A nagy nap

Ez ilyen kis novella szerű iromány.Nem igazán van köze a történethez.Szóval ezzel a résszel nem fogtok találkozni a blogomban.Csak unatkoztam ezért írtam egy ilyen izét...Remélem tetszik!

Eljött ez is.Életem legjobb napja.Ma végre hozzá mehetek életem szerelméhez.Annyira várom.
Csak arra vágyok, hogy kimondja az a bizonyos szót.Csak is arra az egy szóért áhítozok!
Jelenleg magamat nézem a tükörben és igazgatom a hajamat, hogy jól álljon.
-Gyönyörű vagy.- hallottam meg egy hangot, amit reméltem soha többé nem fogom hallani.
-Mit keresel itt?- kérdeztem rezzenéstelen arccal és néztem tovább magamat.
-Végül is engem is meghívtál az esküvőre...- adott választ.Felálltam a székből és elé álltam.
-Én csak, ismétlem CSAK, a többieket hívtam meg!Téged nem!- mondtam.
-Huu, de szívtelen vagy...- tette keresztbe a karjait.- Neked áll feljebb, mikor TE hagytál ott Harry miatt!
-Kopp-kopp!- kopogtatott az ajtón a vőlegényem.- Bejöhetek?- hallottam meg édes, de férfias hangját.
-Ne!Nem láthatsz meg!- válaszoltam.Még csak az kéne, hogy meglássa Kendall-t és neki ugorjon.
-Jó, akkor az oltárnál találkozunk!- mondta, majd elment.
-Amúgy, aranyos a pocakod.- szólalt meg. - Fogadjunk csak, ezért vesz el.- simított végig a hasamon.
-Idióta!- csaptam meg a tenyeremmel az arcát.- Tűnj el innen!- kiabáltam rá.
-Adry, minden rendben?- nyitott be Louis.- Kendall?!- kerekedtek ki a szemei.
-Menj el!Most!- néztem rá Kendall-re.
-Ez a te napod...Kérésed teljesítem.- ment ki az ajtón.
-Mi volt ez a csattanás?- értetlenkedett Lou.- Ugye nem bántott?- ijedt meg.
-Nem.Én csaptam meg őt.- adtam választ.
-Akkor jó.- sóhajtott fel.- Na.Készen állsz?Mert itt az idő.- mosolygott rám.
-Csak is erre várok.- mosolyodtam el én is, majd belekaroltam.
Lou, a gyönyörű vörös szőnyegen vezetett el Harry-hez, miközben nekem görcsbe rándult a gyomrom.
Odaléptem a vőlegényem elé és megfogtam a kezét, majd mosolyogva a szemébe néztem.Abba a gyönyörű, elképesztő smaragdzöld szemébe, amit életem végéig és tovább is tudnád nézni.Abba a tekintetben teljesen elveszek.Olyan, mintha álmodnék, de tudom, hogy valóság, mert az ő édes csókját nem lehet elképzelni.
Közben a pap beszélt, majd a lényegre tért.
-Adry Malirine Speat, elfogadod-e hites férjedül az itt jelenlévő Harry Styles-t, jóban, rosszban,gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben, amíg a halál el nem választ?
-Igen.- adtam választ, majd még nagyobb mosoly ült ki az arcomra.
-Harold Edward Styles, elfogadod-e hites feleségedül az itt jelenlévő Adry Speat-et...
-Hagyjuk a rizsát!Persze, hogy igen!- szakította félbe a papot.
-Hmm...Akkor ezennel házastárssá nyilvánítalak benneteket!Csókoljátok meg egymást.
Harry átkarolt, majd megcsókolt.
Mindenki felállt és tapsolt, ujjongott.Közben Harry felkapott, kezei a hátam alatt és a térdhajlatomnál volt.
-Gyere asszony!Megyünk nászútra!- nevetett fel, majd kirohant velem az épületből.