108.rész - A búcsú sosem könnyű...

Ez is elérkezett.És halál komoly az egész.Nem.Nem olvassátok rosszul.Minden betű úgy van ahogy azt leírtam...Ez, az évad záró rész.Ami azt illeti vége az 1. évadnak.De nyugi, már készülőben van a 2.évad!Direkt van ez a szöveg pirossal.

Nagyon fáj ezt leírnom de...

Az utolsó rész :

Kikerekedtek a szemeim és tárva maradt a szám.

-Holnap?- szólaltam meg.

-Igen...- válaszoltak.
-Adry!Mehetünk?- kiabált hozzám Harry.Nyeltem egy nagyot.
-Igen.- szóltam vissza.- Akkor sziasztok.Hiányozni fogtok!- öleltem meg őket.- Csak azért nem sírok, mert most...- amint ezt kimondtam potyogni kezdtek a könnyeim.
-Jaj, nyugi!Nem lesz semmi baj.Majd beszélünk.- nyugtatott Lou.- De menj.Ne várasd meg!

Azzal odasétáltam a kocsihoz majd beszálltam, és elindultunk haza. 

*-*

Az út csendesen telt el.Meg se szólaltam, csak gondolkoztam.

Beléptem a ház ajtaján, mögöttem Harry és ott voltam kész.Kitört belőlem ami eddig bántott.

-Miért nem mondtad el?- kiabáltam rá.Éreztem, hogy a könnycseppek a szemem alján kibuggyanni készülnek.

-Én, én...Nem is tudom mit mondjak...- hajtotta le a fejét.
-Talán azt megmagyarázhatnád, hogy miért nem mondtad el?Miért a srácoktól kell megtudnom, hogy ti holnap turnéra mentek?- kiabáltam megint.
-Sajnálom!Sajnálom!Sajnálom!- jött közelebb hozzám.- Nem tudtam, hogy mondjam el.Nem tudod milyen nehéz ez.- karolta át a derekam.Ennél a pontnál éreztem, hogy végem.Elkezdett folyni a könnyem.
-Itt hagysz?Ezt most komoly?- néztem fel rá.- Miért csinálod ezt velem?
-Adry, nyugodj meg!Kérlek!- ölelt magához.
-Most akkor mi lesz?- néztem a szemébe.- Mi lesz velünk?
-Hát...a távkapcsolat kilőve.Az nekünk nem megy.A sulid miatt pedig...nem tudsz velünk jönni.
-Én nem bírom ki nélküled!
-Csak 6 hónap az egész.- próbált nyugtatni.De nem ment.- Kérlek ne sírj, mert én is sírok.- kezdtek el folyni a könnyei neki is.
-Harry 6 hónap az rengeteg!
-Tudom, hogy sok, de gyorsan el fog telni!- próbálta elhitetni, de szerintem még ő se hiszi el.
-Szeretlek.- suttogtam a fülébe.Szorosan magához ölelt.
-Én is téged.De nagyon!- suttogott vissza.
-Ez lesz életem legrosszabb időszaka.
-De hogy lesz az!Észre se veszed és elfog múlni.- nyökögte ki a sírás miatt.Összekulcsolta a kezünket, és magához emelte, majd az enyémre apró puszikat lehelt.
-Nagyon fogsz hiányozni.- néztem a szemébe.Lecsókolt pár könnycseppet az arcomról, majd megszólalt.
-Te nekem, ezerszer jobban.- adott egy utolsó csókot...

Vége