja a mondás.Aztán elmentünk várost nézni.Persze, hogy találkoztunk rajongókkal, de tök aranyosak voltak.Ketten kértek velem is képet, meg közöset Harryvel.Mint, ha nem lenne elég már így is...De belementünk.Csak 5en voltak úgy, hogy gyorsan megvoltunk.Aztán elmentünk egy nyugodt helyre, egy eléggé eldugott helyre.Onnan tisztán látni lehetett ahogy lemegy a nap.
-Ez gyönyörű.- bámultam.- Tökéletes volt ez a nap.Köszönöm.- csókoltam meg.
-Tökéletes szülinapot érdemelsz.- mosolygott.
-Már akkor az volt mikor felkeltem.- néztem bele a szemébe.- Tudod miért?
-Nem.- értetlenül nézett rám.
-Mert veled lehetek.- mosolyogtam.- A szülinapom nem azért tökéletes, mert LA-ben vagyok.Ha nem, mert te itt vagy nekem.Szerencsésnek érzem magam melletted.Mindenből a legjobbat, próbálod kihozni.Emiatt imádlak.Tudod, hogy nem azért, mert te vagy Harry Styles, nekem te csak Harry vagy.Már, mint nem csak, hanem..
-Értem.- szakított félbe és nevetett.- Egy csodálatos nő, egy csodálatos szülinapot érdemel.Lehet, hogy szerinted nem fontos, de akkor is az.Szeretlek!Csak azt akarom, hogy boldog legyél velem.Mert te boldoggá teszel és csak viszonozni akarom.
-Mihez kezdenék nélküled.- mosolyogtam, még mindig.Aztán közelebb húzott magához (már ha ez lehetséges) és megcsókolt.Lágyan és finoman.- Egy tökéletes nap a sok közül.- szólaltam meg.
-És még nincs vége.- felkapott és felállt.Átkaroltam a nyakát, hogy kapaszkodjak.
Aztán elindult velem a hotel fele.Ami kb. úgy fél órára van.
-Harry, még mindig tudok járni.- mondtam.
-Legalább most fogd be.Most szépen elviszlek a hotelhoz.A többit majd ott mondom.- megcsókolt.
Te jó ég...

75.rész - Ez egy csodás nap /part 1/

Bocsánat de ma barátnőmnél voltak és nem gondoltam, hogy ilyen sokáig elleszek :D
Ha jól számoltam 3 "partos" lesz ez a rész.Remélem tetszeni fog. 75.rész :
-You're insecure, don't know for...- Liam hangját hallottam.Lusta vagyok kinyitni a szemem ezért csak megráztam a fejem mire Harry hangja üti meg a fülem.
-Everyone else in a room can see it.Everyone else but you.- egész közel lehetett.
-Baby you light up my world like nobody else.- na erre hirtelen felcsapódott a szemhéjam és a srácokat látom, hogy énekelnek az ágy előtt.
-Na na na...- váltottak át mikor észre vették, hogy fent vagyok.Harry leült mellém és megfogta a kezem, majd a szemeimbe nézett.Elénekelte a szólóját aztán bekussoltak.
-Jó reggelt édesem.- mosolygott.
-Minek ez?- értetlenkedtem.
-Boldog szülinapot!- kiabálták.
-Ash is ilyet kapott?- nevettem.
-Igen...- hajtotta le a fejét Liam.
-Csak ő a One Thing-gel.- tette hozzá Louis.
-Az hiszem ez egy csodás nap lesz.- mosolyogtam és átöleltem a nyakánál Harryt.Majd felkeltem és a srácokat is ölelgettem.
-A tegnapi után, kicsit megérdemeltek egy kis örömöt.- Zayn.Zayn??Komolyan Zayn mondta??Vagy képzelődők, mert reggel van vagy ez összejött Perrievel.
-Na ne...- szólaltam meg és kirohantam a szobából na és kit látok.
-Boldog szülinapot Adry!- köszöntött.
-Perrie!- öleltem meg.- Annyira örülök, hogy kibékültetek.- mosolyogtam.
-Én is nyugi.- mosolygott.- És boldog szülinapot!- nyújtott át egy dobozt.
-Nem kell.Elég ha te itt vagy.- mosolyogtam.
-Nem azért utaztam 8 órát ezzel a dobozzal a zsebembe, hogy te visszadobd.
-Jó akkor bocsi.- elvettem és levettem a tetejét.- Nem is te lennél.- nevettem.- Köszönöm.- öleltem meg.

-Legalább senki se felejti el a neved.- nevetett.
-Az biztos.- mosolyogtam és kivettem a dobozból.
-Na fordulj meg!Fel akarom tenni.- azzal megfordultam és felakasztotta a nyakamba.
-Még egyszer köszönöm.- öleltem meg megint.- És azt is, hogy itt vagy.
-Akkor minden oké?-  jöttek ki a srácok a szobából.
-Persze.- fogtam a nyakláncom.Úgy bírom ezt a csajt!Tisztára, mint ha 2 lenne belőlem...Ja várj 2 van.
-Gyere velem.- kapta meg a kezem Harry és behúzott a szobába.
-Csak óvatosan!- kiabált utánunk Louis.
-Idióta.- motyogtam.
-Most miéééért?- nézett rám.
-Nem te.Lou.- nevettem.
-Ja akkor jó.- nevetett.- Na de.- közelebb jött hozzám és megfogta a kezeim.- Arra gondoltam, hogy ma lenne egy közös napunk.- nézett bele mélyen a szemeimbe.
-Mire gondolsz?- néztem rá a kezeinkre.
-Hát, először is.Felöltözöl.Aztán elmegyünk valahova reggelizni, majd elmegyünk a felirathoz.Aztán majd még eldöntjük.- nevetett.
-Ennyire túl kell spírázni ezt a napot?Ez csak egy szülinap.
-Minden szülinap fontos.- mondta bele mélyesztve tekintetét az enyémbe.
-Amíg veled vagyok.- tettem hozzá aztán hajoltam megcsókolni de elfordította a fejét.
-Addig ne amíg nem mostam fogat.
-Jaj, mint ha még nem csókoltalak volna meg reggel.- forgattam a szemeim.
-Jó, de azt akarom, hogy a mai nap különleges legyen.Ezért nem akarlak így megcsókolni.
-De már is különleges, főleg, hogy itt van ez a hülye.- nevettem.
-Nem úgy volt, hogy ti jóba vagytok?
-De hogy nem.Jóba vagyunk, eléggé jóba.Csak azért hülye, mert képes volt hagyni, hogy szétmenjenek...
-Ugye tudod, hogy Perrie dobta Zaynt?
-Pont ezért mondod te lüke!- nevettem.
-Ja értem.De ne erről beszélgessünk.
-Akkor miről?- karoltam át a derekát.
-Mondjuk kezdjük azzal, hogy felöltözöl.- mosolygott.
-Oké.- elengedtem és a bőröndöm felé vettem az irányt.
-Ágy.- mondta, majd odanéztem és láttam egy szép rózsaszín, pántos egybe ruhát.
-Még is elhoztam?- értetlenkedtem.
-Én tettem bele.- mosolygott.
-Akkor felveszem ezt.- mosolyogtam. Háttal fordultam neki az ágy végénél és húztam fel a pólóm amikor...- Ugye nem fogsz letámadni?- kérdeztem.
-Nem foglak letámadni.- válaszolt.- Mert már letámadtalak.- és magához húzott.- Tudod, hogy gyengém, látni téged öltözködni.- kacsintott és egy erőteljes mozdulattal lehúzta rólam a pólóm.
-Á-á!Nem.- távolodtam el.- Nincs csók nincs az sem.- vigyorogtam.
-De...
-Nincs de.Amúgy itt vannak a srácok.Nem igazán akarom, hogy így...- zár kattanást hallottam, majd kulcs esést.
-Mit csinálsz?- fordultam meg.
-Hoppá!- majd átrúgta az ajtó alatt a kulcsot.
-Ezt most komoly?- álltam elé, mire magához rántott.
-Muszáj neked ilyen csipkéseket hordanod?- harapott az alsó ajkába.
-Zavar?- mondtam a legszexisebben ahogy csak tudtam.
-Inkább izgat.- megcsókolt.Egyáltalán nem értem miért féltett ettől a csóktól annyira.Olyan, mint a többi, csak tüzesebb.
-Harry.- szólaltam meg két csók között, aztán észbe kapott, hogy szóltam eltávolodott.- Majd este.
-Jó hangulat romboló vagy.- engedett el.
-Tudom.- vigyorogtam.- De ha még egyszer letámadsz, leütlek!- visszamentem az ágyhoz.Lekaptam magamról a sortom aztán nyúltam a ruháért amikor észreveszem, hogy az ágyra esik a melltartóm.
-Nem támadtalak le.- suttogott a fülembe.Gondoltam kicsit kínzom egyet ezért megfordultam és ellöktem magamtól, hogy tisztán láthassa a felsőtestem.
-Játszani akarsz?Akkor játszunk.De ne hidd, hogy ajándékot is kapsz.- vigyorogtam.
-Imádom mikor ilyen vad vagy.- megcsókolt és magához húzott.De ellöktem.- Értelek.- vigyorgott.
-Nem, nem értesz.- gonosz vigyor.Megragadtam a pólójánál és az ágyra löktem.Ráültem a hasára és megcsókoltam.
-Ugye nem akarsz...
-Ó!De, hogy nem.- vigyorogtam.
-Szívem, kérlek!
-Te kezdted.
-Oké, oké abba hagyom csak...ne csináld ezt.- kérlelt.
-Ígéred, hogy végre békén hagysz és nyugodtan felöltözhetek?- kérdeztem.
-Ígérem.
-Akkor nem csinálom.- leszálltam róla és felkaptam a melltartóm, majd felvettem rá a pántos ruhát.
-Gyönyörű vagy.- mosolygott.

74.rész - Maradok

Legyen ma még egy rész?Mert tudok szolgáltatni csak, nem tudom megéri-e.Ha akarjátok még ma a 75.részt akkor nyomjatok rá alul ,hogy "best ♥".Ha összejön 5 szavazat akkor este 7 fele lesz rész :D puszi! XD
74.rész : 
...hirtelen elment a villany.Én pedig felsikítottam.
-Nyugi.- ölelt át.
-Nem félek.- löktem el.- Csak megijedtem.
-Pedig már majd nem sikerült...
-Mi bajod?- értetlenkedtem.
-Már majdnem megcsókoltalak, erre elmegy az áram és nem látlak.
-Milyen gyorsan lemegy a nap Los Angelesben...
-Most komolyan itt ragadtál le?
-Min ragadjak le ami nem zavar téged?
-Hát... van pár ötletem.- karolta át a derekam és megcsókolta a nyakam.
-Perverz.- löktem el magamtól.
-Örülök, hogy végre rájöttél.- nevetett.
-Srácok!Meg vagytok?- kiabált be Ash.
-Nem, én meghaltam és csak a szellemem beszél hozzátok.Harryt meg elrabolták a zombik...- éreztem ahogy a nyakamba röhög ez a lüke.- Ne röhögj, elszúród a hatást.- suttogtam.
-Kibékültetek?- kérdezte.
-Hogyan mikor elrabolták??- kiabáltam vissza.
-Segítség!- kiabált Harry.
-Harry!Hol vagy?
-Hülye zombik!Hagyjatok!Ne Áh!Segítség!
-Ugye tudjátok, hogy nem vesszük be?- nyitotta ki az ajtót Lou.
-Persze.- nevettünk.
-Elengedsz?- kérdeztem, mert még mindig ölelte a derekam.
-Nem.- vigyorgott.
-Nekem édes mindegy, hogy mit csináltok, de húzzatok ki innen, mert valaki zuhanyozni is akar.- idegeskedett.
-Asht hibáztasd, miért ide zárt be minket...- Harry.
-Nem kellett volna bezárnom titeket ha nem vesztek össze.- szólt be.
-Jó, mindegy.- forgattam a szemeim.Aztán felkapott az ölébe.- Harry...- könyörögtem de már késő, mert elindult kifele és sikerült bevernem a fejemet.- Most azonnal tegyél le Styles!- fogtam a sajogó testrészem.Aztán letett.
-Félek ha a vezetéknevemen szólítasz.
-Jól teszed.
-Megyünk aludni?- kérdezte.
-Ezek után én nem merek melletted aludni.
-Nem foglak bántatni!Legalább is testileg.- emelgette a szemöldökét.
-Légyszi sehogy se.- Liam, Zayn, Niall, Ash, Dani és El.Kicsit megijedtem ettől az összhangtól.
-Hé, ha egyszer az oroszlán beindul akkor semmi se állíthatja meg.- Harry.
-Inkább vittek volna el a zombik.- fogtam a fejem.
-Köszi!Én is szeretlek szívem.- vigyorgott.
-Hölgyeim és uraim.Az álom pár...- Zayn.
-Mi bajod?- fordultam felé.
-Komolyan nem is tudsz róla?- értetlenkedett.
-Miről?
-Az egész világ szerint ti vagytok az álom pár...
-Én és ez a hülye?- kérdeztem és rámutattam Harryre.
-Miért is szeretlek?- elgondolkozott.
-Mert szép vagyok.- vigyorogtam.
-Nem...
-Egoista meg én vagyok...- Zayn.
-Ez így igaz.- mondtuk mindannyian.
-Nem jut eszembe...- töprengett.Két kezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam.Majd elengedtem.- Ja meg van.- mosolygott.
-Csók miatt?- értetlenkedett Zayn.
-Az csak bónusz.- karolt át hátulról.- Nem mindig ilyen ám.
-Ugye most csak szívatsz?- Ash.- Nem mindig?Ki ismeri régebb óta?Te vagy én?
-Kiről beszélünk?Adryról vagy Adriennről?- kérdezte.- Én Adryt.Te Adriennt.De ő most nincs itt.- nevetett.
-Te és a logikád...- forgattam a szemeim.
-Gyere szépen.- és behúzott az ajtón.Majd becsukta mögöttünk.Magához szorított és megcsókolt.
-Ennyire álmos vagy?- kérdeztem.
-Oh, én nem álmos vagyok.- emelgette a szemöldökét.Megcsókolt.
-Nyugodj le te vad állat.Ma nem kapsz jutalomcsontot.- löktem el.
-Most akkor kutya vagy vad állat vagyok?- értetlenkedett.
-Nem mindegy?- nevettem.
-Nem.Ugassak vagy nyávogjak?
-Aludj.- válaszoltam.
-Nem akarok...- karolt át.
-Én viszont igen, mert hála NEKED fáj a fejem.- emeltem ki a neked szót.
-Bocsánat...- hajtotta le a fejét és mindegy kisgyerek körözött a lábával a földön.
-Lefekszel még ma mellém?- kérdeztem és betakaróztam.Neki több nem is kellett beugrott mellém és megcsókolt.- Harry.Alvás.
-Jó, akkor majd holnap.- feküdt be mellém.Oldalamra fordultam, ő pedig átkarolt és összekulcsolta a kezünket, majd adott egy puszit az arcomra és a fejemre.- Jó éjt.- suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg.Jó érzés volt.
-Neked is.- elmosolyodtam és elaludtam.

73.rész - Mit tegyek?

Sziasztok!Meghoztam a kövi részt.Hát nem lett valami érdekes...elég lapos lett :/ Talán a kövi jobb lesz.Amúgy ti szeretitek ezt a számot?Én imádom a dalt, a klipet és a srácokat is :D XD
Amúgy légyszi iratkozzatok fel ha tetszik a sztori!
73.rész :
-Nincs komolyabb baja csak...- sípolást hallottam.
-Nick!Mi ez?- kiabáltam bele.
-Kérem menjen arrébb.- hallottam a vonal túlsó végén, majd megszakadt...
-Apa az?- kérdezte Louis.
-Csak volt.Letette.- emeltem el a fejemtől a telefont.
-Adry mondj már valamit!!- rázogatott Ash.De nem tudok válaszolni, egyszerűen lefagytam.
-Előbb apa aztán anya!Nem!NEM!Ez nekem túl sok!!- berohantam a szobába.Már folytak a könnyeim...tudom mi történt.Louval is ez volt.
-Mi történt?- egy halk hangot hallottam az ajtóból.
-Nick hívott, hogy anya kórházban van és...- szipogtam.- Mikor azt mondta nincs komolyabb baja akkor sípolást hallottam.Benn van vele a kórházba és a szíve leállt!Én tudom!Louval is ez volt!- sírtam tovább.
-De Lou túl élte, mert te ott voltál.- nyugtatott.
-De anyán ki segít?És mi van ha nem lehet?
-Ott vannak az orvosok.Tudom, hogy rossz...
-De hogy tudod Harry!Még is honnan tudnád?- zokogtam.Megölelt, szorosan magához húzott.A vállára hajtottam a fejem, ő pedig a hátamat simogatta és a fejemre (inkább a hajamra) apró puszikat adott.Elég megnyugtató, de annyira nem, hogy ne folyjanak a könnyeim.
-Adry!- rohant be Ash a szobába.- Anya jól van.- apró mosoly ült ki az arcán.
-Mi?- kaptam fel a fejem és "lemásztam a hegyről" (Mi van?Elég magas Harry...).
-Anya jól van.Nick hívott, hogy nincs semmi baj.Az orvosok szerint bármikor felébredhet.- mosolygott.
*Nick szemszöge* (Hely : London)
Csak türelmetlenül járkáltam Amy ágya mellett.Az orvosok azt mondták jól van.Amitől kicsit jobban érzem magam, de még mindig magamat hibáztatom.Végül is van is miért!Az én hibám...
-Nick nyugodj már meg.- ébredt fel életem szerelme.
-Szívem, jól vagy?- fogtam meg a kezét és adtam egy csókot rá.
-Persze, hogy jól vagyok.- mosolygott.Megszólalt a telefonom.Louis az.
-Minden rendben van Amyvel?- szólt bele.
-Igen, most már jól van.- mosolyodtam el.- A lányok, hogy vannak?
-Ash!Amy jól van!- mondta gondolom Ashnek.- Ja, bocsi!Mit is kérdeztél?
-Azt, hogy a lányok hogy vannak?
-Most már biztos jobban.- nevetett.
-És ti meg vagytok ott messze?
-Apa...nem először vagyunk távol.
-Tudom, csak érdeklődők.Már baj ha tudni akarom, hogy van a fiam?- értetlenkedett.
-Nem baj...De ha így érdekel akkor egész jól meg vagyunk.
-Amy miatt kérdezem.Ugye semmi rosszat nem csinál Harry és Niall a lányokkal?
-Aha...persze...
-Louis.Felismerem ha hazudsz!
-Jaj ne már!Mindegyikük felnőtt.Sőt, holnap a lányok már 19ek lesznek.Egyedül Harry az aki úgy, mond "kicsi" még.- nevetett.
-Ezt hogy érted??- értetlenkedtem.
-Úgy, hogy már nem gyerekek.Kívülről...És minden kapcsolatban el jön az a pont.Hát igaz ez a pont már réges rég eljött.
-Oké elég!Nem nagyon érdekel...- vágtam közbe.
-Akkor miért kérdezted?
-Mondtam, hogy Amy miatt!
-Engem senki se ért meg!- kiabálást hallottam.- Louis gyere velem!- majd megint.
-Bocsi, mennem kell.- majd letette.
*Louis szemszöge*
-Mi van?- kérdeztem.
-Te vagy az egyetlen akiben megbízom.- szólalt meg.
-Na és Ash?Harry?
-Az most nem fontos.Figyelj.Elegem van.Haza megyek.Azért szólók, hogy legalább egy ember tudja hol vagyok.
-Mit csinálsz??
-Holnap mire felkeltek én már nem leszek itt.És te nem szólsz erről senkinek se!- fenyegetett.
-Miért nem?- értetlenkedtem.
-Mert szülinapom lesz!Kérlek!
-Jaj ne már!Mi történt, hogy így haza akarsz menni?
-Az, hogy Harry nem bírja fel fogni, hogy nekem milyen nehéz mikor valakim a kórházba van.Apám halálát alig éltem túl, most meg anyám is bármikor beadhatja a derekát.És ez nekem sok.Túl sok!!Kell egy kis idő mire ezt feldolgozom.
-Harry csak azt akarja, hogy megnyugodj!Most beszéltem apámmal.Amy jól van!Nincs semmi baja.
-Most még nincs.De mi van később?- elkezdett rángatózni a szeme??
-Jól vagy?- érdeklődtem.
-Nem, nem vagyok jól!- most meg sír.Oké!Én kijelentem, nem értem a nőket...
-De ha elmész az meg nekünk nem jó!Főleg ha el se mondhatom hol vagy.Harry belehalna ha megtudná miatta mész el.
-Belehalna?
-Bele.
-Akkor talán nem kéne elmennem.
*Adry szemszöge*
Basszus Louis.Azt hittem benned bízhatok...Mindegy, akkor elhitetem, hogy nem megyek el és aztán majd lelépek.Elegem van.
-Akkor talán nem kéne elmennem.- próbáltam valami hihetőt kitalálni.
-Tényleg nem kéne.- értett velem egyet.
-Kösz, Lou mindig tudod mit kell mondanod.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.Aztán visszamentünk a többiekhez.Ash megragadta a kezem és behúzott a fürdőbe.
-Itt maradsz!- majd gyors kilépett és rám zárta az ajtót.
-Tudtam, hogy ezt akarja...- szólalt meg a wcn ülő személy.
-Kényelemes helyed van.- vigyorogtam.
-Oké, elég.Nem akarok veszekedni.- állt fel.
-Ez nem veszekedés csak kimondom amit gondolok.
-Azaz vita.- jött közelebb.
-Mint most?
-Kérlek.Ne csináld ezt.Tudod, hogy csak jót akarok.- fogta meg a kezeim, de elkaptam őket.
-Egyszerűen te nem érted.- fordultam el.
-De értem.
-De hogy érted!!- kiabáltam rá.- Még is, hogy értenéd?Neked sose ment tönkre az életed, mert te csak felfele haladsz!De nekem már rengetegszer.
-Sose?7 éves voltam mikor a szüleim elváltak!Szerinted nekem sose volt olyan amikor tönkre ment?Akkor nem ismersz eléggé!Attól, hogy neked nehéz gyerekkorod volt, még nem kellene ennyire bunkóskodnod!Nem csak neked van életed!Az, hogy most itt vagyok nem azt jelenti, hogy mindig is csodás életem volt!Nem abból kellene kiindulnod, hogy most milyen vagyok.Hanem meg kellene ismerned!Én is csak onnan tudom, hogy milyen életed volt gyermekkorodba.De te mikor érdeklődtél felőlem ugyan így?
-Oké, rendben sajnálom, hogy sosem kérdeztem, hogy neked milyen volt gyermekkorod.De tudod miért nem kérdeztem?Tudod?
-Mert nem tudsz megfogalmazni egy normális kérdést amitől nem érzed azt, hogy ha nem-el válaszolnak akkor nem ciki.Ezt is onnan tudom, mert ismerlek...- halkult el.
-Nem vagyok jó a barátkozásban.Sosem voltam az.És sosem leszek az.Nem értem másoknak, hogy megy.Nem értem neked, hogy megy ilyen könnyen.Mit csinálsz amitől elkezdenek csak úgy beszélni az emberek?
-Kiadtam az életem.Szinte a rajongók előbb tudják meg a tetteim, mint, hogy elkövetném.Csak meglátnak és beszélnek.Semmit nem csinálok...- válaszolt nyugodtabban.
-Előbb tudják meg, mint, hogy meg teszed?- értetlenkedtem.- Ez lehetséges?- nevettem.
-Szeretem mikor nevetsz.- mosolygott.
-Én pedig téged szeretlek.- mosolyogtam.
-Én is téged.- átkarolt és hajolt, amikor...

72.rész - Csak egy átlagos csütörtök...

Na örüljetek!Itt egy elég hosszú rész!Úgy, hogy kuss!Szeretlek ám titeket XD Bocsi, hogy tegnap nem volt rész csak valahogy rosszul számoltam...És még 5ös vagyok matekból...ugye de jó mi? XD 
72.rész :
-Ne már!Ezt már láttuk!!- nyafogtam.
-De akkor is jó film!- ellenkezett Ash.
-Jó de ezt otthon is nézheted.- Dani.
-Na akkor hárman egy ellen.Szerintem döntöttünk.- nevetett El.Próbálunk valami elfoglaltságot találni amíg a srácok a stúdióba vannak.Rájöttem, hogy az orvoslás még se annyira az én műfajom...Na jó szinte semmi időm nem volt senkire.Ez alatt Harryt értem...De most sokkal jobb így.Legalább a csajokkal is jobban összeismerkedek, nem mint ha már nem tudnák rólam, hogy egy idióta, önbizalom hiányos, nyafogós csaj vagyok de azért jobb ha azt is tudják, hogy megbízom bennük és tisztelem őket.
-Föld hívja Adryt.Adry jelentkezz!- ébresztett fel Ash.
-Mi van??- kaptam fel a fejem.Jó igazából csak annyi volt, hogy nem bámultam tovább a falat...- Ne, hogy megmond milyen nap van, mert lefejezlek!- vágtam a bele lélegzésébe.
-Oké.- mondta.- Amúgy csütörtök.- nevetett.
-Nem mondod komolyan?Ha nem jelented ki akkor hülyén halok meg!- válaszoltam flegmásan.
-Jó oké ne veszekedjetek már!- szólt ránk Dani.
-Akkor mit csináljunk?- kérdeztem.
-Nekem van egy ötletem.- rám nézett Ash.Aztán kicsit oldalra pillantott.A hajamra.
-Na nem!Azt már nem!- ellenkeztem.
-Deee.Miért tök jól néznél ki!
-Nem vágjuk le a hajam!!
-Akkor csak befonjuk.- mosolygott és a csajokra nézett.- Alakítsuk át Adryt.
-Benne vagyok.- mosolyogtak egyszerre.
-Ha lehet akkor felismerhető legyek utána is oks?- ijedtem meg.
-Oké, csak kapcsolok zenét.- bekapcsolta a zenelejátszót..
-Úúgy imádom ezt a számot.- szólaltam meg.
-Én meg a klippet.- nevetett Ash.- Mennyit röhögtem rajta.
-Én is, nyugi.- nevetést követte El.- Na akkor játszunk.
-Mit csinálunk?- idegeskedtem.
-Úgy értettem, hogy kezdjük.
-Ja ok.- leültem a székbe.
-Ash ide tudnád hozni a...- Dani.
-Tessék.- adta a kezébe a dobozom.Abba ilyen haj cuccok vannak.Hajgumik (mondom haj!!), csatok, hajpántok, fésű.Igen ezeknek külön doboz kell.De nem olyan nagy a doboz.20X30 centis.Abba van benn minden.
-Jé!Nekem is ilyen van, csak az enyém nem fekete hanem piros.- El.- És van a tetején egy masni.- tette hozzá.
-Az enyém egy egyszerű fekete doboz.Minek kell cifrázni...Áu!- szakította félbe a mondatomat egy elég erős hajhúzás.
-Bocsi!De ez egy csomó volt.- Dani.
-Mikor fésülködtél utoljára?- értetlenkedett Eleanor.
-Ma reggel.- válaszoltam.
-Hát akkor nem voltál elég alapos...
-Minek ha úgy se megyek sehova.Áu!
-Ezért.- nevetett.
-Na kész.Lehet fonni.- szólalt meg Dani.
-Let's go!Crazy, crazy, crazy.Till we see the sun...- énekelgettem halkan.Aztán vége lett a számnak.Akkor vettem észre, hogy én végig énekeltem...- Ugye még hallotok?- ijedtem meg.
-Mi bajod?- értetlenkedett El.
-Hallotok-e még.Vagy a hangomtól halláskárasodásotok lett?
-Ne is törödjetek vele.Nem bírja felfogni, hogy jó hangja van...- Ash.
-Jaaaa.- nevetett Danielle.- Élveztük ahogy énekelsz.Bár muszáj volt egy kicsit oda figyelnem, mert olyan volt mint ha Harryt hallanám.
-Ezt én is észre vettem.- értett vele egyet.- Harry részénél tiszta olyan, mint ha ő énekelne.
-Na már csak ez hiányzott.- nevetett Ash, mert meghallotta a dalt.
-Miért jó ez a szám.- szólaltam meg.
-Itt ki maradt egy tincs.- szólt El.
-Ja, köszi.- Dani, aztán elvette a szemem elől a hajam.- Amúgy ezt is énekelni fogod?
-Inkább nem...
-Na légyszi!- kérlelt tesóm is.
-Everyone else in a room can see it.Everyone else but you...- énekeltem.
-Jól hallottam?- értetlenkedett El.
-Aha.Ez tesóm volt.- Ash.
-Váó!Tiszta Harry.- nevetett Dani.
-Na jó elég, nem kell hazudozni.
-Megmondtam, hogy hülye...- húgom.
-Már bocs de ebben a helyzetben tényleg az vagy!- Eleanor.
-Szoktam erre mondani valamit.Idiotosz vadbaromosz.- tesóm.
-Kösz...- nevettem.- De rég mondtad már.
-Mert eddig nem kellett.
-Mindjárt kész.- szólalt meg Danielle.
-Okés.- mondtam.
-Már csak ez kell és...- nem tudom mit csinált de mint ha rántott volna a hajamon.- Kész!- mondta boldogan.
-Elégedett vagyok a végeredménnyel.- mosolygott El.- Megnézed?- kérdezte.
-Persze.- álltam fel és oda álltam a tükör elé.- Juj!Ez nagyon jó lett!Imádlak titeket!- öleltem meg őket.
-Smink?- Ash.
-Nem kell.Vidd a közelemből.- léptem arrébb.
-Jaj ne már!Csak ki emelném a szemed.
-De nem kell.- ellenkeztem.- Tudod, hogy utálom a sminket.
-Légyszi!Legalább megmutatnám mit tanultam.
-Miért az én arcomon?- értetlenkedtem.
-Mert a tesóm vagy.- boci szemek.Jaj ne már...Erős vagy Adry, kibírod!
-De ne sokat.- adtam fel.
-Köszi!!- ugrándozott.Mire vállalkoztam...- Leülni!- mutatott a székre.Leültem.- Csukd be a szemed.- becsuktam.
-Mit csinálsz?- kérdezte El amitől megijedtem.
-Csak kihúzom a szemét tussal és egy kis világosbarna szemhéj festéket teszek fel.- válaszoltam tesóm.
-Csak arról volt szó, hogy kihúzod.- szólaltam meg.
-Nyugi!Jó lesz.- nyugtatott le.Sikeresen...
-Ez de jó.- Dani.
-Én mondtam, hogy jó lesz.De még nincs kész.
-Megnyugodhatsz Adry tényleg jó lesz.- El.
-Nektek hiszek.- mosolyogtam.
-Kösz...- Ash.
-Jó, bocs...
-Kész.Kinyithatod a szemed.- azzal kinyitottam.
-Tök jó lett.- mosolygott Danielle.
-Szerintem is.- büszkélkedett Ash.Beálltam tükör elé.
-Tényleg jó lett.- elmosolyodtam.Megszólalt a lejátszó.
-Jaj már megint ez?- nevetett Ash.
-Let's go!Crazy, crazy, crazy till we see the sun.- énekeltünk.
-And live while we're young.- fejeztem be a refrént.Majd Ash énekelt.
Megint a refrén.
-And girl, and you and I we’re about to make some memories tonight.- Ash.
-I wanna live while we're young.We wanna live while we're young.- én.
-Let's go!- és ekkor nyílt az ajtó.De mi énekeltünk tovább.
-Na mi folyik itt?- értetlenkedett Liam.
-Adry és Ash énekelgetnek.- válaszolt Dani.
-Tonight let’s get some.
-And live while we're young.- szólt bele Harry.
-Neeem.Most mi.- nevettem.
-Megtiltod, hogy énekeljem a DALUNKAT?- emelte ki a "dalunkat" szót.
-Igen.- nevettem.
-Tonight let’s get some.- Ash és én.
-And live while we're young.- fejeztem be.
-Nem arról volt szó, hogy Harry te nem énekelhetsz?- Louis.
-Nem is énekeltem.- ellenkezett.
-Én megmondtam, hogy Adrynak olyan a hangja, mint Harrynek.- El.
-Na most már elhiszed?- fordult felém Ash.
-Mit is?- nevettem.
-Énekelj!- parancsolt rám.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Csak.
-Nem akarok.
-Énekelj!
-Nem.
-De.
-Nem!- ellenkeztem.
-Légyszi!
-Na nem!Ezt már bevetetted.Emlékszel.- mutattam a szememre.
-De rohadt jó lett.Nem?Srácok?Vélemény?- mutatott a szememre.
-Ti kifestettétek Adryt?- Lou.
-Meg befontuk a haját.- fordított meg.
-Az én gyönyörű hercegnőm.- mosolygott Harry.
-Az én tehetséges hercegem.- vágtam rá mosolyogva.
-Na jó elég, mert kidobom a taccsot.- Zayn.
-Véleményt akarunk!!!- kiabált El.
-Őszintén?- Niall.
-Igen.- Ash.
-Te vagy a leggyönyörűbb.- mosolygott rá.
-Na jó én lefekszem.- bement a szobájába Zayn.
-Én ezt nem bírom.- szólaltam meg.
-Én se.- követett Ash.- hozzuk őket újra össze!
-Jó de még is hogyan?- értetlenkedtem.
-Ti miről beszéltek?- kérdezték a srácok.
-Zaynről és Perrieről.- válaszoltunk egyszerre.
-Ez kicsit ijesztő.- szólalt meg Liam.
-Mert ha ti beszéltek egyszerre nem az?- válaszoltunk.
-Nekünk nem.- mondták.Megszólalt a telefonom.Kikapta a zsebemből és most az egyszer megnéztem ki az.Nick.
-Szia.- szóltam bele.
-Szia Adry.- köszönt.- Valamit el kell mondanom.- mondta ki nehezen.
-Mit?- értetlenkedtem.
-Nos, szóval...- hallottam, hogy a könnyekkel küzd.- Amy.- egy szó.- Kórházban van.- mondta ki végül.Lefagytam és kiesett a kezemből a telefon.
-Mi történt?- ijedt meg Ash.
-Anya kórházban van.- szólaltam meg, mikor visszatértem a világba.Könnyek ellepték a szememet és nem bírtam, sőt nem is akartam visszatartani a sírást.Felkaptam a telefont.
-Mit történt vele?- szóltam bele. 

71.rész - Egy csodás este /part 2/

Sziasztok!Beteg lettem...ezért tudok írni oh jee!Amúgy mizujs veletek?
Amire oly sokan vártunk :D csak így tudom adni :D Én már is imádom ♥ ♥
http://www.youtube.com/watch?v=AbPED9bisSc&feature=g-u-u
71.rész :
Valami kivilágított helyre vezetett el Harry.
-Ez gyönyörű!- szólaltam meg
-Ez Los Angeles.- nevetett.- Jól van kicsit csaltam.
-Miben?- értetlenkedtem.
-Direkt voltunk el annyi ideig.- összekulcsolta a kezeinket.- Amíg Louval beszélgettél én kicsit intézkedtem.- mosolygott.
-Te voltál?- néztem széjjel, mivel mutogatni nem tudtam.
-Hát, végül is nem az én érdemem, hanem a srácoké.- mosolygott.- Ők voltak akik összehozták ezt.
-Akkor köszönöm nekik.- mosolyogtam.
-Szívesen!- hallottam egy hangot a fára.
-Niall basszus kuss már!- szólt rá Zayn.
-Gyertek le.- nevettem.Nem jött válasz.- Süket azért nem vagyok.- kiabáltam, mire Niall és Liam szó szerint leesett a fáról.Nevettem tovább.
-Héé!Ez nem szép dolog!- Niall.
-Mondj egy olyan embert aki nem röhög azon ha két majom leesik a fáról!- nevettem még mindig.
-Majom?Na én se segítek többet.- nyafogott Liam.
-Mióta esik le két srác a fáról?
-Amióta ránk üvöltöttél.- fogta a fejét Niall.Elengedtem Harryt és elindultam feléjük.- Csak vicceltem..- ijedt meg.Megöleltem őket.
-Köszönöm!- suttogtam.- És nektek is ott fent.- néztem fel.Mire Zayn, Ash, Dani és El integetni kezdtek.
*-*
-Nem értem miért kellett elküldened a srácokat.- fordultam felé.
-Ezért, mert csak kettesben szeretnék lenni veled.- mosolygott.
-Szeretlek.- elmosolyodtam és rádőltem a mellkasára.
-Akkor jó.Már megijedtem.- nevetett.
-Haha nagyon vicces vagy Styles.
-Huuu...a vezetéknevemen szólítottál.Baj van?- elkezdett játszadozni a hajammal.
-Nem.Csak jól esett.- mosolyogtam.- Olyan jó a neved.
-Kösz.- nevetett.- Mert a tiéd annyira de annyira borzalmas...
-Pontosan.Ahogy mondod.
-Már bocs, de ha jól tudom te választottad.
-Jól van ám.- ültem fel.
-Miért, nem?- ült fel ő is.
-De, de akkor is na...- nevettem.
-Neked is van logikád.- nevetett.
-Emberből vagyok.- mosolyogtam.
-Egy gyönyörű emberből.- mosolygott.
-Imádlak.- öleltem át.Majd visszafeküdtünk a pokrócra és néztük tovább a csillagokat.- Ez annyira hihetetlen.- szólaltam meg.
-Az, egyszerűen gyönyörű.
-Nem a csillagok.Ha nem ez az egész.Olyan, mint egy álom ami sosem akar véget érni és csak a jó oldalát akarja megmutatni apró hibákkal, amit könnyen kijavít a gondolat egy csodás dologgal.- aprón elmosolyodtam.
-Pedig ez nem álom szívem.Ez a valóság.- adott egy puszit a fejemre.
-Ha te mondod elhiszem.- odabújtam hozzá.
-Ugye nem akarsz aludni?Öreg vagyok én már ahhoz, hogy cipeljelek.
-Először is.Nem akarok.Másodszor mi az hogy öreg??Harmadszor, bezzeg ha én nem akarom akkor tudsz?- ültem rá.
-Hú de nehéz vagy.- nyögött.
-Na rohadj meg.- dőltem le róla.
-Csak vicceltem.Ne vedd komolyan...- ült fel mellém.
-Ez jegyezd meg!Sose mond azt egy nőnek, hogy kövér!- durcáskodtam.
-Én nem mondtam hogy kövér vagy!Csak vicceltem.- nézett rám boci szemekkel.
-Ne nézz így rám...Megnehezíted, hogy haragudjak rád.- nevettem el magam a végén.
-Ez mindig bejön.- karolt át.
-Sajnos mindig.- durcáskodtam.
-Jaj te.- adott egy puszit az arcomra.
-Jaj én?- nevettem.- Miért?
-Csaj úgy.- mosolygott.
-Olyan értetlen vagy.
-Értetlen?Már mint én nem értek meg semmit vagy engem nem ért meg senki?
-Akkor én senki vagyok.- mosolyogtam.- Amúgy az utóbbi.
-Na jó, azt hiszem ez ennyi volt.- állt fel.
-Jaj ne már.- álltam fel én is.- Most mi bajod?
-Semmi csak szeretnék vissza menni a hotelba.- emelgette a szemöldökét.
-Te kis perverz.- nevettem.
-Értetted, hogy mire gondoltam tehát te is az vagy.
-Én sosem tagadtam.- nevettem.
-Nem is tudnád.
-Inkább menjünk...
-Benne vagyok.- karolta át a vállam.Felkaptam a pokrócot és már indultunk is vissza a hotelba.
Hogy ott mi történt az maradjon kettőnk közt...

70.rész - Egy csodás este /part 1/

Itt a kövi rész :D majd szerdán jön a másik fele :D ja : te jó ég!Már 70.rész :O 70.rész :
Nevetni kezdtünk.Aztán belenézett szemeibe.
-Gyönyörű a szemed.- mosolygott.
-Ja persze...
-De komolyan!Hidd már el.
-Miért higgyem el?- értetlenkedtem.
-Azért, mert igaz.
-Aha...- forgattam a szemeim.Aztán felálltam.Vagy is csak akartam, mert mikor észre vette, hogy fel akarok állni magához ölelt, jó szorosan.
-Nem mész sehova.- mosolygott.
-Most már nem is akarok.- mosolyogtam és rádöntöttem a fejem a mellkasára.
-Azért mi is normálisak vagyunk.Este 7-kor itt fekszünk a járdán, egymáson.- perverz mosoly...
-Kit érdekel.- vigyorogtam.Majd tekintetünk összefonódott úgy, hogy semmi se választhatná szét őket.Pont, mint minket.
-Akkor is szép a szemed.- úgy mondta, mint ha elbambult volna.De lehet csak a szemeim adnak ilyen hatást.
-Ha te mondod akkor elhiszem.- mosolyogtam.Közelebb hajoltam, majd még közelebb és mikor már biztos volt abba, hogy megcsókolom, adtam egy puszit az arcára.
-Utálom mikor ezt csinálod...- aztán magához rántott és megcsókolt.Hosszan és finoman, kellemes lassúsággal tapadtak egymáshoz ajkaink és kezdték el járni a szerelem táncát a nyelvünk.- Mindjárt jobb.- mosolyodott el, távolodás után.
-Megőrjítesz!- szólaltam meg.
-A csók miatt vagy csak úgy?- értetlenkedett.
-Most jelenleg a csók miatt.Tudtad...hogy ez neked nagyon megy?- nevettem.
-Tudtam.Mondták már...- vigyorgott.- De tőled hangzik a legjobban.- mosolygott.Most ide tökre illik egy olyan oooo-zás, mint a filmekbe vagy nem tudom...Elmosolyodtam én is és tekintetünk megint egymásba szaladt.
-És azt is mondták már, hogy szeretlek?- mosolyogtam még mindig.
-Nem akarok hazudni ezért azt kell mondjam, hogy igen...
-Nem, nem úgy.Hogy én szeretlek téged.- javítottam ki.
-Ja, azt még nem.- mosolygott.- De ez kölcsönös.
-Mi kölcsönös?- érdeklődtem.
-Az érzelem.- mosolygott.A francba tudja a tervem.Nem baj, kijátszom.
-Milyen érzelem?- értetlenkedést tettettem.
-Amit irántad érzek.- válaszolt.
-És mit érzel irántam?- kérdeztem.
-Szerelmet.- mosolygott.Basszus, azért se mondja ki.
-Mi az a szerelem?
-Ami összeköt két ember.- átkarolt.
-Komolyan szórakozol velem?
-Igen.- vigyorgott.- Jaj ne már...Ismerlek!Tudom mikor mit akarsz.
-Akkor most mit akarok?
-Azt, hogy mondjam ki azt az bizonyos szót...
-Milyen bizonyos szót?- kérdeztem értetlenül.
-Azt, hogy szeretlek...Basszus.
-Ez az!Nyertem!- végre!
-Csak azért mondtam ki, hogy örülj.
-Persze, persze.
-De komolyan!
-Vagy csak nem bírod elviselni, hogy ki játszottalak.- vigyorogtam.Nem tudom, hogy de fordított a helyzetünkön.
-Nem játszottál ki!Direkt mondtam ki, hogy örülj.- nézett bele mérgesen a szemembe.
-Akkor miért mondtad utána, hogy basszus?
-Azért, mert...- gondolkozott.- Énekelni akarok.Tudod van a basszus hang....
-Ismerd el és békén hagylak!- vágtam a szavába.- Amúgy ennél hülyébb kifogást még életemben nem hallottam.- nevettem.
-Annyira megnehezíted, hogy szeresselek.
-Ezzel nem vágsz át.Mond ki!- emeltem el a fejem az aszfalttól.
-De mit?- jaj, ne már most már ő kezdi?
-Jó én nem erőlködöm.- feladtam.- Na állj fel, hogy felkelhessek.
-Jó, oké.Te nyertél...- mondta ki végül.
-Olyan nehéz volt ez?
-Az.- nevetett.Aztán felállt, majd felhúzott maga után.
-De fáj a hátam.- fogtam az említett testrészemet.
-Hogy te mennyit panaszkodsz!
-Időben észrevetted drágám.- vigyorogtam.
-Szeretem mikor így hívsz.- karolt át hátulról.
-Akkor gyakran foglak így hívni.- fordultam felé.- Na de egész este itt fogunk ácsorogni?- értetlenkedtem.
-Nem.- adott egy csókot aztán megfogta a kezem és elindultunk valahova.

69.rész - Holnap VMAs

De csak, mert kedves vagyok -.-" 69.rész : 
-Ti mindig drámáztok?- szólalt meg Dani.
-Ez az életem...- vigyorogtam.
-Majd megszokod.- mondta Liam gondolom Daninek.
-Mit szoktam mondani?- kérdeztem.
-Vagy megszoksz vagy megszöksz!- válaszolt Ash és Lou.
-He?- értetlenkedtek a többiek.
-Ez egy magyar közmondás.- Ash.
-Jaaa!
-Lou te honnan tudod?- kérdeztem.
-Harry...- csak ennyit mondott.
-Lehet, hogy párszor említettem.- az emlegetett személy.
-Lehet?Párszor?- kérdezte.
-Jó nyugi.Louis te pedig feküdj le!- szóltam rá.
-Kivel?- vigyorgott.El fejbe csapta.
-Az ágyra.- válaszoltam.- Pihenned kell.Nem biztos, hogy legközelebb is meg tudlak menteni.
-Haha.Nagyon vicces vagy...- feküdt le. 
-Tudtam eddig is!
-És doktornő, Louisnak meddig kell ágyba lennie?- viccelődött Harry.
-Hát...attól függ, hogy változik az állapota.Ha nem javul akkor...- elhallgattam.
-Akkor mi?- kérdezték.
-Nem lehet ott az VMAs-n.- válaszoltam halkan.
-Mi?
-Muszáj mindent egyszerre mondanotok?- egy áll idegesség...
-De...az VMA-s holnap lesz!- Lou.
-Tudom.Ezért kell pihenned.Ha nem javulsz akkor nem engedhetnek el.Bármikor összeeshetsz.- válaszoltam.
-Oké akkor pihenek.
-Nekünk viszont mennünk kell.Lejárt a látogatási idő.- mondta.
-Akkor, szia.Reggel jövök.- adott egy csókot neki El.
Mindenki elköszönt csak én maradtam még bent.
-Pihenj sokat és ha lehet ne nagyon erőltesd magam.- mosolyogtam.
-Rendben van doktornő.- mosolygott.
-Muszáj?- kérdeztem.
-Nem.
-Amúgy tényleg annyit drámázunk Harryvel?
-Hát, igen.Már, bocs de annyi gondotok vagy, mint a több éves házasoknak.
-Olyanok vagyunk, mint a házasok?- érdeklődtem.
-Valahogy úgy...De nem csak a viták miatt.Hanem, mert összeilletek.Tökéletesek vagytok egymásnak, kiegészítitek a másikat és...
-Jó, jó!Értem.- vágtam a szavába.- De akkor miért értem azt, hogy úgy is vége lesz?- értetlenkedtem.
-Talán, mert hülye vagy?Harrynek tökéletes vagy!Jobbat nem is kaphatna.És azt is tudom, hogy te is így vagy ezzel.
-Harry csodálatos...Még mindig nem értem, miért kaptam őt.Bármit csinálok, bármi történik velem mindig elmondja mennyire szeret és a legjobbat akarja nekem.Én ez nem értem.- ültem le az ágyra.
-Tudod.Mielőtt találkoztunk veled Harrynek nem igazán sikerült tartós kapcsolatot találnia ezért már egy ideje szingli volt.Sokszor mondtuk a riportereknek és a rajongóknak, hogy Harry barátnője lesz a világ legszerencsésebb lánya.- mosolygott.
-Tényleg szerencsés vagyok.
-De Harry is az.Te is csodálatos vagy.Harrynek való.
-Legalább te így gondolod...
-Jaj!Ne törődj az utálkozókkal!Csak féltékenyek.- nyugtatott.
-Kösz.Kedves vagy.- mosolyogtam.
-Na menj!Ne várasd meg Harryt.- kacsintott.
-Jaj te!- nevettem.Felálltam.- Holnap találkozunk.Szia!- adtam egy puszit az arcára, majd kimentem.
-Te hallgatóztál?- szóltam rá.
-Én csak..Nem jöttél ezért utánad küldtek és véletlenül meghallottam pár dolgot.- magyarázkodott.- Nem vagy biztos a kapcsolatunkba?- kérdezte.
-De igen...vagy is nem tudom.Mostanában alig vagyunk együtt.- megcsókolt.Nem hagyta bejezni a mondatom. 
-Sajnálom.Megígérem, hogy sokkal többet fogok foglalkozni veled.- szakadt el tőlem.
-Most szereztél nekem munkát.Hogy tudnánk többet együtt lenni?
-Nyomos érv...- gondolkodott el.- Ma még nem dolgozol.- csillant fel a szeme.
-Harry.Már 7 óra van.- válaszoltam.
-Fiatal még az este.- megfogta a csuklóm és elkezdett rohanni.
Kiértünk a kórházból.
-Hol voltatok?- idegeskedett Niall.
-Mennyetek csak.Majd megyünk mi is.- lihegett Harry.Én elmosolyodtam és úgy kapkodtam a levegőért.
-Nekem mindegy.
Harry megint elkapta a kezem és rám nézett.
-Jaj ne!- és elkezdett futni balra.- Ha-Ha-Harry!- kiabáltam.
-Jó oké!Nem kell futni.- állt meg aminek hála ráestem.Sikerült eldöntenem és a földön feküdtünk egymáson.

68.rész - Mi?Ez komoly?

Na csővi!Mizujs veletek?Megtesztek nekem egy aprócska szívességet?Légyszi olvassatok ide be :
http://twogirlsstorys.blogger.hu/
Barátnőimé a blog és örülnének pár olvasónak!Legalább olvassatok bele, kérlek!Cserébe holnap is hozok részt, de ugyan úgy hétfőn aztán szerdán stb...
Köszi szépen!Imádlak ha megteszed :D 68.rész : 
*Adry szemszöge*
-Menjünk együnk fánkot!Éhes vagyok!- szólalt meg Niall.
-Niall.Te mindig éhes vagy.- mondtam.Akkor jött oda a doktornő és épp indult be Louis szobájába.
-Ne!Ööö...- álltam útját.- Nem mehet be!
-Miért?- kérdezte.
-Miért?!Miért?Ööö...mert Louis épp alszik.És nem fog örülni ha felkelti.- nyögtem ki valami érthetőt.
-Oké.Viszont akkor beszélnék veled.
-Tényleg?- érdeklődtem.
-Igen.Van egy új betegem.És örülnék ha segítenél nekem.Lehetnél a gyakornokom.
-Mi?Ez komoly?- kikerekedtek a szemeim.
-Igen.Amúgy Alice vagyok.- nyújtott kezet.
-Én Adry.- fogtunk kezet.
-Akkor menjünk.- mosolygott.
-Jó.De előbb szólok, hogy elmegyek.- visszamentem a többiekhez.
-Na mi van?- kérdezte Harry.
-Alice-cel elmegyek megvizsgálni valakit.Aztán ha van valami hívjatok!Sziasztok.- és visszarohantam a doktornőhöz.- Mehetünk.- mosolyogtam.Elindultunk egy folyóson.Bementünk egy szobába.
-Jó napot Mrs. Hill.- mondta Alice.
-Hello!Ki ez a fiatal hölgy?- kérdezte az idős néni.
-Én Adry vagyok.Örvendek.- mosolyogtam.
-Mrs. Hill.Arra panaszkodik, hogy gyakran nem érzi a lábát.- tájékoztatott engem Alice.
-Hmm...- felvettem az asztalról azt a minikalapácsot.Takarón keresztül megütögettem a lábát.
-Adry mit csinálsz?- kérdezte Alice.
-Érzi ezt Mrs Hill?- kérdeztem a kérdést nem érdekelve.
-Nem.Semmit se érzek.- válaszolt.Felhúztam a takarót.
-Te jó ég!- ijedt meg Alice.
-Ez nem hiszem, hogy normális.- mondtam.
-Ez egyáltalán nem az.- értett egyet ő is.
-Mi baj?- kérdezte a néni.
-A lába.Térdtől lefele...lila.- válaszoltam.
-Rossz vérkeringés.- Alice.
-Neeem.Akkor hideg lenne a lába és nem lila.Egyáltalán nem jut vér ebbe a végtagba.- vágtam rá.
-Azonnal műteni kell.Hívok egy sebészt.- és kiment az ajtón.
-Mit csinálnak?- érdeklődött Mrs. Hill.
-Nem jut vér a jobb lábába, ezért nem érzi.Meg kell műteni, hogy az erek normálisan tudják továbbítani a vért.- válaszoltam.
-Értem.Rendben van.- mosolygott.Akkor belépett Alice és kivitték Mrs. Hillt.Mi pedig kiléptünk az szobából.
-Alice!- mondta valaki a nevét.
-Oh!Doktor Tyre!- jött oda...
-Te?- próbáltam küszködni a dühöm ellen.
-Adry!Te itt?Mi az ennyire hiányzom, hogy követsz?- viccelődött.
-Rohadtul nem vagy vicces...Ha annyira érdekel.Nem követlek.Csak tudod a BARÁTOM itt vesz fel pár dalt az albumukhoz.- vigyorogtam és a barátom-ot eléggé kiemeltem.
-És miért vagy a kórházban?
-Mert a tesómnak balesete volt.
-Ash ugye jól vagy?
-Nem Ash...Louis.- ráztam a fejem.
-Ti ismeritek egymást?- szólalt meg Alice.
-Toma Londonban lakott és én ott lakom...- válaszoltam.
-Doktor Tyre a kórházban.- javított ki.
-Oh, bocsánat!Doktor Tyre a kórházban.- vigyorogtam.Alice pedig elnevette magát.
-Te csak ne röhögcsélj!- fenyegette meg és odébb állt.
-Miért félsz tőle?- kérdeztem.
-Mert ő a főnököm...
-Toma?Egy 18 éves gyerek a főnököd?- értetlenkedtem.
-Hé!Csak 24 vagyok...
-És egy 6 évvel fiatalabb gyerek parancsol neked?
-Ez van.Nincs mit tenni...- hajtotta le a fejét.
-Mindenki utálja igaz?
-Aha.- nevettünk.Megcsörrent a telefonom.Harry az.
-Szia.Mi az?- kérdeztem.
-Louis!Elájult!!- szólt bele idegesen.
-Rohanunk!- letettem.- Louis elájult!- mondtam.
Ott is voltunk már Lou szobájában.Aztán elkezdett sípolni a gép.
-Hívok egy nővért.-  mondtam.
-Nem!Arra nincs időnk!Adry neked kell csinálnod!- emelte fel.
-Én?De!Ez nekem nem megy.
-De igen!Csak csinált.Tedd a mellkasára!Tudod, hogy kell.- biztatott.
-Hátra!- rátettem és felugrott Louis mellkasa.- Erősebbet!- aztán megint megcsináltam.És a gép újra pittyegni kezdett.
-Sikerült.- mosolygott Alice.
-Megcsináltam.- mosolyodtam el.
-Adry.Megmentettél egy életet!
-De csak, mert esélyt adtál rá.
-Na akkor minden rendben van?- terelte a témát.- Behívom a többieket.- és kiment.Megnéztem Louis pulzusát, szívverését.Aztán amikor a fülemet a szája fölé emeltem, hogy halljam a légzését, magához szorított.Akkor jöttek be a többiek.
-Köszönöm.- suttogta Lou.
-Ugyan..Nincs mit.- mosolyogtam és felálltam.
-Megmentetted az életemet...- vágta rá.
-Mi?- szólaltak meg a többiek.
-Igen.Adry volt.- mosolygott Alice megint.
-Szóval...Akkor.- álltam Harry elé.- Nem, akarsz....valamit, esetleg mondani?- néztem rá.
-Jól van.Ha ilyen helyzet van akkor nem árt ha értesz ehhez...- nagy nehézség árán kinyögte!
-Várjunk csak.- szólalt meg Alice.- Nem azt mondtad, hogy Louis aludt?Az alvástól nem lesz valakinek szívleállása.- jött oda hozzám.
-Öööö....izéé.- fogalmam sincs mit mondjak.
-Doktornő kérem.Nem az ő hibája.- szólt közbe Lou.- Az igazság az, hogy.Tudja ő a barátnőm.- mutatott Elre.- És...régen láttam és már nagyon hiányzott.- próbált magyarázkodni.
-Egy kórterembe?Maga normális?- szólt rá.
-Ezt sokszor kérdezik...- elgondolkozott.
-Lou mi van az oldaladon?- kérdeztem.
-Mi?Hol?- nézett oda.- Nem látom!
-Ne hajolgass annyira, mert eltörik a gerinced.- mentem oda.Ránéztem a hátára.- Alice.- szólaltam meg.
-Igen?- kérdezte.
-Kérlek, mond, hogy ez nem az amire gondolok.- ijedtem meg a lila "folttól" Louis oldalán (inkább a hátán).
-Mi?Ez lehetetlen!De, ez hogy...- értetlenkedett.
-Mi van?- kérdezte az alany akit épp "vizsgálunk".
-Sem a CT sem az ultrahang se semmi nem mutatta ilyennek a jelét.- folytatta értetlenkedését a doktornő.
-Nem lehet, hogy a szervezete eddig képes volt ellenállni a sérülésnek, de csak mostanáig bírta?- kérdeztem.
-De, de igen.- válaszolt.
-Hahó!Mi van?- ismételte.
-Louis.3 centin múlott, hogy most ne épp a temetőbe sirassunk.- válaszoltam.
-Mi??- kiabáltak a többiek.
-Ezt meg, hogy érted?- kérdezte El.
-Úgy, hogy a szíve alatt van egy lila folt ami attól van, mert Louist ott valami sérülés érte.És ha 3 centivel feljebb sikerült volna eltalálnia az a valami akkor már nem élne.- válaszolt Alice.
-Ugye most csak szívattok?- mondta.
-Nem, nem szívatunk.- válaszoltam.
-Adry, basszus milyen jó szemed van.- Alice.Furcsán ránéztem.- Mi van?A dokik is beszélhetnek így, te is így beszélsz.
-Várj, mi?Én is?- kérdeztem.
-Ja.Még nem mondtam?Hm...- gondolkozott.Megráztam a fejem.- Na, mindegy.Szóval az lenne, hogy nem dolgoznál-e itt gyakornokomként?
-É-én?- kerekedtek ki a szemeim.
-Persze ez csak próba meló lenne és fizetést se kapnál.De szükségem lenne ilyen jó orvosra magam mellett.- teljes szívemből rávágtam volna, hogy "igen, igen!" de ehelyett ránéztem Harryre.Csalódottság egy csipetnyi áll örömmel.A francba...
-Alice.- néztem vissza rá.- Nagyon megtisztelő az ajánlatod.- most Harryre néztem.Sikerült a szemét eltalálnom.- De nem fogadhatóm el.- hajtottam le a fejem.
-Nem.Ezt nem hagyhatom!- jött oda Harry.- Elfogadja!- mondta.
-Mi?- néztem rá.
-Fogadd el!- mosolygott, de ez a mosoly nem túl őszinte.
-De...akkor.
-Jaj ugyan.Megoldjuk.- na de ez már más.- Elfogadja.- ismételte.
-Öm.Oké rendben.Akkor holnap reggel 9től 5ig tart a munka időd.Én is akkor érkezem.Majd várj meg a parkolóban.Na de én megyek.- és kiment az ajtón.
-Miért csináltad ezt?- kérdeztem.Körülöttünk pedig síri csend.
-Mert minden melód miattam ment tönkre és ennyi elég volt.Ezt nem hagyhatom, hogy elszalaszd!
-De hogy miattad!Hisz ha te nem vagy én nem lennék itt és nem kaptam volna ajánlatot se.
-Az nem számít, hogy hogyan a lényeg, hogy...
-Tudod te mit csináltál?- kezdtek el potyogni a könnyeim.
-Tudom.- halkult el és megölelt.- Láttam rajtad, hogy élvezed ezt az orvosi dolgot.Csak nem hagyom, hogy le mondj arról, hogy foglalkozhass ezzel.- nyomott egy puszit a fejemre.
-De ez azt jelenti, hogy...
-Túléljük.Ahogy eddig.- mosolygott.
-Te lehet, de én nem!- engedtem el és már sírtam.
-Jaj de, hogy nem!- törölte le a könnyeim.- Szeretlek!- mosolygott.Nézett bele szemeimbe.És beállt egy csend amit csak a gép pittyegése zavart meg.
-Na most akkor mi van??- szólalt meg Ash és Niall.Apám ezek, hogy tudnak egyszerre beszélni?
-Adry dolgozik.- válaszolt.Lehajtottam a fejem, hogy átgondoljam ezt az egészet.Tényleg akarom én ezt?Vajon megéri?Az egyetlen hátrány, hogy nem lehetek Harryvel.Nem mintha eddig hú, de sokat voltunk együtt.De akkor is...
-Biztos jobban tudod, hogy nekem mi a jó.- mosolyogtam és megöleltem.- Én is szeretlek.- tettem hozzá.

67.rész - Az élet igazságtalan

Igaz, igaz!Sajnálom!Tudom, hogy tegnap kellett volna hoznom a részt, de nem sikerült :S.Sajnálom!De kárpótlásul itt egy eléggé hosszú és izgalmas rész!Ja és... Boldog szülinapot 19. Niall!Ti betartjátok a feladatokat?Én igen :D.Szeretem a csütörtökön.Mert csak 5 órám van!Jee XDNa mindegy!Megyek suliba, csak azért jöttem, hogy kitegyem a részt.Jó olvasást kívánok Mofo-k!67.rész :
*Adry szemszöge*
-Nem!Az a szőke sokkal jobban illik Bradhez!- Niall.
-Nem, mert a vörös személyisége megegyezik a srácéval.- Harry.
-Jól van elég legyen már!!Nem akartam, de oké.Sarah lesz a csaja.- szólaltam meg.
-Óóóó!Most miért mondtad meg??Így már nem is izgi!- nyafogott Harry.
-Azért, mert rohadtul elegem van, hogy vagy már 10 percre vitáztok, hogy Jessica vagy Carly illik jobban Bradhez.- válaszoltam.
-Ez csak egy műsor!Nyugodjatok már le!- kiabált ránk Ash.
-Meg amúgy is Jessica Josht válassza amint megtudja, hogy Bradnek Sarah kell.Carly pedig rájön, hogy a saját neméhez vonzódik.- folytattam a történet elmesélést.Vagy már 5szőr láttam...
-Jaj, ne már!- hisztizett Niall.Megszólalt egy telefon.
-Nyugi, ez az enyém.- állt fel Ash és arrébb ment.
-Már megijedtem.- nevettem.
-Liam!Liam!Mi az?Mondj már valamit!!- kiabált Ash.
-Liam?Mit akarhat?- értetlenkedtem.
-Srácok!!- futott oda tesóm.
-Mi van??- ugrottunk fel.
-Louis...kórházban van!
-Mi????- egy pillanatra megállt a szívverésen és a pulzuson az egekben szárnyalt.
-Akkor meg mit állunk itt?Azonnal oda kell mennünk!- idegeskedett Harry.
Elég gyorsan odaértünk.Talán mondjuk, mert siettünk?Végül is még is csak Louisról van szó!Őt mindenki szereti...ha nem is úgy.Liam és Zayn (gondolom) az idegességtől járkáltak fel alá.
-Srácok mi történt?- kérdeztem.
-Szerinted?Louis megint a maga útját járta, senkire se figyelve.Megint elment az esze és most tessék úgy kellett neki...- Zayn.
-Mi?Mit csinált?- értetlenkedtünk.
-Jó, talán.De akkor sem érdemelte meg.- Liam.
-Hahó!!!Mondja már el valaki mi történt!!- idegeskedett Ash is.
-Oké, elmondom...
*Liam szemszöge*
-Elék mikor jönnek?- szólalt meg a nagy csend után Louis.
-Dani azt mondta, csak holnap, mert még el kell intézniük pár dolgot.- válaszoltam.
-Ja oké...
-Ez a legnagyobb gondotok?- Zayn.
-Jól van.Nem kell minket basztatni csak, mert szakítottatok.- Lou.
-Én nem basztatok senkit se...- ellenkezett.
-Csak minket.- vágtam rá.
-Jó, elég.Beszéljünk már másról.
-Oké.Akkor...ti mit adtok Adryéknak?- kérdeztem.
-Mi?Miért?Szülinapjuk lesz?- ijedt meg Lou.
-Igen.Pénteken.- válaszoltam.
-Mi???Erről én miért nem tudok??
*Adry szemszöge*
-Önök Louis Tomlinson hozzátartozói?- jött ki a doki a szobából aminek hála megzavarta a mesélést.
-Mi a testvérei vagyunk.- mondtuk Ashsel.
-Mi pedig a legjobb barátjai.- srácok.
-Ööö...oké.Louis egész jól megúszta a balesetet úgy, hogy nincs komoly baja.Belehet menni, de még tart az altató hatása.- mondta.Azzal be is vonultunk a szobába.Lou édesen alussza az igazak álmát...
-Miért van az, hogy ti srácok rohadt cukik vagytok mikor alszotok?- szólaltam meg.
-Mi mindig cukik vagyunk...- Zayn.
-Khm...vagy nem khm..- Ash.
-Mindegy.Na akkor mi történt?- idegeskedtem megint.
*Liam szemszöge*
-Jó, nyugi majd segítünk valamit keresni...
*Adry szemszöge*
-Állj!Nem akarjunk, legalább is én nem akarom hallani, hogy mit vettetek.Rossz karma..
-Jaj!Te meg a karma.- csapta fejbe magát Ash.
-Az az izé, ami a rosszat rosszért, jót jóért?- Harry.
-Igen.- mosolyogtam.
-Na, Liam folytasd!- Niall.
-Ja, persze...Akkor ezt a részt kihagyom.
*Liam szemszöge*
-Ezt nézzétek!- állt meg egy újságos előtt Lou.
-Mi van?- néztünk oda.Felmutatott egy újságot.
-Most komoly?Ez tényleg olyan rohadt fontos?- Zayn.
-Ja, bocs, nem a szakítós hírre gondoltam.Itt fent.- mutatott egy képre, amin mi voltunk rajta.
-A One Direction is fellép a VMAs-n.- olvastam fel a cikk címet.
-Oké, ez tudjuk.Mi a lényeg?- értetlenkedett Zayn.
-A képet nézd!- mutatott megint rá.- De rohadt jó hajam van.- fejbe csaptam magam.
-Tudjuk Louis, tudjuk...- forgattam a szemeim.Aztán mentünk tovább.
-Nézzétek madár vagyok!- lengette a karjait Loui.
-Te normális vagy?- kérdeztem.
-Persze!Én vagyok Kevin!- járda szélén mászkált.- Nem érdekel senki!Én repülök!
-Louis.Zebra.- mondtam.- Zebra.- folytattam.- Louis zebra!!
-Ne!Állj!Louis!!!Autó!!!- kiabáltunk Zaynnel.
*Adry szemszöge*
-Gondolom innentől már értitek...- fejezte be.
-Hát...
-Ha megint elkezdesz gondolkozni, hogy mit csinálhatott ami miatt ez történt vele és komolyan mondom lefejezlek!- fenyegetett Ash.
-Kórházban vagyunk.Nyugodtan...- nevettem.
-Ha lehet ne a kórterembe, jó?- lépett mögénk a doktornő.
-Doktornő.Louis jól van?- kérdezte Harry.
-Ahhoz képest, hogy nem tört el semmije és nincs zúzódása, ami általában egy autóbaleseten szokott történni, egész jól van.Megvizsgáltuk, de semmi jele nem volt belső vérzésnek vagy sérülésnek.Csak a könyökét húzta meg ezért egy ideig kötözni kell és jól lesz.Meg egy pár hétig kicsit sántítani fog, mert a térdét elég erősen meg sikerült ütnie, szóval nem lesz tökéletes a járása, mert nehezére fog esni.- nézegette Lou mappáját.
-Rendben.- mondtam.
-Itt hagyhatlak titeket?- kérdezte a doki.
-Persze.- nevettünk.
-Jó, rendben.Majd később még visszajövök.- és kiment az ajtón.
-Legalább nem leszek egyedül.- vigyorogtam.Megrázták a fejüket.- Korai?- kérdeztem.
-Kicsit...- válaszoltak.
*Louis szemszöge*
Hangokat hallok.Hm...várjunk csak.Ez Adry!De kivel van itt?
-Szerintetek mikor ébred fel?- kérdezte valaki.
-Hát a doki az mondta bármelyik pillanatban.- válaszolt azt hiszem Adry.De már fent vagyok!Kinyitom a szemem.Mi?Ez mi?Nem tudom kinyitni!Ne már!Összeragaztozták a szemem?Vagy mi.Na még egyszer...Nem.Nem megy!De miért nem?Ez nem igaz...
-Mi van ha nem ébred fel?- mondhatta... ki ő?Pedig tudom!Ááá, nem jut eszembe a neve...
-Harry, ne beszélj ilyeneket!!Louisnak semmi baja sincs.- ellenkezett egy női hang.De nem Adryé...hmm..
-Nem úgy értem, hogy soha nem ébred fel hanem, hogy később.Este vagy holnap...Csak nem akarom, hogy a legjobb haverom meghaljon!- tényleg!Harry!Milyen hülye vagyok...még a neve is alig jut eszembe.
-Héé!- hallottam 3 srác hangját.Nagyon ismerős.De nem tudom kik ők...Gondolkozz Tomlinson, gondolkozz!
-Jó, bocs.Akkor az egyik legjobb haverom.- javította ki.
-Mi történt?- ez a hang.Ez, ez... tudom.Gyerünk!Itt a nyelvem hegyén!Áááá....
-Eleanor!Danielle!Mit kerestek itt?
-Először is gondoltunk meglepünk titeket és mivel sikerült végezni, ezért eljöttünk egy korábbi géppel...
-Jó, jó!Ez lényegtelen!Mi történt Louival??- Eleanor!- hallottuk, hogy kórházban van és azonnal rohantunk.- De, várj!Ők nem csak holnap jönnek?Most már semmit se értek...
-Balesete volt.Elütötte egy autó...- válaszolt valamelyik srác.Ó basszus!Miért nem jut eszembe a neve?
-Mi???Nem vagyok mellette és már is jönnek a gondok?- El.Hé!Ha veled vagyok akkor is történnek bajok...
-El, nyugodj meg!Louis jól van, csak még nem ébredt fel.- Adry.De ébren vagyok!Csak, nem tudom kinyitni a szemeim!De miért nem?Miért olyan nehéz ez?Áu!Ez fáj!A lábam.Miért fáj?Mi van velem?Egy kéz.Ez egy kéz!Egy kéz fogja a kezem.Puha és meleg, kellemes.
-Drágám, tudom, hogy hallasz!Kérlek ébredj fel!- hidd el szívem próbálkozom, de nem megy!Nem tudom kinyitni a szemem!- Louis, kérlek!- folytatta.Oké, te szem.Most jól figyelj arra amit mo...gondolok.Ez de hülyén hangzik.Nem is hangozhat!Nem is mondom ki...Ááá!Hagyjuk!Szóval...Itt van mellettem életem szerelme úgy, hogy ne szórakozz velem és nyílj ki!!Nem érted?Mondom nyílj ki!!!Most!!- rángatózik a szeme!Most mi történik?- ez az!Gyerünk, sikerülni fog!Hajrá Louis!!Gyerünk!Na még egy kicsit!
És, és.Te jó ég fény!Na még egyszer!Kinyílt!Látok!!
-Na végre.- szólaltam meg.
-Louis!!!- kiabáltak.
-Héé!!Ezekkel hallok!És szeretném még használni, oké?- mutattam a füleimre.
-Loui!- ölelt meg El.- Úgy aggódtam!- folytatta.Visszaöleltem.
-Oké, El!Én is szeretlek, de azért még szeretnék élni!- fulladoztam.Aztán elengedett.
-Igen, El...Mi is szeretnénk még vele kommunikálni!- viccelődött Harry.Felültem.
-Áu!- kaptam a könyökemhez.
-Ja, igen.Meghúztad a könyököd úgy, hogy ha lehet ne nagyon erőltesd.- mondta a szőke.Várj, mi?Szőke?A franc!!Louis...tudod mi a neve!Gyerünk!
-Öm..oké.- válaszoltam.
-Lou jól vagy?- kérdezte Lime.Mi?Nem Lime!Mi a neve...miért nem jut eszembe?
-Persze.- legalább ne hazudj!- Miért?
-Mert rángatózik a homlokod...
-Mi?- odakaptam.- Ez mi?
-Azonnal hívok egy orvost!- rohant ki az ajtón Harry.Aztán már csak egy tűszúrásra emlékszem és minden elsötétült.
*-*
-El nyugodj már meg!Remeg a lábad!- hangok.Megint ezek a hangok...Miért nem látok már megint?A fene vigye el...
-Nem...tudok...megnyugodni.
-Nos, itt is vagyok.Louisnak valószínűleg azért rángatózott a homloka, mert olyan emlékeket próbált előhozni, amihez nagyon megkellet erőltetnie a tudatát.- szerintem ez a doki lesz.
-Emlékek?Milyen emlékek?- megint az a női hang.De ki ő?
-Hát..mondjuk.Valami esemény vagy név.
-Név??- hallottam egy ijedt hangot.
-Lehetséges, hogy nem emlékszik valamelyikőtök nevére és erősen próbált rá emlékezni.- válaszolt a doki.
-Agyrázkódása lehetett és néhány dolog kiesett neki.- azt hiszem ez Adry volt.
-Igen, lehetséges.Egész jól megy az orvostudomány.Gondolkoztál már azon, hogy elmehetnél orvosnak?
-Öö..még nem, de köszönöm.
-Szerintem gondolkozz el ezen.Na, de én megyek.- és ajtó csukást hallottam.
-Harry, figyelj...
-Nem érdekel.Tudom, hogy Toma miatt tudsz ennyit.- Toma?Hm... ismerős név.
-A nap 24 órájában képes ilyenekről beszélni...és valami megragadt bennem.- magyarázkodhatott.
-Jó, nem érdekel.Hagyjuk ezt a témát.
-Harry féltékeny...- mondta valamelyik srác.
-Kire?Tomára?Ez hülyeség...
Oké, eleget volt csukva a szemem.Na akkor...hé!Ez könnyen ment.
-Mi történt?- mintha nem tudnám...de akkor is muszáj.
-Ööö.Tényleg nem emlékszel ránk?- kérdezte félénken Adry.
-De igen...Emlékszem rátok..- válaszoltam.- Csak...
-Csak mi?- megint a szőke.
-Nem mindegyikőtök neve jut eszembe.- vakartam a fejem.- Harry, Adry, El de valahogy a többi...
-Niall, Zayn, Liam, Dani és Ash.- mutatott végig rajtuk Adry.
-Tényleg!Hogy én milyen hülye vagyok.- csaptam fejbe magam.
-Nem vagy hülye csak...
-Khm...- szólt bele Harry.
-Jaj ne már!Belehalsz ha egy kicsit értek az orvostudományhoz igaz??- kiabált rá Adry.
-Nem halok bele csak...
-Egyszerűen nem értelek!Olyanokra vagy féltékeny...
-Srácok elég már!!!- üvöltött rájuk El.- Most komolyan ezen képesek vagytok vitázni?
-Jól van.Bocsánat...többé nem hozom fel ezt.- Adry.
-Te jössz Harold.- mutatott rá
-Csak ha nem hívsz így...- forgatta a szemeit.- Jó, nem fogom máskor kiakadni ilyenen.
-Mióta vagy ilyen rendteremtő?- kérdeztem Elt.
-Amióta itt fekszel.- mosolygott.
-De most ülök.
-Jaj nem úgy értettem.
-Tudom.- vigyorogtam.
-Jól vagy?- kérdezte.
-Kicsit fáj a térden és a könyököm.De ezen kívül igen.- mosolyogtam.
-Adhatod valamit?Hátha ez segít.- és megcsókolt.
-Jaj, ha lehet ne a kórterembe...
-Harry.Olyan egy pillanat romboló vagy!- szóltam rá.- De amúgy igen.Segített.- mosolyogtam.- Bár rám férne a segítség...
-Oké, azt hiszem mi megyünk!- Közelítettek az ajtóhoz
-Ha végeztetek hívjatok!- szólt még be Harry.
-Elmentek?- szólalt meg El.
-Aha.- mosolyogtam.
-Akkor.- és fejbe csapott.
-Áu!Ezt miért kaptam?- fogtam a fejem.
-Mert csak pár órára hagytalak magadra és elüt egy autó?Tudod, hogy nem vigyázhatok rád a nap minden egyes percében!
-Nem kell vigyázni rám!Nagyfiú vagyok!- nyafogtam.
-A nagyfiúk nem nyafognak...- nevetett.- Mindig sikerül felvidítanod.
-Hé!A móka és a kacagás a lételemem.- nevettem.
-Meg a "hogyanhozzunkfrásteleanorra".
-Jó, de azok nem szándékosak...És kiengesztellek utána.
-Mivel?- nézett kérdően rám.
-Hát...például ezzel.- megcsókoltam.- Vagy ezzel.- arcon pusziltam.- Esetleg ezzel.- letértem a nyakához.
-Pár órája volt autóbaleseted és csak ezen tud járni az eszed?- tolt el magától.
-Miért?Járjon azon, hogy:Úristen!!Meg is hallhattam volna!Úristen!Mi van ha nagyobb a gond.- nevettem.Mire El elkezdett bőgni.- Jaj, szívem!Nyugodj meg!Nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem.- emeltem fel az állát.
-Te olyan hülye vagy!- lökött meg, aminek hála leestem az ágyról.
-Hé!!- emeltem a fejem az ágy fölé.
-Bibibi!Itt most már én fekszem!- feküdt fel az ágyamra.
-Nekem mindegy.- és ráfeküdtem.Pont egymás szemében tudtunk nézni.Megcsókoltam, majd az arcán keresztül a nyakáig apró puszikat adtam.
-Louis!Egy kórházban vagyunk!- szólalt meg.De folytattam és tovább csókolgattam a nyakát.- Nem hallasz?
-Elhiszed nem érdekel hol vagyunk?- emeltem fel a mondat erejéig a fejem.
-Azért nem egy kórterembe kéne!
-Nem érdekel.- néztem bele a szemébe.- Akarlak!- megcsókoltam.Lementem a hasához és felfelé húzva a pólóját kicsi csókokat leheltem az szabad részre...