92.rész - Mihez kezdenék nélküle

Ez a rész nagyon rövid lett, de csak,mert pénteken szeretném hozni a következő részt a Little Things klipjével.Megpróbálok arra valami hosszabbat összedobni.Ja és értelmesebbet!
92.rész :
*Harry szemszöge*
Lementem készíteni egy kamilla teát.A konyha felé mentem amikor láttam, hogy Happy felfut a lépcsőn.Megvontam a vállam és folytattam utamat a cél felé.Ami nem más, mint egy csésze, jó meleg kamilla teát csinálni az egyetlenemnek.Huuu ez de nyálasan hangzott...Jó, a lényeg csinálok neki egy teát.
Elővettem egy csészét, engedtem bele vizet és betettem a mikróba.
*Adry szemszöge*

Néztem az ággyal szembe lévő szekrényt, amikor ugatást hallottam és Happy felugrott mellém az ágyra.Felültem és megsimogattam.
-És Harry még kérdezi miért szeretem jobban a kutyákat?- értetlenkedtem.Happy beleült az ölembe és ásított egy nagyot.Felemeltem, és lefeküdtem, őt pedig a hasamra tettem.Szembe fordult velem és lefeküdt.Nézett rám a cuki arcával.Akarva akaratlanul is elmosolyodtam.Imádom ezt a kis srácot (igen, fiú).
-Itt is vagyok.- jött be az ajtón Harry egy csészével a kezében.Amikor meglátott minket elnevette magát.- Aranyosak vagytok.- mosolygott.Happy felemelte a fejét és kérdően ránézett Harryre.- Igen.Te is aranyos vagy.- mondta neki, majd a a kutyus visszafordult felém.Ásított egyet és lehajtotta a fejét.
-Kényelmes lehetek.- nevettem halkan.
-Itt a tea.- ült le mellém.
-Szerinted így tudok inni?- kérdeztem.
-Nem.Csak mondtam.- letette az éjjeliszekrényre, majd befeküdt mellém.
-Nem tudom te, hogy vagy vele, de én alszok.- ásítottam egyet.
-Jó, csatlakozom.- mosolygott rám.Fejemet a vállára hajtottam aztán becsuktam a szemem.
-Mihez kezdenék nélküled.- mosolyodtam el.Végig simított a hajamon, aztán elaludtam.

91.rész - Egymásnak teremtve

Lehet csak a Little Things miatt, de most ilyen hangulatba vagyok.Tudom, hogy a valóságba de, legalább is legyen így.Hiányzik a párosuk :/
91.rész : 
*-*
-Utálok vásárolni!- panaszkodtam.
-Hát sajnos ezzel egyedül vagy Adry.- nevetett Ash.
-Már 3. napja, hogy járkálunk.Egyáltalán én minek kellek ide?- értetlenkedtem.
-Biztos, hogy te lány vagy?- nézett rám ijedten Dani.
-Igen!Csak utálok vásárolni!- álltam meg.
-Akkor meg minek jöttél el?- álltak meg.
-Azért!- mutattam a virágbolt felé, ahol Liam épp egy csokorral a kezében távozik onnan.Dani eldobta mindent ami a kezében volt és odarohant hozzá majd szorosan megölelte.
*Liam szemszöge*
Egy csokor virággal léptem ki a boltból, amikor megláttam Adryt ahogy felém mutat.Dani eldobott mindent és rohant felém.Magamhoz szorítottam, jó erősen.
-Sajnálom.- szólaltam meg nagy nehezen.Simogatni kezdtem a hátát, mire neki elkezdett potyogni a könnyei.Elengedtem, majd felemeltem a virágot.- Megtudsz nekem bocsátani?- kérdeztem.Kivette a kezemből, majd megcsókolt.
-Ne csinálj többé ilyet!Szeretlek!- mosolygott és letörölte a könnyeit.
-Szeretlek!Nagyon!Egy idióta vagyok, hogy megtettem.Sajnálom...Adsz még egy esélyt?
-Jaj, Liam.Persze, hogy adok.- nevetett és megcsókolt.
-És most csinálsz valamit?- kérdeztem mosolyogva.
-Hát, igazából a csajokkal vásárolgatunk.De szerintem nem haragszanak meg ha veled leszek.- mosolygott.
-Kérdezd meg inkább.Nem akarlak elrabolni ha más dolgod van.- mosolyogtam én is.
-Oké.- és odament a lányokhoz.
*Adry szemszöge*
-Nem baj ha most kicsit...- jött vissza Danielle.
-Menj csak.- szakítottam félbe.
-Köszi!Imádlak titeket!- ölelt meg minket majd odarohant Liamhez.
-Na, most már mehetünk haza?- fordultam tesómhoz.
-Aha.- vigyorgott.
Elindultunk haza.Kirakott Ash majd elhajtott.
-Hülye cuccok.- léptem be az ajtón.
-Váo.Mi az költözünk?- viccelődött Harry.
-Nem.Csak...Áh, hagyjuk.- dobtam le magam a kanapéra.Harry felhangosította a rádiót.
-Na mit találtam.- nevetett.
-Zenét.- válaszoltam, majd leült mellém.
-Your hand fits in mine.Like it's made just for me.But bear this in mind, it was meant to be.And I'm joing up the dots with freckles on your cheeks, and tall Makes Sense to me...- énekelt a rádióval együtt, közben a szemembe nézett.
-Nem kell énekelned.- mosolyogtam rá, meghatódva.
-De akarok.- nevetett, megfogta a kezem és az ölébe ültetett.
-I won't let these little things, slip out of my mouth.But if I do.It's you...- folytatta a rádió a lejátszást.
-Szeretem a rádiót.- nevettem.
-Én is.- kulcsolta össze a kezünk.
-Te téged jobban.- mosolyogtam.
-You can't go to bed, without a cup of tea.And maybe that's the reason.That you talk in your sleep.And all those conversation.Are the secrets that I keep.Though it makes no sense to me.- rádió.Nézett mélyen a szemebe.
-I know you've never loved the sound of your voice on tape.You know want to know how much weigh.You still have to squeeze into your jeans.But you're perfect to me.- énekelt, nekem.- I won't let these little things.Slip out of my mouth.But if it's true.It's you.It's you.They add up to.I'm in love with you.And all these little things.- folytatta.
-You'll never love yourself, half as much as I love you.You'll never treat yourself right darlin'.But i want you to.If I let you know.I'm here for you.Maybe you'll love yourself like I love you.Oh...- rádió.
-I've just let these little things.Slip out of my mouth.Because it's you.Oh it's you.It's you.They add up to.And I'm in love you with you.And all these little things.- Harry.Elkezdtek potyogni a könnyeim.Imádom ezt a srácot.
-Mivel érdemeltelek ki?- értetlenkedtem.
-Hát...- vett egy mély levegőt.
-El ne kezd sorolni!- vágtam rá.
-Oké.- mosolygott.
-Szeretlek!- mosolyogtam.
-Én is szeretlek.- csókolt meg.- Az enyém vagy.- mosolygott.
-Tudom, és örülök is neki.- mosolyogtam vissza rá.
-De nem most.Örökre!Megértetted?Örökre!- nevetett.
-Jó, nyugi.Tiéd vagyok, örökre.- nevettem.
-Na csak azért!- húzott közelebb magához, és az állát a fejemre tette.- Na és ma mikulás napot tartasz?- kérdezte egy kis csend után.
-Áh, már tegnap megtartottam.- válaszoltam mosolyogva.
-Akkor jó.- nevetett.
-Tudom.- hoztam egy vonalba a szemünket.- Csinálsz este valamit?- karoltam át a nyakát.
-Nem igazán terveztem semmit.- kezdett el játszani egy hajtincsemmel.- De minek várjunk addig!- egy kaján vigyor ült ki az arcára, majd felállt velem.A térdhajlatomnál és a hátamnál fogott, én pedig erősen a nyakába kapaszkodtam.
-Le ne dobj!- ijedtem meg.
-De persze.Majd direkt ledoblak, hogy megint össze törjön mindened...- gúnyolódott.
-De nagy a szád, beleléphetek?- kérdeztem gúnyosan.
-Csak nyugodtan.De előbb most meg a lábad.- fintorgott.Felemeltem a bal kezemet és fejbe csaptam a gipszemmel.
-Legközelebb erősebb lesz.- vigyorogtam rá.
-Te vad cica.- rohant fel velem a szobába, majd ledobott az ágyra és fölém hajolt.
-Bocs szívem, de én ember vagyok.Ha macskával akarsz szeretkezni ott van Merci.
-Azt hiszem azt most kihagyom.- csókolt meg.Eltávolodtam, mikor éreztem, hogy valami csiklandozza az orrom.Gyorsan felültem és tüsszentettem egyet.
-Megfáztál?- kérdezte aggódva.
-Nem dehogy.- mondtam azzal a bizonyos bedugódott orrhanggal.
-Megmondtam, hogy öltözz fel!Télen nem mászkálhatsz egy szál pulcsiba.
-Nem fáztam meg!Nem vagyok beteg!- ellenkeztem.
-Ja, hallom...- betakart a takaróval.- Hozok egy teát, addig feküdj le.

90.rész - Legalább ez rendre állt

Lehet csak, mert ilyen romantikus kedvemben vagyok de itt egy kis cuki-muki (XD) rész.Amúgy meg.90-DIK RÉSZ?Te jó ég!És még szinte semmit se írtam...Ja és mielőtt elfejeltem szavazzatok oldalt!Kérlek!
Az említett kifejezés : 90.rész :
Sikerült rávenni Danit hogy menjen haza, fürödjön le és kicsit lazuljon.Ráfér ilyenkor a pihenés.Közben Ash is elment, mert azt mondta programja van Niallel.Aztán felmentem a szobába és most is ott vagyok.Pakolgatok a szekrénybe, mert kicsit rendetlenség van.
-Olyan jó lelkű vagy.- kezdte el masszírozni a vállam Harry.
-Szerintem csak jó barát.- mosolyodtam el.- De isteni kezeid vannak.-  nyögtem fel.Kicsit lejjebb vitte a kezét és a hátamat kezdte el "oldani".- Igen, ott, ott!- szóltam meg.Az "isteni kezei" kiszedték a csomót a hátamból, majd felé fordultam és megcsókoltam.- Minek köszönhetem ezt a kellemes kényeztetést?- karoltam át a nyakát.
-Csak úgy.- mosolygott rám és a kezeit a derekamra tette.
-Biztos van valami oka.- értetlenkedtem, majd lágy zenét hallottam meg.- Oké.Masszás és még jazz is?Mit csináltam?- mosolyogtam.
-Jó...Nem!Tökéletes barátnő vagy.- húzott közelebb magához.
-Harry.Tudod, hogy nem lehet.- mondtam csalódottan.
-Tudom.De attól még kényeztethetlek az nélkül is.- vigyorodott el és teljesen magához szorított.Felemelte a jobb kezemet és kinyújtva összekulcsolta az övéjével.- Mrs Speat, szabad egy táncra?- kérdezte előhozva az udvarias énjét.
-Megtisztelne Mr Styles.- bólintottam, majd a bal kezemet a vállára tettem.Kicsit talán túl erősen is...- Bocsi.- kérleltem.
-Semmi baj.Annyira nem fájt.- nevetett, majd oldalra döntötte egy pillanatra fejét és a zene hangosodott.
-Oké, ki van itt?Tudni akarom.- nevettem.
-Egy szellem.Aki teljesíti pár kívánságom.- mosolygott.Mérgesen ránéztem.- Na jó, Louis.- adta fel, majd felnevetett.
-Louis egy szellem?- meredtem rá csodálkozva.
-Ha nem megy el 2 percen belül akkor biztosan.- morogta a fogai közt.
-Rohanok.- hallottam egy hangot, majd hangos lépteket a lépcső felől és ajtó csapódást.
-Miért küldted el?- értetlenkedtem.
-Mert most csak veled szeretnék lenni.- kezdtünk el táncolni, lassan.
Homlokunk összeért én pedig becsuktam a szemem.Élveztem a lágyan szóló jazz-t és Harry érintését.Olyan tökéletes minden.Nem érdekel most semmi és senki, csak a most és ő.Ő, aki boldoggá tesz minden percben még akkor is amikor vitázunk.Mert inkább vitázok vele egész nap, mint, hogy más karjaiban legyek.Miatta képes vagyok a legnagyobb fájdalmakat is eltűrni, csak azért, hogy vele lehessek.Csak is miatta viselem el az utálkozókat, kik szerint takarodjak el a "pasijuk" mellől, mert nem illünk össze vagy mert egy "ribanc" vagyok.Nem érdekel semmilyen rossz vélemény ha tudhatom, hogy ő itt van velem.Szeretem, és ezen semmi sem tud változtatni, és elhiszem, hogy ő is szeret engem.Mert nem tudok olyan ember elképzelni aki ezt a 4 hónapot végig csinálta volna mellettem rajta kívül.Csak ő képes ilyenre, mert velem akar lenni.Hisz, ezeregy lehetősége volt arra, hogy véget vessen a kapcsolatunknak, de nem tette meg.Nem tette meg, mert boldog velem, és ez az ami miatt annyira vonzódom hozzá, hogy kitart mellettem bármi is legyen.Nem hagyja, hogy akár egy percre is rosszul érezzem magam.Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mit érzek iránta, mert az leírhatatlan!Éreztétek már ezt valaha?Egyszerűen csodálatos!
-Min gondolkozol?- szólalt meg halkan, mint ha azt akarná, hogy csak én halljam meg pedig csak ketten vagyunk az egész házban.
-Azon, hogy milyen szerencsés vagyok melletted.- válaszoltam még mindig becsukott szemekkel.Homlokunk még mindig egymásnak dőlt.Közben éreztem leheletét és erről következtetve, hogy elég közel van egymáshoz a szánk.
-Örülök, hogy így érzel.De ezen inkább nekem kéne gondolkoznom.- éreztem, hogy mosolyra húzódik a szája.
-Úgy imádlak.- mosolyodtam el én is.De úgy, hogy most ha elkezdenének püfölni egy deszkával és ütögetnének akkor sem tudnám abbahagyni.Nem túlzok...Lassan feljebb emelte az állam, majd picit eldöntve a fejemet közeledtem Harry ajkai felé.Szerencsémre elég gyorsan megtaláltam őket.Belemosolyodott csókunkba majd elengedte a kezem és a derekam mögött összefonta a sajátjával.Én pedig a nyaka körül öleltem át és közelebb húztam magamhoz.Nyelve, bejutásért könyörgött alsó ajkamnál amit én meg is adtam neki.Nyugodtan és lassan simogatta a nyelve az enyémet.Sose akarom, hogy véget érjen ez a pillanat.De úgy is vége lesz.De nem most!Egyikünk sem akart eltávolodni.Régen volt ilyen nyugodt és érzelmes csókunk.Felemelte ez egyik kezét és óvatosan a fülem mögé tett pár hajtincset majd a tarkómon megpihentette tenyerét.Lassan elengedtem az összekulcsolt kezeimet és a gipsz nélkülivel (az az a jobbal) beletúrtam a hajába, majd az arcára tettem.
Kicsit kezdett fáradni a karom ezért távolodni kezdtem, de Harry még visszarántott pár másodpercre majd elengedett és eltávolodtunk.Elkezdtem vigyorogni, mint valami fogyatékos...
-Ilyen csókot is ritkán kapok.- mosolyodott el, majd a kezei megint a derekamra kötöttek ki.
-Na még én.- nevettem.- Mondjuk, megéri várni erre.- mosolyogtam, majd elvesztem smaragdzöld szemei közt.Ahogy néztem a tekintetét, láttam valamit a szemeiben.Egy képet.De erre nem emlékszel...Lehet, hogy megtörténni fog?Ott vagyunk mi ketten egy színpadon és csókolózunk, miközben a srácok mellettünk mikrofonnal a kezükben gondolom énekelnek.Csak mosolyogni tudtam, túl szép volt ez a pillanat bármi rosszra is.Megint táncolni kezdtünk, de most (ha ez lehetséges) még lassabban, mint ez előbb.
-Szeretlek.- suttogta halkan.- Ne várj, rosszul mondtam.- mondta.- Szeretlek!- kiáltott.- Azt akarom, hogy tudja az egész világ.Mindennél jobban szeretlek Adry Malirine Speat!!- kiabált megint.
-Ne, nem szeretem ezt a nevet.- fintorogtam.
-De azt akarom, hogy tudják téged szeretlek.Senki mást.Örökké.- mosolygott.Nyomtam egy puszit a homlokára és én is elvigyorodtam.
-Túl jó vagy hozzám.- nevettem.
-Megérdemled.Túl sok volt a szenvedés ebben az 1 hónapban.
-Megszoktam...- halványan mosolyogtam.
-Rendesen.- szólt rám.
-Mi?- értetlenül elnevettem magam.
-Rendesen mosolyogj!Látni akarom a gyönyörű mosolyod!- parancsolt rám.
-Így megfelel?- teljesítettem kérését.
-Áh, tökéletes.- vigyorgott.
-Szeretlek!- nevettem, mosolyogva (lehetséges ez?).
-Nem fogok megint szerelmi vallomást tenni, mint az előbb...Így is tudod, hogy ez kölcsönös.- nyavalygott.
-Jaj mennyi bajod van...- mondtam flegmán.Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Olyan jó így minden.- nézett újra a szemembe.
-Tökéletes.- mosolyogtam.- Pont, mint te.
-Á!Én se vagyok tökéletes.
-De számomra igen.- mosolygott és megcsókolt.Hosszú csók volt de oly rövidnek tűnt.

89.rész - Most van elegem

Lehet csak, mert kedves vagyok ma, vagy nem tudom, de itt a kövi rész :) Amúgy ti szeretitek ezt a zenét?
Én imádom!!Na akkor 89.rész :  
*Liam szemszöge*
-Neked meg mi bajod?- kiabált rám Adry.
-Nekem semmi.- tettem zsebre a kezem.
-Akkor meg miért szakítottál Danivel?
-Hagyjuk.Úgy sem érted...
-Mit?Mit nem értek?- sóhajtottam.
-Most jött ki az album és tavasszal indul a turné.Mire visszaérnénk onnan akkor meg Dani menne el 2 hónapra.Nem bírnánk a távolságot.Ez a legjobb megoldás.- válaszoltam.
-T-turné?- kerekedtek ki a szemei.
-Igen.Hopp...- húztam el a számat.- Harry még nem mondta...
-Eddig még nem.De nem ez a lényeg.
-Adry, hagyd inkább ezt rám, légyszi.Te csak légy boldog Harryvel velem pedig ne törődj.
-Ne törődjek?Ez olyan, mint ha arra kérnél, hogy ne lélegezzek!
-Sajnálom.- szakítottam félbe.- Nem vagy hülye, és süket sem.Szia.- csuktam be az ajtót.
-Lehet, hogy én nem vagyok hülye, de te igen, mert nem tudod, hogy életed legrosszabb döntését hoztad meg Liam James Payne!- kiabált.Majd hangos lépteket hallottam amelyek egyre halkabbak és halkabbak lettek egészen addig amíg meg nem szűntek.Nekidőltem az ajtónak.Életem legrosszabb döntése?Lehet...
*Harry szemszöge*
-Halihó....sziasztok.- lepődtem meg a 2 lánytól.- Lehet, hogy bunkóság, de Adry?- érdeklődtem.
-Átment Liamhez.- válaszolt Ash.
-Liam.- sírt Dani.Ja már értem...
-Akkor, én utána megyek.- léptem ki az ajtón.Tudom, hogy ez tényleg bunkóság volt, de nem tudom mit kell csinálni ha az egyik legjobb haverom szakít a csajával és a házamban találom.
-Szia.- köszöntem Adrynak, aki most jött be a kapun.
-Idióta...- morogta.
-Mit csináltam már megint?- értetlenkedtem.
-Nem te, Liam.
-Ja akkor jó.- mosolyodtam el.
-Gondolom már voltál bent, azért vagy kint.- állt meg mellettem.- Bocs, csak Dani átjött és csaknem küldöm el.
-Jó, értem.- nevettem.- Liammel gondolom, hogy...
-Érthetetlen..."Ez a legjobb megoldás".
-Nem is így beszél.- szóltam rá.
-Ohó, te csak inkább fogd be!- fenyegetett az ujjával.
-Kitalálom.- hátráltam egy kicsit.- Turné?- kérdeztem félve.
-Ott a pont.- mutatott rám.Most akkor Activitizünk?
-Én elakartam mondani csak...
-Oké, ezt most hagyjuk.Majd máskor leüvöltöm a fejed.De most más dolgom van.- és bement a házba.De kedves, hogy máskor akarja leüvölteni a fejem...Tényleg!Nem értem mit van úgy oda?Tudta jól, hogy úgy is megyünk turnéra...
*Adry szemszöge*
-Na, hogy ment?- kérdezte Ash.
-Hagyjuk...- ültem le a kanapéra.- Hogy vagy?- érdeklődtem Danitől.
-Hát, jobban, mint délelőtt de azért nem legjobb.
-Figyelj.Holnap elviszünk egy csajos napra.Csak mi hárman és senki más.Nincs telefon, nehogy a srácok zavarjanak.Benne vagy?- vettette fel az ötletet Ash.
-Ez kérdés?- szipogott majd felnevetett.
-Oké!Akkor ez letudva.- nevettem.

88.rész - A vég, néha nem is olyan rossz

Hétfőn olyan szép számot láttam *-* 123 megtekintés volt.De tegnap eléggé kevéske...Szeretnék még látni ilyen szép, nagy számokat.Olyan nagy kérés ez?Kérlek szépen *bociszemek*!Remélem nem a történet miatt, próbálok valami érdekeset kitalálni, csak nem mindig jön össze.Ahogy most se...A kövi rész csak akkor lesz ha látok még ilyen nagy számokat a diagramomon!
88.rész :
-Azzal, hogy haragszol Zaynre még nem lesz jobb senkinek sem.Se neked.Se neki.Se nekem.Sem a rajongóitoknak!
-Most mi vársz mit tegyek?
-Mondjuk kezdetnek bocsánatot kérhetnél tőle.
-Én??Ő mászott rád.
-A pofon miatt gondoltam.Meg ha figyelnél, Zayn vagy már ezerszer bocsánatot kért amiatt.
-Te őt véded?
-Hogyne védeném, ha te csak a hülyeséget tudod hajtani?Nem fogod fel, hogy ezzel a kis idiótaságoddal csak a rajongóitoknak ártasz?Mikor voltál fent utoljára neten?Tele van minden azzal,  hogy a rajongók szomorúak, mert ti ketten összevesztetek!És ez már 1 hónapja!Mikor akarod végre abbahagyni?Harry Styles, lépj már ki a te kis beképzelt világodból és figyelj oda másra is!- kiabált rám.
*-*
Kopogtam...semmi válasz.Na még egyszer.Megint semmi.
-Zayn!Tudom, hogy itthon vagy!Kérlek nyisd ki!- kiabáltam.Aztán kattant a zár.
-Mit akarsz?- nyitotta ki az ajtót.
-Bocsánatot kérni.
-Nem kell.Felesleges.- vágta rá rögtön.- Ismerlek.- elmosolyodott.
-Tudom, de akkor sem érdemelted meg...
-Harry, nyugi már.Csak ideges voltál, megértem.Nincs harag.
-Perrie dobott, igaz?- kérdeztem együtt érezve, csalódottan.De tényleg.
-Mint rongyot a szennyes kosárba.- nevetett.
-Akkor meg minek örülsz?- értetlenkedtem.
-Tudod.Néha vannak olyan kapcsolatok amiben boldognak érzed magad, de csak te hiszed azt.És ha vége szakad, annak meg kellett történnie, mert csak akkor lehetsz igazán boldog.- fél oldalasan elmosolyodott.
-Bölcs vagy barátom.- nevettem és megütögettem a vállát.
-Úgy is tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap.Csak azt nem, hogy mikor.
-Sajnállak.
-Áh, hagyjuk.Bejössz?- engedett maga mellett helyet.
-Persze.- mosolyogtam, majd bementem.
*Adry szemszöge*
-Nem, az 1,2,3 flick.Yeah.
-Ez rohadt jó volt.- nevettem.
-Te jössz.- parancsolt rám tesóm.
-Tudod, van Louisnak az az izé.Na szóval ez.(a kép a lényeg)- mutattam.
-Ez, ez, ez jó!- nevetett.- Harryét tudod?
-Melyiket?Az az öntözőrendszeres vagy a másik?- kérdeztem.
-A másikat mutasd!- kérlelt.
-Oké.- bal kéz fel, jobb láb boka üt és jobb kéz lehúz.
-Bocs, de ez kicsit rossz volt...- nevetett.
-Tudom.Ez csak Harrynek megy jól.- nevettem.Csengettek.Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.A síró Daniellel találtam szembe magam.
-Liam szakított velem.- borult sírva a karjaimba.Elképedtem...

87.rész - Miért nem maradtam azon az órán ott?

Nem lett nagyon hosszú, de már nem tudtam mit írni hozzá.Remélem azért nem lett nagyon rossz.
87.rész : 
Gondolkoztam.Tényleg képes lenne ilyenre?Nem ilyennek ismertem meg Perriet.Teljesen más lett mióta visszajöttünk LA-ből.
-Kopp-kopp.- kopogtak.
-Ki az?- kérdeztem.
-Jess és Linds.- válaszoltak.
-Gyertek be.- mondtam halkan.  

-Te szerencsétlen.- jött oda mellém.
-Szia neked is.- vigyorogtam rá.
-Hogy csináltad ezt?- értetlenkedett Lindsy.
-Csak az alkohol...- nevettem.
-Neked se szabad innod.- nevetett Jessie.
-Elhiheted, hogy nem fogok.
-Amúgy most mi lesz?Suli?- Linds.
-Be vagyok bugyolálva.Mozogni nem tudom nem, hogy suliba menni.- nevettem.
-De már nevetsz.Úgy, hogy jobban vagy.-  ült le mellém Jess.
-Miért van rajtad az a kalap?- értetlenkedtem.
-Csak.- válaszolt.
-És a napszemüveg?
-Süt a nap.Elég rendesen.- felelt Linds.
-Ti tudjátok...
*-* 1 hónappal később
Arra kelek, hogy valaki böködi az oldalam.Egy ideig tűrtem, de most már elég lesz.Felcsapódott a szemhéjam, elfordítottam a fejem és kérdően néztem rá.
-Miért?- szólaltam meg.
-Unatkozok.- válaszolt.
-És ezért keltettél fel?
-Igen.Veled jobban elvagyok, mint az állatokkal.- bújt hozzám.
-Harry.- nyögtem.- Rajta fekszel a kezemen.- nem fáj, nem fáj.Áh, dehogynem fáj!
-Jaj bocsi!Ne haragudj!- nézett rám bociszemekkel.
-Nem haragszom csak azért figyelj oda hova fekszel.
-Amúgy ahhoz képest, hogy 1 hónappal ezelőtt még a kórházban gipszbe bugyolálva feküdtél, egész gyorsan gyógyulsz.
-Már csak 1 hét és újra ép leszek!- ültem fel.
-Lekerül ez a csúnya gipsz innen.- kopogtatta meg.- És akkor ezt a karod is végig csókolgathatom.- mosolygott és "rátámadt" a nyakamra.Felemeltem a bal kezem (mert azon van még rajta a gipsz) és gyengéden rácsaptam a fejére.
-Hé!- távolodott el.
-Tratratratata...- mondtam.
-Ja.- ült fel.Felkeltem én is, majd kerestem valami ruhát.Előkotortam egy rövid ujjút mire Harry ijedten nézett rám.
-Mi bajod?
-Rövid ujjú?Te normális vagy?Kabátban fázok odakint.- mutatott az ablakra.Ja igen, esik a hó...
-Fagyjál meg!- nevettem.
-Kösz....
Felöltöztem, majd kifésültem a hajam.Kiléptem a fürdőből és Happybe ütköztem.
-Jó reggelt Happy.- guggoltam le hozzá, és megsimítottam a fejét.Felugatott.- Kimegyünk?- kérdeztem.Ugatott és lerohant a lépcsőn.- Várj meg!- kiabáltam utána.Lefutottam, felkaptam a kabátom majd az ajtóhoz mentem.
-Kiviszem kicsit sétálni Happyt!- kiabáltam Harrynek.
-Oké!- jött a válasz.Kinyitottam az ajtót Happy pedig rögtön kifutott rajta.Az udvarba kezdett el ugrándozni.
Felkaptam és rátettem a pórázt, majd kimentünk a kapun.
Pár háztömbbel arrébb megláttam Zaynt egy fekete kabátba felém közeledni.Felkaptam Happyt és lassítottam.
-Szia.- látott meg és odajött.Megijedtem, mi van ha Perrie is itt van valahol?
-Ne, kérlek.Menj innen!
-Várj.Meg kell beszélnünk!
-Nem kell semmit se megbeszélnünk!Meg se történt jó?- néztem körbe, hogy meglátom-e valahol.
-Mi bajod van?
-Nincs semmi bajom, csak hagyj békén!- elrohantam.
Hazafele indultam meg.Befordultam az utcába és lelassítottam.Letettem Happyt majd sétáltunk tovább.Nem akartam haza menni ezért elmentem a parkba.
Nem igazán éreztem magam valami jól.Tudtam, hogy miért, csak nem igazán akart érdekelni.
-Inkább haza megyek.- motyogtam magam elé, majd elindultam.
*Harry szemszöge*
Kapcsolgattam a csatornák között, az ölembe Mercivel amikor megszólalt a csengő.Levettem magamról a macskát és felkeltem, hogy kinyissam.
-Mit keresel te itt?- idegeskedtem.
-Beszélnem kell Adryval!
-De nem fogsz!Nem engedem, hogy még egyszer ilyet tegyél vele!
-Harry, kérlek had magyarázzam meg!
-Nem érted meg, hogy rohadtul nem érdekel?Hagyd békén Adryt, vagy elhiheted Zayn Malik, hogy soha többé nem leszel kíváncsi az arcod kinézetére!- feldühödtem, elegem van.
-Ismerlek.Sose bántanál!- lépett közelebb hozzám.
-Oh, tényleg?Azt hiszed érdekel engem, hogy mi köt össze minket?Hát képzeld rohadtul nem!Ha emiatt megutálnak az emberek, legyen.NEM ÉRDEKEL!- pofán csaptam.
-Basszus, megőrültél?- esett össze.
-Nem őrültem meg.Csak tudod, nem szeretem ha hozzá nyúlnak ahhoz ami az enyém!
-Már vagy 1 hónapja volt.Kérlek felejtsd már el!- fogta az arcát.
-És honnan tudjam, hogy nem akarod megtenni még egyszer?
-Csak az alkohol hatása miatt volt!Nem akarok semmit se Adrytól, csak megakarom vele beszélni, hogy haragszik-e.Nem akarok örökké bűntudatban élni!
-Adry most el van foglalva.Úgy, hogy most nem ér rá.
-Jó, akkor majd holnap átugrom.- indult a kapu felé.Becsuktam az ajtót.Na jó talán tényleg szemétség volt, de nem tehetek róla, hogy ha felhúznak akkor ütök.Neki dőltem az ajtónak és gondolkoztam.Miért?Miért tettem ezt?Nem akartam megütni Zaynt!Teljesen megőrültem!Mi van velem?
-Harold Edward Styles!!- kiabálást hallottam az ajtón túlról.Óvatosan kinyitottam az ajtót, aztán a pofánba repült egy hógolyó.
-Most miéért?- értetlenkedtem.
-Te normális vagy?- lökött rajtam egyet, majd becsukta az ajtót.
-Nem.Nem vagyok az...
-De hogy vagy az...Várj!Mi?
-Tudom, hogy őrült vagyok és idióta.
-Na, akkor ez könnyebb volt, mint hittem.
-Mi van?- ráztam meg a fejem.
-Miért ütötted le Zaynt?
-Nem tudom, csak...ideges voltam.Még nem vagyok túl azon a dolgon...
-Miért nem maradtam azon az órán ott?- szólalt meg.
-Ismétlem.Mi van?- nevettem.
-Minden azzal kezdődött, hogy nem maradtam ott matek felkészítőn és előbb eltudtam jönni.Ha ott maradok akkor Zayn nem várt volna meg és elmegy.Nem vesztünk volna össze, nem ütött volna el az autó és akkor most nem utálna Perrie te pedig nem ütötted volna le Zaynt.Minden odavezet vissza.
-Kit érdekel a mi lett volna ha...dolgokkal?Már megtörtént nincs mit tenni!Nem írhatjuk át a múltat.- válaszoltam.
-De ha ti haragban vagytok Zaynnel akkor mi lesz a One Direction-nel?A rajongókkal?A bandával?- tette fel a kérdéseket, amire választ nem igazán találok.Igaza van...

86.rész - 1 barátságnak annyi, ez biztos

Ez a rész eléggé rövid lett de a kövit sokkal hosszabbra akarom.Ezért nem tudom mikor fogom hozni.Lehet csak hétfőn vagy kedden.De ígérem az tényleg olyan lesz akkor :D A végén van egy kis előzetes a kövi részből :D
-Szóval, akkor megtudsz nekem bocsátani?- kérdezte.Elgondolkoztam.
-Harry.- szólaltam meg.- Szeretlek, de.- megálltam.
-De nem akarod elviselni az állandó féltékenykedéseimet.- mondta.
-Nem, nem!Engem ez nem érdekel!Csak, nem tudom most mi van.Lehet, hogy bevertem a fejem, vagy valami és most olyan, olyan semmilyen érzésem van.
-Jaaa értem...- nevetett és leguggolt hozzám.Pont a szemébe tudtam nézni.- Szóval nem érzed a lángot?Had segítsek.- mosolygott és megcsókolt.Meglepődtem, de visszacsókoltam.Legszívesebben átöleltem volna, csak nem tudom a rohadt gipsztől...- Megfelel?- távolodott el.
-Tökéletes.- mosolyogtam.
-Akkor jó.- mosolygott.Aztán kopogtak.
-Gyere.- szóltam.Belépett az ajtón egy szőke hajú lány.- Szia...Perrie.- óvatosan szólaltam meg.Félek tőle na.Ha Zayn és Harry így összevesztek akkor mi van 2 csaj között?
-Harry, ki tudnál menni?- kérdezte.Ne, ne Harry, kérlek!
-Megyek.- indult meg az ajtó fele.Lenyomta a kilincset és kilépett.
-Perrie, figyelj én...
-Szóval...- szakított félbe.Félek!Mentsenek meg!- Zayn?Zayn is kell neked?- lépett közelebb.
-Nem!Nem!Dehogy kell!- vágtam rá rögtön.
-Ne hazudj!- jött oda mellém.
-Nem hazudok!Nem kell nekem Zayn!Elég nekem Harry.- magyarázkodtam.
-Tudod mit, nem érdekel.De azt tudd meg Adry Speat.Nem hagyom, hogy csak úgy játszadozzanak a barátommal.Ha még egyszer meglátlak Zayn közelébe, kitépem a karod és megetetem veled!- fenyegetett.Nyeltem egy nagyot.Ő pedig kiment az ajtón.
Megijedve kapkodtam a levegőért."Kitépem a karod és megetetem veled!".Ez a mondat jár a fejembe.Nem vagyok kíváncsi az ízemre.Főleg nem a karomra.Oké, Perrie most félek tőled.Azt hiszem ennek a barátságnak annyi.Mi van ha komolyan gondolja?Mi van ha Harry áthívja a srácokat és Zayn is ott lesz?Akkor is kinyírna?Jaj, bocs.Megetetné velem a karom?

Az előzetes :  
-Ne, kérlek.Menj innen!
-Várj.Meg kell beszélnünk!
-Nem kell semmit se megbeszélnünk!Meg se történt jó?- néztem körbe, hogy meglátom-e valahol.
-Mi bajod van?
-Nincs semmi bajom, csak hagyj békén!- elrohantam.
*-* 
-Te szerencsétlen.- jött oda mellém.
-Szia neked is.- vigyorogtam rá.
-Hogy csináltad ezt?- értetlenkedett (név).
-Csak az alkohol...- nevettem.
*-*
-Nem érted meg, hogy rohadtul nem érdekel?Hagyd békén (nevet), vagy elhiheted (teljes név), hogy soha többé nem leszel kíváncsi az arcod kinézetére!- feldühödtem, elegem van.
-Ismerlek.Sose bántanál!- lépett közelebb hozzám.
-Oh, tényleg?Azt hiszed érdekel engem, hogy mi köt össze minket?Hát képzeld rohadtul nem!Ha emiatt megutálnak az emberek, legyen.NEM ÉRDEKEL!- pofán csaptam.

85.rész - Kezdödnek a gondok

-Veletek meg mi van?- szólt ránk Niall.
-Még nem mesélted?- fordultam Zaynhez.
-Még te se tudod mi történt!
-Oh, dehogynem!Nem elég neked a saját csajod, ezért rögtön kell még egy, igaz?- kiabáltam.- Pont az a lány kell neked akit szeretek?
-Oké!Elég!- állt közénk Ash.Még pont jókor, mert biztosan neki mentem volna.- Mi bajotok van?
-Csak annyi, hogy Zaynnek nem elég Perrie ezért rámászott Adryra...- válaszoltam.
-Mi?- szólaltak meg egyszerre.
-Elnézést.Önök Adry Speat hozzátartozói?- jött oda egy doktor.
-Igen.- válaszoltunk.
-Öm...- szólalt meg.- Rájöttünk, hogy miért ment ki az útra Adry.
-Miért?- kérdeztünk rá, mert nem folytatta.
-Mert ittas állapotban volt.- válaszolt.
-Te leitattad?- kiabáltam rá idegesen Zaynre.
-Kérem ezt máshol beszéljék meg, ne itt a kórházban.A kiabálásuk zavarja a betegek nyugalmát.- szólt ránk nyugodt hangon az orvos.
*Adry szemszöge*
Sok az idióta.Sajnos már nincs mit tenni.Mozogni nem nagyon tudok úgy, hogy hallgatnom kell ezeknek a vitájukat.Jaj istenem, Harry basszus, belehalsz ha egyszer kétszer iszok, igaz?Tök mindegy úgy se te döntöd el.Ennyi...Nézd már nyílik az ajtó...legalább is csak hallom, mert azt hiszem kötés van a fejemen.
-Meddig van altatás alatt?- szólalt meg Louis.Oh, jó tudni, hogy az én drága féltestvérem is itt van...
-Lehet, hogy már fent van, csak a kötés miatt nem tud beszélni.- válaszolt gondolom a doki.
-Ébren vagyok.- szólaltam meg rohadt halkan.Mi az már a hangom is elment?Nem csak, hogy nem látok, de még beszélni se tudok...Csodás!
-Akkor leveszem a kötést.- léptetek hallottam, majd erős fényeket láttam meg.
-Áh...- csuktam be a szemem.
-Nyisd ki.Meg kell szoknia a fényt.- parancsolt a doki.Óvatosan résnyire kinyitottam mikor megláttam Harryt.Rögtön összecsuktam.
-Nem.Jó lesz így...- mondtam.
-Nyisd ki vagy elromlik a szemed.- szólt rám megint a doki.
-Jó, de először elfordítaná a fejemet jobbra?- kérdeztem.
-Ööö...persze.- úgy is tett.Micsoda kedves egy doki!Aztán kinyitottam.
-Oh!Szia Ash.- elmosolyodtam.
-Szia.- nevetett.- Hogy vagy?
-Most, hogy látlak, jobban.
-Jó akkor én most megyek, majd még visszanézek.- és kiment az ajtón az orvosom.
-Harry is itt van.- mosolygott tesóm.
-Mármint az a személy akit csak azért szeretek, mert híres és sok pénze van?- gúnyolódó hangon "értetlenkedtem".
-Nagyon vicces...- figyeld már megszólalt Mr. Styles is!Azta...
-Mért is?Te mondtad...- vágtam rá. 
-Srácok, beszélhetnék Adryval négyszemközt?- kérdezte.
-Persze.- válaszoltak.
-Ne!Ne!Itt ne hagyatok vele!- kérleltem, de késő.Mindenki kiment, kivéve Őt...
-Figyelj...
-Nem, Harry.Te figyelj!Várj...mit tudsz?- érdeklődtem.
-Azt, hogy te még agyongipszelve is csak gúnyolódni tudsz...- nevetett- És pont ezt szeretem benned.- jött oda mellém, arra az oldalra amerre a fejem hajtva van.
-Oh, szóval most már szeretsz?De jó nekem!Harry Styles szeret engem...
-Kérlek, hagyd ezt abba!
-Miért?Te magad mondtad, hogy én csak azért szeretlek téged mert híres vagy...
-Tudom, hogy nem ezért, csak...Láttalak Zaynnel és teljesen kiakadtam...
-Tudod jól, hogy önszántanból sosem csinálnék ilyet.Meg amúgy is, biztos nem tudod az egész történetet.Érdekel egyáltalán?Vagy csak a nagy semmire alapozva felépíted a hülyeséget?
-Nem tudom az egész sztorit.De érdekel.Kérlek mond el!
-Kezdjük az elejétől.Nos...mikor megszülettem.Nem csak viccelek.- nevettem, és ő is.- Szóval, jöttem ki a suliból és Zayn ott volt...- kezdtem el a mesedélutánt.Elmondtam a szobafestés dolgot, a bort, a hajas kiakadást és, hogy én ellenkeztem minden ellen amit csinálni akart.
-Te 2 pohár bor után berúgsz?- igazad van, tényleg ez a legfontosabb dolog amin meg kell akadni.
-Nem szoktam inni.Úgy, hogy ennyi mennyiségtől is be tudok rúgni.
-Ezt még felhasználom...
-Mi?- kérdeztem, mert nem értettem.
-Semmi, semmi.
-Szóval akkor most már világos?
-Igen.Sajnálom, hogy kiakadtam...
-Jogod volt rá.- elmosolyodtam.
-Hé!A lábujjad szabadon van!- szólalt meg.
-De nagy csoda!Képzeld, a fejem is!
-Jól van.Most már tuti jól vagy...
-Áh, csak a fájdalomcsillapítótól vagyok ilyen.
-Akkor te folyton fájdalomcsillapítót szedsz?
-Haha, de kedves vagy.Nem számít ám, hogy be vagyok gipszelve ugye?Téged miért is zavarna...
-Te olyan hülye vagy.- nevetett.
-De nem fáj.- nevettem.

84.rész - Az alkohol hatása

-Bocsi.- nevettem.- Nem akartalak leönteni.- tettem le a poharat az asztalra.
-Ez semmi.Mindjárt átveszem.- kiment a szobából.
Körbe néztem amikor kiabálást hallottam.Átfutottam a hálóba.
-Mi történt?- kérdeztem.
-A hajam.- nézte magát a tükörbe.- Nem tudtál volna szólni?
-Csak ennyi?A hajad?- léptem oda mögé.
-Csak ennyi??Tudod te mennyi idő mire megcsinálom?- háborodott fel.
-Jól van.Sajnálom!Megtudsz bocsátani?- kérdeztem gyerekesen.
-Hát, nem is tudom...
-Légyszi!- karoltam át a derekánál.
-Nem lehet rád haragudni!- felkapott és ráfektetett az ágyra.
-Zayn!Mit csinálsz?- ellenkeztem, mert elkezdte csókolgatni a nyakam.- Elég!Ezt nem lehet!Nekem itt van Harry!- lökdöstem.- Én szeretem Harryt!Ezt nem szabad!- haladt egyre lejjebb.
-Itt meg mi folyik?- jelent meg az ajtóban Harry és Perrie.Rögtön leugrott rólam.
-Túl szép volt.- rohant el könnyes szemekkel Harry.Felálltam és után futottam.
-Várj!Megtudom magyarázni!- kiabáltam.
Az utca sarkon sikerült elérnem.
-Kérlek!- szólaltam meg.
-Nem érdekel!- fordult felém.Arca könnyekkel van tele.- Túl szép volt!Nem is szeretsz!Olyan vagy, mint a többi!- kiabált.
-Kik?- értetlenkedtem.
-Mint a többi.- ismételte.- Akik csak azért vannak velem, mert híres vagyok!Ahogy a többieknek neked is csak a pénzem kell!- ordított és elrohant.
-De...de..én.- motyogtam.Nem hiszem el, hogy ezt mondta!Engem nem érdekel, hogy híres!Nem érdekel a pénze!Azért szeretem aki...
Visszafordultam amikor szédülni kezdtem.A következő pillanatban erős fényeket láttam, utána már minden elsötétült.
*Harry szemszöge*
Hihetetlen!Nem hiszem el, hogy ezt tette!Tudta jól, hogy szeretem és így kihasznál.
Egy mentőautó ment el mellettem.Mik nem történnek Londonban...
A park felé indultam el.Most egyedül akarok lenni.Leültem az egyik padra mikor megcsörrent a telefonom.
-Harry!Gyere a kórházba!- szólt bele Louis.- Adryt elütötték!
-Mi?- ugrottam fel.- Várjunk csak.- ültem vissza.- Tudom, hogy csak azért mondod, hogy megbocsássak neki.De nem fogok!- szóltam le.
-Mi?Összevesztetek?
-Mint ha nem tudnád...
-Harry, nem viccelek!
-Nem érdekel!- lecsaptam.Persze, majd ijedten rohanok majd be hozzá, nem?Ennél azért okosabb vagyok...Megint megszólalt a telom.
-Mi az?- szóltam bele.
-Louis nem hazudik!Adry tényleg kórházban van!Mi is itt vagyunk vele.
-Ne már...Nem veszem be.Ennél erősebb hazugságot is kitalálhattatok volna.- megint letettem.
-Hé hallottad?- hallottam egy hangot.- Adry Speatet elütötték egy fél órája.Vajon Harry, hogy viseli?- erre felpattantam és odamentem a 2 lányhoz.
-Bocs.Adry Speatet mondtál?- kérdeztem.
-Igen.Miért, ismered?- érdeklődött a szőke hajú.
-Kösz.Ezer hálám.- rohantam az úthoz.
Fogtam egy taxit és indultam a kórházba.
Te jó ég!Tényleg elütötték!A srácok nem hazudtak!Hogy én milyen idióta vagyok!
Amint odaértünk rohantam fel a sürgősségire.
-Ni csak ki van itt.- gúnyolódott Lou.
-Örülök, hogy megszántad a barátnődet azzal, hogy eljöttél!- szólt rám Ash.Barátnő?Szóval akkor ők nem tudják?
-Mi van vele?- tértem a lényegre.
-Zayn háza előtt elütötték.És rögtön idehozták.- válaszolt Louis.
-Most hol van?- idegeskedtem.
-A műtőben.- válaszolt Liam.
-Haver nyugi...- kezdte el Zayn, de félbe szakítottam.
-Te csak ne haverozzál!- kiabáltam rá.

83.rész - Nem erre számítottam

Halihó!Hát ennyi is volt a bünti.Anyó nagyon szigorú ugye? XD Na, de akkor itt a rész.Jah és lehet találgatni a kövit részt!Ami szerdán lesz (ha jól számoltam...).
83.rész : 
*Adry szemszöge*
-Jó, oké.Szia Jess!- léptem ki a suli ajtón.Azt hiszem ez nagyon jó napnak indul.Becsuktam magam mögött az kaput amikor meglátom Zaynt (?).
-Szia.- köszöntött.
-Szia.Hát te?- érdeklődtem.
-Elvigyelek?
-Nem kell, sétálok.- válaszoltam kedvesen.
-Na légyszi.- kérlelt.
-Jó rendben...- adtam fel, majd beültem mellé az anyós ülésre.
*Ash szemszöge*
-Szia-szia.- köszöntöm el Emmától.A kapuból még visszanéztem amikor valaki átkarolt hátulról és eltakarta a szememet.Reflexből beütöttem neki egy könyököst a gyomrába amikor a nyögéséből felismertem.
-Jaj istenem!Ne haragudj!- fordultam meg.- Niall, bocsáss meg!- kezdtem könyörögni.
-Hát, nem erre számítottam.- szólalt meg.
-Ne haragudj!Tudod, hogy ütök ha letakarják a szemem.
-Ezt sajnos elfejeltettem.- láttam az arcán, hogy küszköd a fájdalommal.
-Előbb a lábad most meg a gyomrod.Tönkre teszlek.
-Nem a te hibád, a lábam baleset volt, a gyomrom pedig mert elfejeltettem, hogy te ütsz vágsz.- nevetett.
-Oké már megmaradsz.- nevettem.
-Amúgy hogy vagy?- egyenesedett ki.
-Egész jól.Te és a lábad?- kérdeztem.
-Én megvagyok most már, és a lábam is.Köszöni a kérdést.- nevetett.
-Jó, akkor hazamehetünk.- mosolyogtam és átfogtam a derekát.- Ugrálj, segítek.
-Köszi.- mosolygott rám, majd így valahogy eljutottunk a kocsihoz. 
*Adry szemszöge*
-Ez a te házad.- szólaltam meg mikor megállt.
-Tudom.- szált ki a kocsiból.- Csak átszeretném festeni az egyik szobát és kéne a segítséged.- nyitotta ki az ajtót.
-Perrie?- léptem ki az ajtón.
-Mostanában állandóan a Little Mix-el van.Nem nagyon ér rá.- magyarázkodott.- Szóval akkor segítesz?- terelte a témát.
-Persze.
Bementünk a házba, majd felmentünk az emeletre és megmutatta a szobát.
-Mit akarsz ezen festeni?- értetlenkedtem.
-Gondoltam kicsit újítok.Igazából ez lenne a dolgozó, csak nem akarom, hogy unalmas fehér legyen.- válaszolt.
-Nyugodt, kellemes legyen vagy olyan, hogy inspiráló és vad?- érdeklődtem.
-Szerinted?- nevetett.
-Jó akkor vad.- nevettem.
-Mindjárt, jövök te addig tervezgess.- kilépett a szobából.
Egész szép hely.A sarokban van egy fehér-feketés állólámpa, mellette egy fekete műbőr fotel.Egy könyvespolc?Na Zayn, most megleptél...Egy barna íróasztal.Körülbelül mint egy normális dolgozó...
-Itt is vagyok.- jött be két pohárral a kezében.Az egyiket pedig az enyémbe nyomta.
-Bocs, nem iszom.- nyújtottam vissza.
-Ne már!Egyedül én sem.- tolta magamhoz a kezemet.
-Ma még tanulnom is kell...
-Csak egy pohárnyit.Légyszi.- kiskutya pofi.Na ez az ami engem megőrjít...
-Jó rendben.- adtam fel, és belekóstoltam a borba.
-Fenékig!- emelte fel a poharam végét.
-Azta!- ráztam meg a fejem.- Ez aztán jó erős bor.- nevettem.
-Olcsó vackokat én nem tárolók.- nevetett, majd ő is megitta.- Még egy?- kérdezte.
-Naná!- ujjongtam.

82.rész - ...na meg a leglepetés

Na azt hiszem, hogy lehet (de csak lehet!!), hogy egy darabig nem lesz új rész, mert rossz lett a kémia dogám (...) és szerintem anyu elfog tiltani a géptől.Holnap földrajzra is tanulnom, kell kiosszák a (megint rossz jegyűnek érzem) töri dogát, angolból is írok és még ott az irodalom...Szóval jah.S.O.S!Szombaton ha nem lesz rész akkor tuti eltiltottak.
82.rész :
*Adry szemszöge* Reggel, suli előtt (itt Ash is még otthon van)
-Szívem.Szívem.Szívem!!- keltett fel, üvöltözve drága barátom.
-Mi az?- ugrottam fel ijedtemben.
-Suli.- vigyorgott rám.
-Utálom a sulit...- morogtam aztán felkeltem.
-Én is.- mondta.- UtálTAM.- kiemelte a végét és nevetett.
-Haha.- odamentem a szekrényhez.
-Nézd már.- szólalt meg.
-Nem vagyok kíváncsi a foltra a pólódon...- szóltam vissza.
-Mi folt?- kapta oda a fejét.- Ja, nem.Hanem Merci.- fordított az ajtó felé.
-Az ugye nem a sulisruhám?- kérdeztem ijedten.
-Szerintem igen.- válaszolt aggodottan.
-Merci.- szólaltam meg nyugodt hangon.- Ugye nem akarod bántani a ruhát, igaz?- mentem közelebb hozzá.Aztán felemelte a mancsát és kiendegte a karmait.- Merci, kérlek!- közeledtem.És mit sem hallva elkezdte szabdálni a ruhámat.- Utálom ezt a macskát.- szólaltam meg.
-Most már értem...- Harry.
-Merci add vissza!- vettem tőle el a szakadt ruhát.Majd, mint aki jól végezte dolgát kisétált a szobából.- Most a szakadt egyenruhába menjek suliba?- értetlenkedtem.
-Muszáj lesz.- válaszolt.
-Nem értem mit szeretsz annyira a macskákban.- idegeskedtem.
-Én meg azt, hogy te a kutyákat...
-Jó, hagyjuk...
*-*
-Nem, mert Taylor.- Jess.
-Ez hülyeség.Roberto ezerszer jobb.- Linds.
-Neked mi a véleményed?Taylor Lautner vagy Roberto Pattinson?- fordult felém Jessie.
-Először is, Taylor egy énekes, Roberto pedig színész.Semmi közük nincs egymáshoz!- válaszoltam.- Másodszor, én maradok Harrynél.- vigyorogtam.
-Jaj te kis.Így szeretlek, úgy szeretlek.- gúnyolódott.
-Nyugodtan szórakozhatsz.De tudd azt is, hogy jövőhéten leszünk 4 hónapja együtt.És neked mennyi volt a leghosszabb kapcsolatod?- szóltam vissza.
-3 és fél hét, de ez, izé az más.- ellenkezett.
-Miben?- tettettem értetlenkedést.
-Túl jól ismersz...- léptünk be az ajtón.
-Középső az enyém!- szólaltam meg, majd berohantam a középső fülkébe.
-Legyen a tied.- nevetett Lindsy.Előszedtem a sulis ruhámat a táskából, majd gyorsan felvettem.
-Úgy utálom ez a göncöt.- nyafogott Jess a jobb oldali fülkében.Kinyitottam az ajtót, majd vártam a csajokra.
-Hahó, még ma.- türelmetlenkedtem.
-De gyorsan átöltöztél.- jött ki Linds is.- Veled meg mi történt?- nézett végig a ruhámon.
-Macska...- válaszoltam.
-Miau!- karmolászott előttem.
-Nem Harry, hanem a macska.Merci.- mondtam.
-Ja....- ekkor jött ki Jess is.
-Mi az koptatófának használta a ruhádat?- nézett végig rajtam.
-Nem nagyon bír.Féltékeny rám, mert Harry engem szeret.- vigyorogtam.
-Egy macska?Féltékeny?Rád?- Lindsy.
-Jó, hagyjuk.Menjünk órára kérlek.- váltottam a témát.
-Oké.- válaszoltak, majd kimentünk az öltözőből.
Felmentünk a 3.ra majd az osztályhoz.
-Menj csak előre.- engedett maga elé Jessie.
-Te tudod.- válaszoltam halkan, majd kinyitottam az ajtót.
-Meglepetés!Boldog szülinapot Adry!- kiabálták osztálytársaim.
-Úristen!- szólaltam meg.
-Na hogy tetszik?- Linds.
-Jaj, köszönöm!Imádlak titeket.- mosolyogtam.
-Rávettük az Mrs. Bossyt hogy maradjon el az első óra, csak azért, hogy neked szülinapot tarthassunk.- jött oda Jake.
-Ez komoly?Miattam?- értetlenkedtem.
-Miattad bármit megtennénk.- társult hozzánk Lou (osztálytársam)is 
-De édesek vagytok!Tényleg köszönöm.- nem igazán tudtam mit mondjak.
-Na gyere már.Bulizzunk!- ragadta meg a kezem Kelly.
*Ash szemszöge*
-Boldog szülinapot Ash!- ordította egyszerre az osztály.
-Te jó ég!- nyögtem ki. 
-Tetszik?- Emm.
-Imádlak titeket!- öleltem meg.
-Minket már észre se veszel?- jött oda Jack és Matt (ikrek).
-Bocsi srácok.Köszönöm!- öleltem meg őket is.
-Na csak azért.- nevetett Jack.
-Az első két óra elmarad az osztályfőnök ajándéka képpen.- Matt.
-Ez komoly?- kérdeztem.
-Aha.- mosolyogtak.
-Akkor buli!!- kapta el a kezemet Madison.Aztán elindították a zenét.

81.rész - Gipsz és suli, na meg a meglepetés...

Bocsi, hogy tegnap nem volt rész, csak fogászaton voltam, aztán meg vettem kabátot.És rohadt fáradt voltam mikor hazaértem és nem tudtam megírni a részt.Tudom így se lett a legjobb, de hát.Jobb később, mint soha.
81.rész :
-Szeretnél még valakivel beszélni?Mert akkor beküldöm.- mosolyogtam.
-Hát, Adry tuti kinyirna.Lou pedig agyonverne.Talán esetleg Harry az aki nem bántana.- nevetett.
-Az biztos.- nevettem.- Akkor küldöm Harryt.
Kimentem az ajtón.
-Harry.Niall téged keres.- mosolyogtam rá.
-Engem?- értetlenkedett.- Megyek...- és bement mögöttem.
-Harry?Miért pont Harry?- idegeskedett Adry.
-Mert ő az aki nem nyirná ki.- válaszoltam.
-Ez, ez nem igaz.Én se bántanám.- ellenkezett.
-Lelkileg...- egészítettem ki.
-Na jó, talán...- nevetett.- De Lou is megverné.
-Ez egyszerűen...igaz.- nevetett.
-Te őrült vagy.- szólalt meg Liam.
-Mondták már.- mondta Lou.- De nem fáj.- vigyorgott.
-Neked.- forgattam a szemeim.Akkor jött oda a Niall orvosa.
-Hölgyem.- szólt oda, gondolom nekem.
-Igen?- kérdeztem.
-Mr. Horannek gipszre szükszége.- mondta.
*-* 
Hétfő reggel, kellemes nyugodtsággal ébredtem fel Niall mellett.
-Jó reggelt.- mosolyogtam rá.
-Neked is.- megcsókolt.- Amúgy neked nem kéne suliba menned?- kérdezte.
-Áh, de hogy, hisz hétfő van.- válaszoltam.- Hétfő??- ijedten kiugrottam az ágyból és rögtön keresni kezdtem valami viselhető ruhát.
-Nyugi, csak fél 7 van.- szólalt meg.
-Ha nem lenne rajtad gipsz, most megütnélek.- fordultam felé dühösen.
-Kösz...én is szeretlek.
-Amúgy, mit mondott neked Harry?- kérdeztem, miközben elővettem a piros pólóm.
-Mikor?- érdeklődött.
-Amikor bement hozzád a terembe.- előszedtem a farmer gatyám is.
-Csak azt, hogy milyen szerencsétlen vagyok, hogy focizás közbe ilyen történik velem.Meg gúnyolódott, hogy "ennyit az írek szerencséjéről".A szokásosat.- nevetett.
-Szokásos, hogy szidjátok egymást?- nevettem.
-Ilyenkor igen.Na de te meg öltözz, mert elkésel.
-Csak 8kor kezdődik a tanítás.
-Jó, de te mire elkészül, simán meg van az a másfél óra...
-Begipszeltetem a másik lábad is.- fenyegettem.
-Így se tudok járni, nem számít...- állt fel.
-Jó, mindegy.Én megyek készülődni.Te pedig el ne menj itthonról!- indultam meg az ajtó felé.
-És ha éhes leszek?
-Van kaja a hűtőben.Elég, nyugi.- átmentem a fürdőbe.
*-*
-Gyere már.- nyaggatott Emma.
-De nem lehet.Mondtam.Niallen gipsz van.Segítenem kell neki.- ellenkeztem.Nem fogok én elmenni egy drogos buliba...
-Majd vigyáz rá a nővéred, légyszi!Ha te nem vagy ott akkor Jeff tuti megint az őrületbe kerget.
-Ha ennyire zavar koptasd le.
-De olyan cuki...
-Akkor meg ne játssz vele.- nyúltam a kilincs felé.
-Várj!- csapott rá a kezemre.
-Mi van?- értetlenkedtem.
-Segíts!- mondta.
-Miben?
-Ööö..abban, hogy ööö...milyen színű a szemem?
-Barna.Még mindig.- válaszoltam.Fordultam vissza az ajtóhoz.
-Neked olyan szé
p kék.Hogy csináltad meg?
-Nem is tudom.Mondjuk.Öö, így születtem?- forgattam a szemeim.Aztán smst kapott Emm.
-Oké, mehetünk.- mosolygott.Aztán kinyitotta az ajtót...

80.rész - Fiúk...

Tudom, hogy uncsi lett és rövid.I'm sorry.De talán a kövi jobb lesz.Ja és légyszi iratkozzatok fel!!!
80.rész :
Megcsörrent a telefonom.Felálltam Happy mellöl és előkerestem.
-Ki az?- érdeklődött Lou.
-Ash.- fülemhez emeltem.Sírást hallottam.- Mi az?Ash!- szóltam bele.
-N-ni.- nyelt egy nagyot.- Niall.- folytatta a sírást.
-Mi van Niallel?- értetlenkedtem.
-Gyertek a kórházba, mindent elmondok.- és letette.
-3.- szólaltam meg.
-Mi 3?- értetlenkedett Harry.
-Először te, aztán Lou és most meg Niall.Ez nem igaz!!- tört ki belőlem a sírás.
-Mi, mi van?
-Menjünk a kórházba.Ash mindent elmond.
-Mit csinált ez a szerencsétlen?- ijedt meg Louis.
-Ezt most ne.- szólt rá Harry.
*-*
-Mi történt?- kérdeztem síró hugomat.
-Niall megsérült.- törölte le a könnyeit.
-Mit csinált?Hahó!- idegeskedett Lou.
-Itt is vagyok.Tessék Ash.Oh sziasztok!- jelent meg Liam egy üveggel a kezében.
-Te eltudnád mondani mi történt?- érdeklődtem.
-Persze.- odaadta Ashnek az üveget.- Végül is csak annyi volt, hogy kimentünk az udvarra és, hogy kiélvezzük az időszakot amíg nem esik a hó, fociztuk.Niall rosszul találta el a labdát és elszakadt a térdében egy ínszalagja.- magyarázkodott.- És most a műtőbe van.- befejezte be.
-Szerencsétlen...- Harry.
-Na ennyit az írek szerencséjéről.- Lou.
-Muszáj?- szóltam rájuk.
-Miért, most siránkozzunk?- értetlenkedett Louis.
-Nem, de egy kis több tiszteletet a barátotokért, basszus.Mi az, ez az 1 hét ennyire megártott nektek?- szóltam rájuk.
-Jó, elég!Ne vitázzatok már!- előkerült (isten tudja honnan) Zayn.
-Mrs. Speat.- jött oda a doki.
-Menj már.- löktem meg tesómat.Gondolom, hogy neki szóltak...
*Ash szemszöge*
-Igen.- szólaltam meg a doktor úr előtt.
-Mr. Horan jól van.A műtét sikeres volt.Viszont pár hétig mankóval kell járnia.- mondta (a névtáblája szerint) dr. Cownors.- Még tart az altatás, de belehet menni hozzá.De csak 1-esével.- aztán tovább állt.
-Na mi van?- jött mögém Adry.Átöleltem tesómat és most már örömkönnyeket siratva, hajtottam vállára a fejem.- Ööö... ez most mit jelent?- értetlenkedett.
-Niall jól van.- akadtam le róla.Letöröltem a könnyeim.- Csak pár hétig mankóval kell járkálnia.- elmosolyodtam.- Mehetek én először?- kérdeztem.
-Menj csak.- mosolygott rám.Odamentem a szobához és megfogtam a kilincset, majd benyitottam.Ott feküdt infúzióra kötve, betakarva.Mellé sétáltam és összekulcsoltam kezeinket.
-Itt vagyok szívem.Nincs semmi baj.- suttogtam a fülébe.
-Szeretlek.- szólalt meg, kómás hangon.Még nem múlt el teljesen az altató hatása.
-Én is téged, nagyon.- öleltem át.Elengedte a kezem és átölelte a derekam.
-Ash, Ash!Nem kapok levegőt!- fulladozott.Felálltam mellőle.
-Bocsi.- bocsánatkérően rámosolyogtam.
-Semmi baj.- mosolygott.

79.rész - Nincsmit tenni, anya ismer a legjobban

Holnap megyek Budapestre és csak éjfél után érek haza, ezért itt a holnapi rész.Vegyétek úgy, mint ha holnap tenném ki.Szóval értitek...
79.rész :
*-*
-Végre itthon!- kiabáltam be az ajtón.
-Végre csak mi ketten.- karolt át hátulról és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Először pakoljunk ki.Aztán elmegyünk anyuékhoz.
-Elmegyünk?- kérdezett rá.
-Én miattam maradhatsz egyedül Mercivel.Én pedig addig anyánál leszek Ashsel és Louval...
-Macska vagy te?- kérdeztem.- Inkább te.- mosolygott.
-Te nem jössz.Ha ennyire nem akarsz akkor ne gyere.Nem kell, hogy rontsd a levegőt.Nem kell feleslegesen elszívnod előlünk az oxigént ha nem muszáj (mi van?Volt ma kémiám és dogát irtunk a levegőből XD).
-Szóval akkor maradhatok?
-Maradhatsz...
-Imádlak.- puszilt meg.
-Tudom.- vigyorogtam.
Felvittem a bőröndöket és kipakoltunk.Nagy nehezen sikerült.Gyorsabban is ment volna ha Harry nem próbálkozik be minden 2. percben...
-Na akkor én elmentem, majd jövök.Telefon nálam van ha baj van.- adtam egy puszit az arcára.
-El ne vessz.- vigyorgott.
-Nem szoktam.- nevettem.- Szia!
-Szia.- mosolygott.Én pedig leléptem.
Leugrándoztam a lépcsőn, majd a kulcsaimat felkapva kimentem a kapun és már indultam is anyuhoz.
Viszonylag gyorsan beléptem a kapun, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt.Csengettem.
-Szia kicsim!- szorított magához.
-Szia anya.- nyögtem.Hogy megerősödött ebben az 1 hétben.- Oké, nem kapok levegőt!!- fulladoztam.
-Ne haragudj.- engedett el.- Csak annyira hiányoztál!
-Te is nekem.- mosolyogtam.- És hogy vagy?- kérdeztem.
-Először gyere be.
Bementünk a nappaliba ahol egy kiskutyát láttam meg.

-Boldog szülinapot kicsim.- szólalt meg anya.
-Ez most komoly?- néztem rá.
-Igen.Ő a tiéd.- mosolygott.
-Istenem, de cuki vagy!- kaptam fel.Magamhoz ölelgettem párszor majd megnéztem a szemét.
-Sokszor mondogattad kiskorodba, hogy szeretnél egy yorki-t, csak eddig nem volt rá alkalom, hogy megkapd.Hát tessék.
-Anya én úgy imádlak!- mosolyogtam.- Olyan kis cuki!
-Jó, azért meg ne edd.- nevetett.
-Nem fogom nyugi.- nevettem.
-Mi lesz a neve?- kérdezte.
-Nem is tudom.- elgondolkoztam.
-Legyen Happy.- szólalt meg valaki mögöttünk.
-Kislányom!- rohant oda anya és megölelgette Asht.
-Anya, anya.Én is szeretlek.De nem kapok levegőt!
-Szülők...- forgatta a szemét Lou.
-Neked is van ám ajándékom.- anya.
-Nekem már az ajándék, hogy jól vagy.- mosolygott tesóm.
-Oh, akkor oda adom Emilynek a gitárt hátha megtanul rajta játszani...
-Nem, nem.Enyém!
-Gondoltam, hogy így már kell.- nevetett anya, majd átadta tesómnak a gitár.
-Mondtam már, hogy imádlak?- mosolygott tesóm.
-Boldog 19. születésnapot kicsikéim.- ölelt magához minket.
-Köszi anyu.- mondtuk egyszerre.Elkezdett ugatni a kutyám, majd kiugrott a kezemből és az ajtóhoz szaladt.
-Mi van Happy.- szólaltam meg.
-Happy?- Ash.
-Néha azért jó ötletei vannak Louisnak.- mosolyogtam.
-Köszi.- vigyorgott.
-Vidd el sétálni.- dobott oda egy pórázt anya.
-Hallottad Louis.- nevettem.
-A kutyára gondolt...- sértődött meg.
-Tudom.De nem hagyhattam ki.
Feltettem Happyre a pórázt majd kinyitottam az ajtó.
-Majd még beszélünk.Szia.- köszöntem el anyutól, majd indultam a kapuhoz.
-Várjál már meg.- futott utánam Lou.
-Miért jössz?- érdeklődtem.
-Hátha elveszel.- vigyorgott.
-Csak haza megyek.
-Sosem árthat egy segítőtárs.
-Jó menjünk.
Elindultunk a haza vezető úton.Fordultunk be az utcára ahol van a házam.
-Amúgy az lesz a neve, hogy Happy?- kérdezte.
-Igen.- mosolyogtam.- Szerintem jó lesz az.
-Te tudod...- hirtelen megtorpantam.
-Mi az?
-Mi lesz Mercivel?- ijedtem meg.
-Mi van ha nem fogják kedvelni egymást?
-Macska és kutya nem mindig vannak rosszba.Tudod van ám a kutya macska barátság.
-Jó, rendben.- folytattuk utunkat.
Mikor odaértünk a kapuhoz Happy elkezdte kaparni azt.
-Bejössz?- kérdeztem.
-Harry nem lesz mérges?
-Miért összevesztetek?- értetlenkedtem.
-Nem...
-Akkor gyere.- megragadtam a kezét és behúztam.a kapun.
Benyitottam az ajtón Happy ugrott a pórázból és letámadta Mercit.Elkezdte nyalogatni.
-Szerintem jóba lesznek.- szólalt meg.
-Akkor megnyugodtam.- ugatott egyet Happy.
-Ez egy kutya volt?- kiabált az emeletről Harry.
-Nem, én voltam!Ugye milyen ügyes vagyok?- kérdeztem vissza.
-Komolyan kérdeztem.
-Ne kiabálj hanem gyere le!- azzal megjelent a lépcső tetején.
-Szia Lou.- köszöntött.- te jó isten egy kutya...
-Tényleg?Egy kutya?Én azt hittem majom...- "csodálkoztam".
-Nagyon vicces vagy.- forgatta a szemeit.
-Mondták már...
-Szerény meg én vagyok...- szólalt meg Lou.
-Milyen volt anyukádnál?- kérdezte.
-Hát, majdnem megfojtott, aztán átadta az ajándékot.- mutattam a kutyára.- Happyt, aztán megjelent Ash és Lou, tesóm egy gitárt kapott, aztán eljöttünk.- röviden és tömören.
-Happy?- guggolt le hozzá.- Egész aranyos.- mosolygott.- Yorki, ugye?
-Igen.- mosolyogtam.
-Mióta értesz így a kutyákhoz?- értetlenkedett Louis.
-Elég annyi, hogy kutyás vagyok?- mosolyogtam.
-Igen.- nevetett.- Harry macskás, te pedig kutyás...
-És?- kérdeztük.
-Csak mondom.

78.rész - Most már értelek...

Reggel Harry mellkasán ébredtem fel...meztelenül.Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, hogy alszik az én imádott barátom.Ezért is ért meglepetésként, hogy gyönyörű zöld szemeivel és édes mosolyával találkozik a tekintetem.
-Jó reggelt édesem.- csókolt meg.
-Neked is.- mosolyogtam.- Mióta vagy fent?
-Úgy pár perce keltem én is.
-Srácok!Keljetek fel!- kiabáltak be az ajtón keresztül.Azt hiszem Lou volt.
-Várj egy kicsit.- elgondolkoztam.
-Nyugi, nem voltak itt.Kicsit elmentek bulizni amíg, mi itt szórakoztunk.- huncut vigyor.
-Szóval eltervezted...- ültem fel.Felkaptam a takarót és magam köré tekertem.Majd keresgéltem valami viselhető ruhát.
-Miért?Azt hitted nem teszlek boldoggá a szülinapodon?- karolt át hátulról.
-Engem már reggel boldoggá tettél.- megfordultam és rámosolyogtam.
-Szeretlek.- suttogta mielőtt összetapasztotta volna ajkainkat.
-De jó nekem.- vigyorogtam.- Na de had öltözzek fel.
-Okés.- elengedett.Előkerestem valami viselhetőt és felkaptam.Közben Harry is felöltözött.
Aztán kimentünk az ajtón.
-Boldog szülinapot!- kiabálták egyszerre.
-Mi van?- értetlenül bámultam rájuk.
-Mivel tegnap Harry elrabolt ezért nem tudtunk mi normálisan felköszönteni.- lépett ki a tömegből (már ha ezt annak lehet nevezni...) Liam.Aztán El elkapta a kezem és leültetett egy székre Ash mellé.
-Most, hogy itt van mindkettő...- Niall.
-1, 2, 3.- Lou
-Boldog szülinapot!Boldog szülinapot...(szerintem ismeritek a dalt...)- kezdték el énekelni.Istenem, ezek hülyék...Én csak végig nevettem az egész dalt.
*-* Úgy kb. másfél órával később
Miután mindenki átadta a "felesleges" ajándékot, Ashel és Harryvel elmentünk vásárolni valami kaját, mert Niall éhen akar halni (ő mikor nem?).
A hipermarket parkolójába értünk és szálltam ki a kocsiból amikor megláttam egy elég ismerős arcot felénk közeledni.Ash mellé léptem.
-Cara....- morogtam a fogaim közt.
-Mi?- értetlenkedett Harry.
-Azt mondta...- szólalt meg Ash, de Cara ideért.
-Szia Harry!
-Cara?
-Én vagyok te kis butus.- igazította meg a blúzát.
-Mit keresel te LAben?- kérdezte.
-Erre én is kíváncsi lennék.- suttogtam Ashnek.
-Na én bemegyek.Adry jössz?- indult meg tesóm.
-Menj csak.Én inkább Harryvel maradok.- karoltam át barátom vállát.Ő rám mosolygott és átölelte a derekam és adott egy puszit az arcomra.
-Nyugi.- suttogta a fülembe.- Szeretlek.- aztán eltávolodott.
-Szóval te vagy Adry Speat?- kérdezte flegmán.- Szerencse, hogy Harrynek ilyen nagy szíve van.
-Ezt meg hogy érted?- léptem felé egy lépést.
-Jaj, ne csinálj úgy, mint ha nem tudnád.Már az egész világ tudja, hogy megcsaltad Harryt.
-Mi-mi bajod?- értetlenkedtem.
-Nekem semmi.De te.Hogy vagy képes valaki mellett lenni, miközben más pasin kattog az a parányi eszed.- tényleg?Akkor neked mekkora?Hangya?Vagy porszem?Vagy akkora, mint egy egysejtű?Csak mikroszkóp alatt lehet látni...
-Már megbocsáss, de én nem csaltad meg Harryt.- ellenkeztem.
-Akkor ez mi?- mutatta fel a telefonját.- Ki ő?
-Ő Toma.A volt barátom.- vigyorogtam rá olyan, "nekem van igazam" mosollyal.
-Szóval nem bírtad 2vel ezért a inkább egy maradt, a gazdagabb...
-Először is.Nem a pénze miatt szeretem Harryt.Engem rohadtul nem érdekel, hogy híres.Másodszor.Harryvel azután jöttünk össze, miután vége lett a kapcsolatom Tomával.- keltem ki magamból.
-Jó kis duma.Meddig gyakoroltad?
-Na most...- fogta be a számat Harry.
-Cara, jó volt látni, de nekünk most mennünk kell.- és elkezdett húzni az ajtó felé.
-Megölöm ezt a...
-Ki ne mond azt a szót.- vágott közbe.- Nyugodj meg.Cara csak féltékeny.Ne törődj vele.- mosolygott rám.- Szeretlek!- lehajtottam a fejem.- Szeretlek.- ismételte.De nem figyeltem.- Jó akkor, keressük meg Asht.
-Most már értelek.- szólaltam meg.

77.rész - Az Este (Ez egy csodás nap /part 3/)

Ennek is itt az ideje, ettől talán kicsit olvasni fogjátok..

Köszönöm szépen Ashnek, hogy ilyen részt írt nekem...Remélem tetszeni fog, bár nem nagyon ajánlott ;) +18 !!
77.rész :

Szó szerint éreztem, hogy már nem tud magán uralkodni…ahogyan én sem.Mint az örült úgy rontottunk be a hálóba.Karjait szorosan körém fonta, hogy a lendülettől ne csapódjak oda semminek.Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy levegőt kapni esélyem se volt.Nyelve olyan mohón kutatott ajkaim között, hogy azt hittem felrobban a szám.Rühelltem az érzést, hogy hiába akarom szorosabban ölelni, már nem kerülhet közelebb, hiszem már így is szinte egybeforrtunk, de csak szinte.Pántos egybe ruhámat könnyen eltávolította.Majd végigfektetett az ágyon és fölém került.Keze a combomtól indulva végig simított a csípőmön, hasamon, majd rátalált a mellemre, mire abba bele markolt és el nem engedte.Az érzés ami ennek hatására végigjárt nyögésre késztetett.Harry ezen elmosolyodott, mindig is elégedettséggel töltötte el, hogy hatással volt rám.Megelégeltem, hogy ő még mindig teljesen fel van öltözve, ezért egy szempillantás alatt megszabadítottam pólójától, hogy végre felfedjem kidolgozott felsőtestét, amit annyira imádtam.A nyakam kezdte csókolgatni, majd egyre erősebben szívogatta.Úgy vonaglottam alatta, mint akinek valamiféle rohama van.Körmeim a hátába vájtam, amire kicsit megrándult, de reakciója csak az volt, hogy még erősebben a nyakamnak esett.Rohadtul beindított, és már semmire nem vártam, csak hogy magamban érezzem.Az egyszerre való kényeztetés a mellemen illetve a nyakamon már túl sok volt nekem.Az övénél kezdtem matatni, mire csípőjét kicsit megemelte, hogy jobban hozzáférjek.Sikeresen eljutottam odáig, hogy a nadrágját kigomboltam és lehúztam a sliccét, mire teste megfeszült és kezei a hátam alá férkőztek, hogy melltartómnak búcsút mondjunk.Miután ezt megtette ajkai rögtön rá találtak arra, amit előbb még a textilanyag fedett.Kirázott a hideg az érzéstől, persze jó értelemben.Kezemmel a hajába túrtam, hogy még jobban magamhoz szorítsam.Ahogy foga éle a bőröm érintette, azt hittem helyben meghalok…Hihetetlen érzés volt, még ha nem is először csináltuk.Fejét végül hozzám emelte, hogy megcsókoljon.Ezalatt keze az alsóneműmbe csúszott, de nem volt kedvem, ahhoz hogy még ennél is jobban kínozzon, ezért mielőtt elérte volna, amit akart, megragadtam a csuklóját.Elszakadt tőlem és értetlenül meredt rám.

-Hagyjuk ezt most!- nyögtem és csodáltam, hogy megbírtam szólalni.Halványan elmosolyodott.Nagyon  

 élvezte, hogy én lassan kikészülök.Eleget tett kérésemnek, viszont kezét nem húzta ki a bugyimból, helyette a csiklómat támadták meg ujjai, amitől felsikítottam.Mindig tudta hogy érjen hozzám, ahhoz, hogy az őrületbe kergessen.Az érzéstől a falra tudtam volna mászni…Míg ő engem kínzott ezzel, mindvégig az arcom figyelte, ami eltorzult, az egyre növekvő élvezettől.Ahogyan ezzel szembesült szemei egyre jobban elsötétültek.Sosem láttam még ilyennek, ilyen vágyakozónak.

-Kérlek!- nyöszörögtem.Keze abbahagyta előbbi cselekedetét és a már kigombolt nadrágjával ügyeskedett, amit hamar le is vett magáról a boxerével együtt.Mikor visszanehezedett testemre a fülemhez hajolt.

-Ennyire kívánsz?Hmm?-kérdezte, s megnyalta a fülem mögötti részt.- Mondd szerelmem, mennyire akarsz!-suttogta és közben a belső combom kezdte simogatni, mire lábaim szétnyíltak és ő elhelyezkedett.Csípőjét nekem szorította, amit egy hatalmas sóhajjal reagáltam le.

-Ahh de még mennyire, hogy kívánlak.- karoltam át a nyakát.- Kérlek Harry…- kérleltem-…akarlak, most rögtön, magamban, jó mélyen.Kérlek!- néztem mélyen a szemébe.

-Mmm, annyira izgató, hogy látom mennyire akarsz engem.De hidd el én még annál is jobban akarlak.- mondta és megcsókolt, majd ismét a fülemhez hajolt.Hangjában kéj csengett és mérhetetlen vágy.- Olyan élményben lesz most részed kicsim, amiben eddig még sosem volt.Ez lesz életünk eddigi legszebb, legvadabb és legszenvedélyesebb szeretkezése.- fejezte be és belém vezette magát..teljesen, időt sem hagyva bármire.Egy fájdalmas nyögést hallattam.Harry azonban rögtön akcióba kezdet.Olyan

 intenzitással kezdett mozogni bennem, hogy azt hittem csak álmodom.Kezei az egész testem bebarangolták, és mindvégig a szemembe nézett.A combomba markolt, és csípője köré rántotta a lábaim, ezzel még mélyebbre került.Egyszerre nyögtünk fel.Közelebb hajolt, hogy megcsókoljon.Nyelve forró volt és szinte lüktetett.Kezeimmel végig simítottam a hátán és a fenekébe markoltam, amire beleharapott az ajkamba és felmordult.Úgy csókolt, mintha ezen múlna az élete.Imádtam.Az előbbi cselekedetemre ő is a fenekembe markolt és szorosabban húzott magához.Lehunyt szemekkel élveztem mindent, amit velem művelt.Ekkor már nem csókolt.Pár másodperc múlva kinyitottam a szemem és miközben folytatta az erőteljes lökéseket irányomba, engem figyelt.

-Gyönyörű vagy.- mondta lágyan, és szemeimben csodálatot véltem felfedezni.Egyszerűen hittem neki.- Mit gondolsz szépségem?Lehet még gyorsabb a tempó?- kérdezte, de nem várta meg a válaszom, hanem rögvest rákapcsolt.Medencecsontja minden egyes lökésnél az enyémhez tapadt.Számat egyre több nyögés hagyta el.Csípőmet az ő mozgásával ellentétesen kezdtem mozgatni.Én is be akartam szállni.Sikerült elérnem a célom.Egy hangos nyögés kúszott ki ajkai közül, szemeit lehunyta és arcát a nyakamba fúrta.

-Megőrjítesz!- morogta.- Hogy lehet az, hogy egyre jobban kívánlak, miközben ebben a pillanatban is az enyém vagy?- jött gondolom a költői kérdés és szívni kezdte a nyakam, de nem is akárhogy.

-Istenem!- sóhajtottam, a hajába túrtam és mélyen beszívtam annak illatát.Ismét a szemembe nézett.Kihúzta férfiasságát, és egy hirtelen mozdulat során ismét belém lökte magát.Lelassult, de még erőteljesebb lett és majdnem minden alkalommal érintette a g-pontomat.Arra nincsenek szavak, hogy milyen módon martam és karmoltam a hátát, illetve milyen hangosan sikítottam, minden megmozdulásánál.

-Harry!Nem bírom!..- kiáltottam.

-Én sem kicsim!-végezte az utolsó tolásokat.Remegés futott végig a testemen és éreztem, ahogy az ő teste is lángol.Felnyögött és belém élvezett, amitől végképp elértem a csúcspontot.

-HAROLD!- sikítottam és én is elélveztem.Életem legjobb orgazmusa volt.Vonaglottam alatta és próbáltam kitisztítani az elmém.Óvatosan kicsúszott belőlem, de nem szállt le rólam, helyette megcsókolt.Nyelve újra az enyémet kereste.Kicsit eltoltam.

-Azt ne mondd, hogy nem fáradtál el!- vigyorogtam, de még ziháltam.Ő teljesen komolyan nézett rám, szemei még mindig elsötétültek voltak.

-5 perc elég lesz pihenőnek…Aztán kezdhetjük elölről.Egyszerűen belőled ennyi nem elég!- mondta azon a mély hangján, amitől már alapból beindulok, és kezei megint csak lentre siklottak…